Rendszerváltás és az MTI

	Akik a hírekben szerepelnek: Gro Harlem Brundtland -1.
1990 november 1. csütörtök (MTI-Panoráma) - Gyakran hasonlítják Margaret Thatcherhez - pedig manapság már Gro Harlem Brundtland nemigen szorul semmiféle összehasonlításra. A norvég munkáspárti politikusasszony saját személyisége, politikai karaktere, múltja és jelene jogán a kevés sikeres női politikus közé tartozik. Bár ezt hazájában is elismerik - mi mást jelentene a kormányalakítási megbizatás, amit a minap kapott - azért éri elég támadás. A sajtó nem ritkán vádolja zsarnoki hajlammal, azzal, hogy nem tűr ellentmondást. A karikaturisták szivesen ábrázolják diadalittas valkűrként, vagy házsártos családanyaként, amint minisztereit vagy éppen az ellenzéki képviselőket korholja. S igaz az is, hogy az 1989-es választások után - amikor Munkáspártja a háború utáni legrosszabb eredményt érte el, a közvéleménykutatások szerint népszerüsége mélypontra zuhant. S mégis: most harmadszor alakíthat kormányt, s megint nem választási győzelmének köszönhetően. Első megbizatása 1981-ben alig nyolc hónapig tartott: akkor a Munkáspárt volt kormányon, ám Oddvar Nordli egészségi okokból visszavonult. Tőle vette át a miniszterelnöki megbizatást - s ezzel elsőízben került a norvég kormány élére női politikus. Amikor azonban eljött a rendes parlamenti választások ideje, alulmaradt a konzervatív Kaare Willloch ellenében. Sokak szerint a hűvös északon nem tett jó benyomást temperamentumos vitázó stílusa, amely a tévé-párbeszédekben oly élesen el tért a nyugodtabb konzervatív politikus modorától. S bár a következő választáson megint alulmaradt, a Munkáspárton belül markáns egyéniséggé , vitathatatlan vezetővé nőtte ki magát. 1986-ban Willoch egy rosszul sikerült adótörvény miatt lemondott, s Brundtland asszony kisebbségi kormányt alakított. Nem vizsgázott rosszul. Igaz, olyan időszakban került az élre, amely nem kedvezett Norvégiának, mivel a fő exportterméknek számító kőolaj ára meredeken zuhant a világpiacon, Brundtland azonban erős kézzel lett úrrá nem is egy politikai és gazdasági válságon. 1989-ben mégis bukott a Munkáspárt, s ismét jobbközép kormány került hatalomra - megint csak nem tartósan. Jan Syse a három párti koalición belüli nézeteltérések miatt látta jobbnak lemondani, s Brundtland kormányalakítási megbizatásával ismét az a vélemény érvényesült, hogy az erőskezű politikusasszony még a kisebbségi kormány élén is többbet képes tenni az országért, mint a a 165 parlamenti hely többségével rendelkező, ám főként civakodással elfoglalt - jobbközép. (folyt) 1990. november 1., csütörtök 12:30
Vissza » Folytatásokkal »