|
|
|
|
Szlovák vezetők budapesti látogatása
|
------------------------------------
München, 1990. november 1. (SZER, Magyar híradó) - Holnap Budapestre érkezik kétnapos látogatásra Frantisek Miklosko, a Szlovák Nemzeti Tanács és szlovák parlament elnöke és Vladimir Meciar miniszterelnök.
Elég két szót mondani - kisebbség, vízlépcső - ahhoz, hogy megértsük a látogatás fontosságát. Elutazása előtt pozsonyi tudósítónk, Horváth Gabriella kereste fel Miklosko szlovák parlamenti elnököt és készített interjút vele:
- Szlovákiában még nem csitult el a nyelvtörvény kavarta vihar. Napirenden vannak a tömegdemonstrációk, melyeken a kormányt és a legfelsőbb törvényhozást különféle vádak érik. A tüntetéseken többek között Önt is magyarbarátnak bélyegezték. Nem tartja kockázatosnak a magyarországi utat ebben a kiélezett hangulatban?
- Érdekes kérdés. Én azonban azon a véleményen vagyok, hogy olykor a történések dramaturgiáját az élet szabja meg és nekünk nem szabad ellenkeznünk. A látogatás időpontjában már korábban megegyeztünk, akkor a helyzet még nem volt ennyire kiélezett. Én azonban most sem látok különösebb indokot arra, hogy megegyezésünkön változtassunk. Szerintem meg kell tennünk az első lépést és el kell utaznunk Magyarországra.
Egyébként nem véletlen, hogy látogatásunk időpontjául november elsejéhez közelálló dátumot választottunk, a szlovákiai parlament ugyanis nemrég november elsejét államünneppé, a megbékélés napjává nyilvánította.
A kisebbségi problémák és főleg a nyelvtörvény miatt a magyar-szlovák kapcsolatok a külföldi és a hazai érdeklődés középpontjában állnak. Én mégis örülük, hogy éppen most találkozunk magyarországi kollégáinkkal. Kölcsönösen meg kell erősítenünk egymásra utaltságunk tényét. Ezer éve élünk egymás mellett, s ha a világ még ezer év múlva is létezni fog, ugyanígy élünk majd egymás szomszédságában. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szlovák vezetők budapesti látogatása - 1. folyt.
|
- Említette, hogy a nyelvtörvény miatt Szlovákia az érdeklődés középpontjába került. Miként értékeli Magyarország magatartását ez ügyben?
- Mivel a magyar sajtót nem ismerem, erre vonatkozóan nem tudok nyilatkozni.
- A hivatalos állásfoglalásra lennék kíváncsi.
- Örömmel töltött el, hogy a magyarországi vezetés véleménye mértéktartó és megfontolt volt. Ugyanakkor hozzá szeretném fűzni, hogy Dél-Szlovákiában nyugalom van és ezt rendkívül nagyra értékelem. Az emberek ott békés egyetértésben élnek egymás mellett.
- A legutóbbi közvéleménykutatások is igazolják, hogy a vegyeslakta területen élő szlovákok és magyarok között nincsenek nemzetiségi ellentétek. Ennek ellenére a nacionalizmus felerősödött Szlovákiában, főleg a nyelvtörvény elfogadása után. Hogyan ítéli meg a belpolitikai helyzetet?
- Két nappal ezelőtt még nagyon súlyosnak tartottam, jelenleg azonban úgy tűnik, mintha a dolgok kissé kedvezőbb irányba fordulnának. Nemrég még azt hittem, hogy a koalcíós nyelvtörvény elfogadásával az ellenkezés, a tiltakozás és az engedetlenség folyamata indul el, azonban most már egyre több megfontolt véleményt is hallani. Művészek, gyári munkások mondják: le kell csillapítani a szenvedélyeket, és egyben támogatásukról is biztosítják a parlamentet és a kormányt.
Én a fennálló problémát összetettségében próbálom megvizsgálni. Annak ellenére, hogy először meglepett, most már természetesnek tartom a lakosság utóbbi időben tapasztalható reakcióját. Véleményem szerint ez az első szabad hónapok velejárója. Az emberek 40 év totális lelki elnyomása után hirtelen valamiféle szellemi vákuumba kerültek. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szlovák vezetők budapesti látogatása - 2. folyt.
|
Múltkor a cseh televízió egyik riporterének a figyelmét is felhívtam erre a jelenségre. Konkrétan a csehországi kommunistaellenes megnyilvánulásokra gondoltam, melyek során hasonló türelmetlenséget tapasztalni, mint nálunk a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban. A prágai Óváros téren több kommunistaellenes tömegdemonstárció is volt. Ezek során ugyanaz a radikalizmus jelentkezett, mint nálunk a nemzetiségekkel szemben. Ez pedig nem más, mint a 40 éves elnyomás következtében felhalmozódott agresszivitás, valamint a hirtelen szabadság okozta meglepetés. +++
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|