|
|
 |
|
 |
- Albán menekültek - 2. folyt.
|
- Milyen belpolitikai hatása lehet véleményed szerint annak,
hogy a múlt hét végén Párizsban kért menedéket az egyik
legismertebb, óvatos rendszerbírálóként ismert albán író Ismail
Kadaré?
- Ennek szerintem már most is rendkívül fontos hatása van,
Kadarét úgy elképzelni talán, mintha most Petőfi Sándort, Illyés
Gyulát, Csoóri Sándort egybegyúrnánk, tehát úgy értem, hogy nemcsak
hogy a jelenlegi legismertebb, legjobb albán író, de talán - s nem
is csak talán - egész albán irodalomtörténelmében a legismertebb,
leginkább tisztelt író. Ő valóban eddig is óvatosan bírálta a
rendszert, de belülről kommunista párttag volt, sőt az ottani
népfrontnak megfelelő szervezet elnökhelyettese. S hogy ő most
gyakorlatilag disszidált, ennek szerintem komoly fejleményei
lesznek: a rendszert arra ösztökélheti, hogy gyorsítsák fel a
reformfolyamatokat, amiket Kadaré is sürgetett, hogy nagyon-nagyon
lassan megy az egész demokratizálás.
Másrészt viszont az a veszély is előjöhet, hogy a keményvonalas
vezetők most úgy mutogatnak majd Ramiz Alia elnökre, aki maga is egy
pragmatikus refomer. Azaz hogy lám-lám idejutunk, hogyha a
reformokat támogatjuk. Ha egy ilyen reformer albán viszonylatban,
mint Kadaré, otthagyja az országot, akkor bizony félni kell attól,
hogy mi lesz, ha nem maradunk meg a régi ideológiai irányzat
mellett. Úgyhogy az egész ügy egy rendkívül szövevényes folyamatot
hozhat létre, de azt hiszem, hogy mivel az albánoknak a nagy
többsége Kadaret tisztelte, istenítette, szerintem ez tovább fogja
erősíteni azt az erjedési folyamatot, ami már egy jó éve folyik
Albániában. +++
1990. október 30., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|