|
|
|
|
A szovjet kőolajaipar válságának okairól - 1. rész
|
München, 1990. november 1. csütörtök (MTI/SZER) - A
Szovjetuniónak legendás kőolaj- és földgáztartalékai vannak, ám nem
kevésbé legendás az iparágban mutatkozó káosz, fecsérlés, hozzá nem
értés, műszaki felkészületlenség - ezzel indokolja a Szabad Európa
Rádió hírmagyarázója a szovjet energiagazdálkodás súlyos gondjait. A
Szovjetunió ma már nem csak nyersolaj-exportját kénytelen
csökkenteni, hanem földgáz- és villamosenergia-kivitelét is, noha
ezekből együttesen a Szovjetunió volt az elmúlt évtizedekben a világ
legnagyobb exportőre.
Az ország valutabevételeinek javarésze az olajból származik és az öbölválság következtében felszökött olajár révén Moszkva igen jó üzleteket csinálhatna - mégsem ez történik: a termelés és ezzel párhuzamosan a kivitel is csökken. Mindez annak ellenére, hogy Nyugat-Szibériában 500 - már felfedezett - olajmező közül csupán 123-nál folyik a kitermelés.
Szakértők szerint a szibériai olajtartalékoknak több mint 90 százaléka érintetlen, mégis arra számítanak, hogy a termelés még jó ideig csökkeni fog. Mindenekelőtt azért, mert a legkönnyebben megközelíthető helyekről már kibányászták a kőolajat. Továbbá azért, mert teljesen elavult technológiával dolgoznak. A felszereléseknek legfeljebb 15 százaléka üti meg a nyugati színvonalat. A kőolajipar számára a legfontosabb berendezéseket, felszereléseket ráadásul Azerbajdzsánban gyártják, ahol a termelést súlyosan hátráltatják a nemzetiségi hátterű zavargások. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök 13:15
|
Vissza »
|
|
A szovjet olajipar válságának okairól - 2. rész
|
Bár Nyugat-Szibériában minden kőolajmező közepén földgáz is van, amit kézenfekvő lenne az olaj alá pumpálni és azt ilyen módon a felszínre nyomni - nem ez történik. A szovjet ipar 15 éve képtelen előállítani a megfelelő szivattyúkat, kompresszorokat. Ehelyett vizet pumpálnak be, aminek a következménye az, hogy súlyosan rozsdásodnak az olajvezetékek.
Nyugat-Szibériában évente mintegy 40 ezer baleset történik a vezetékeknél. Azt, hogy valahol léket kapott a cső, egyedül abból tudják megállapítani, hogy a végén nem érkezik meg a várt olaj. Az ellenőrzés, karbantartás teljesen ismeretlen fogalom.
Ami a kérdés pénzügyi oldalát illeti, a mesterséges szovjet árak mellett nem lehet nyereséges az iparág, márpedig az energiahordozók árának emelése a közeli jövőben nem várható: a legutóbbi reformprogram az energiaárak befagyasztását irányozza elő. A világpiaci ár bevezetése teljességgel elképzelhetetlen, mivel az egész gazdaság összeomlását vonná maga után.
Az iparág helyzetét tovább bonyolítja az, hogy tisztázatlan a jogi helyzet is, mert az olajmezők fölött mindenütt a helyi köztársaság rendelkezik, a kutató-fejlesztő munkát azonban a központi szovjet kormány támogatásával különféle szovjet vállalatok végzik. Az ezt szabályozó törvények tehát ellentmondanak egymásnak. E politikailag és jogilag is zavaros helyzet részben - legalábbis papíron - rendeződhetne az új összszövetségi szerződéssel, de a szakemberek jobban bíznak abban, hogy a már élénken érdeklődő nyugati nagyvállalatok vetik meg a lábukat, és ezek a nagyvállalatok határozzák majd meg, milyen típusú új törvényekre lesz szükség, nem pedig fordítva. +++
1990. november 1., csütörtök 13:16
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|