Rendszerváltás és az MTI

	A levezekelt ,,június 4.,, (2.rész)
Persze az 1989 előtti beruházási láz aligha tér vissza egyhamar. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Peking már 1988 szeptemberében elhatározta e láz ,,mérséklésést,, s ez legalább annyira visszafogta a tőkebeáramlást, mint a szankciók. Időközben pedig Európában majdnem mindenütt megbukott a kommunizmus, úgyho gy az üzletemberek a posztkommunista országokba tódulnak. Vagyis Kína gazdasági pozíciója a szankcióktól függetlenül is megváltozott. Elemzők szerint ennek olyan hatása is lehet, hogy a Távol-Kelet egyelőre teljesen a japánoké és a kínaiaké marad (esetleg hozzájuk csapódik Indonézia). A Távol-Kelet, persze, méginkább a Távol-Keletieké maradna, ha kitörne a háború az Öbölnél. Ez azonban már Kínának sem lehetnek érdeke. A nyugatnak - ha egy háború kimeríti - Kína fejlesztésére sem jutnának az erőforrásai. Még nem tudni, mit hoz a 8. ötéves terv (1991-1995), s ez némi megfontolásra készteti a piacéhes cégeket. A nyugatnak résen kell lennie, mert az importra szánt összegek az ötéves terv elején szokott elfogyni. A konzervatívok a reform ,,mélyítéséről,, a reformisták pedig a ,,gyorsításáról,, beszélnek. A ,,mélyítés,, (Li Peng minszterelnök is ezt a kifejezést használja) megfigyelők szerint a központi tervezésnek kedvezne. Mindenesetre újra porondon van a Világbank, amely a reform évtizede alatt nemcsak hitellel, hanem jó ötletekkel is ellátta Kínát, Japán pedig megadja a 810 milliárd jen kölcsönt, amelyet a Tienanmen tér miatt fagyasztott be. Európában Olaszország volt Kína legfőbb szószólója. Hogyne, hiszen textilipari gépeinek fő piacát vesztette el a szankciókkal. Az olasz részesedés egyre nagyobb, a japán csökken, a német pedig kiegyensúlyozott a kínai beruházásokban. Ebben annak is része van, hogy Kína nem akar túlságosan függeni Japántól, amely - Tajvan mellett - a legfőbb gazdasági jóakarója. A tekintélyelvű, kitartó Kína túlélt hát egy újabb kiátkozást. Ez a milliárdos ország el nem kényeztetett tömegeivel amúgy sem tud csak úgy összeomlani. Azon kívül olyan térségben van, ahol a virágzó országoktól sem idegen a tekintélyelvűség. A méltóságát szegénységeben sem elvesztő kínai nép a szabadság és a prosperitás közül legalább az egyiket megérdemelné. A szankciók feloldása révén a nyugat most talán a prosperitáshoz tudta egy kicsit közelebb segíteni. +++ Farkas Géza (Peking), MTI-Panoráma 1990. november 6., kedd 12:48
Vissza » Folytatásokkal »