|
|
 |
|
 |
Pártbotrány a TV házatáján
|
--------------------------
München, 1990. november 6. (SZER, Magyar híradó) - Botrány -
Televízió. A szereplők nem hajdani pártsajtóbeli elvtársak, az eset
mégis a letűnt időket idézi. Kasza László:
- Igaz, még csak kedd van, de a heti botrány már az asztalon.
Siettünk vele, nehogy kifussunk az időből. Igaz is, mert még itt
állunk télvíz idején egy jó kis botrány nélkül. Az ügy igazában már
tegnap előre vetette árnyékát, amikor nyilvánosságra került, hogy
Haraszti Miklós szerint az MDF felajánlotta egy SZDSZ-es
képviselőnek - csak úgy barátilag, jó fej vagy te alapon - a TV2
műsorigazgatói tisztét.
A Népszabadság - tájékoztatási kötelezettségét teljesítve -
utánajárt a dolognak és mára kiderítette: Kulin Ferenc, az MDF
alelnöke volt az adakozó. Ő beszélt négyszemközt a dologról
Harasztival is, és az SZDSZ-es képviselő, Fodor Tamás rendezővel is,
akit kiszemelt az igazgatói posztra. Haraszti is, Fodor is mondja,
hogy azért hozták nyilvánosságra az ügyet, mert a TV-pozíciók suba
alatti szétosztása ellenkezik erkölcsi felfogásukkal. Kulin nevét
nem ők adták ki, a Népszabadság kutatta fel, mert nem a személy,
hanem a fenomén az érdekes - mondták. Az MDF alelnöke pedig
vállalta, mondván, hogy magánbeszélgetés volt mindkettő, melynek
során Haraszti korántsem volt elutasító az ötlettel szemben.
Eddig a történet, amely megint egyszer sóbálvánnyá változtatja a
külső megfigyelőt. Olyan felvonás tanújává teszi, amelyben minden
szereplő rosszul, messze a saját színvonala alatt játszik. (folyt.)
1990. november 6., kedd
|
Vissza »
|
|
- Pártbotrány a TV házatáján - 1. folyt.
|
Kulin Ferencről kiderült, hogy valóban egyfajta pártsajtó-
kategóriában gondolkodik. Ennek is a rosszabbik formájában, mert nem
azt mondja, hogy teremtsünk pártlapot, pártrádiót, párttelevíziót,
hanem azt, hogy a megjelöltet tegyük azzá. Az egyik lap, az egyik
csatorna legyen az egyik párté, a másik a másiké. Mondja, teszi ezt
az a Kulin Ferenc, aki mint a Mozgó Világ legendás főszerkesztője
halhatatlan érdemeket szerzett magának a független sajtó
megteremtése területén. Érthetetlen, hogy pontosan az ő figyelmét
kerülte el a tény: demokráciában gyakorlatilag nincs pártsjató. A
kimondottan párthoz kötődő lapok tönkremennek, mert még a tagság is
többre kíváncsi, mint a pártvezetők véleményére.
De Kulin ezt a rövidzárlatát megtoldotta feledékenységével is.
Nem okult hasonló és hasonló kimenetelű Magyar Nemzetnél tett
próbálkozásából. Az is kiderült, mert Magyarországon ma nincs titok,
diszkréció, nem marad két ember ügye ami négyszemközt hangzik el;
Nincs titok, mert nem akarom az úri magatartás kifejezést használni,
az angol gentlemant mondom, ami ugyanezt jelenti.
És itt szólnék az ügy másik főszereplőjéről, Haraszti Miklósról.
Amit Kulinról mondtam mutatja, érdemben Harasztival értek egyet, de
az a mód, ahogy ezt az ügyet kezelte, kiteregetett négyszemközti
beszélgetésben elhangzott dolgokat, nos ez nem alkalmas arra, hogy
megteremtse a bizalom olyan minimumának légkörét, amelyben pártok
szót tudnak érteni egymással. Pedig nekik, Kulinnak és Harasztinak
még egyfajta közös múltjuk is van - gondolok a már említett Mozgó
Világ időkre, amikor Haraszti fenntartás nélkül állt ki - pedig
akkor ez akár börtönt is jelenthetett - Kulin mellett. Ha ők ketten
nem tudnak négyszemközt eszmét cserélni anélkül, hogy másnap az ne
álljon a lapokban, és csak azért nem, mert időközben egy másik
demokratikus párt tagjai lettek, nos akkor mit várjunk azoktól, akik
csak azt tudják egymásról, hogy nem hozzájuk tartozik. +++
1990. november 6., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|