|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az 56-os Szövetség kiáltványa
"Nagyvilág polgárai és kormányai, most hozzátok kiáltunk
Mi,
56-osok úgy érezzük, hogy a vérrel kiharcolt demokratikus
vívmányaink és nemzetünk léte végveszélybe került. Éppen ezért most
megismételjük az 56-os mártír Nagy Imre miniszterelnök hajdani
segélykiáltását: segítsetek, segítsetek, segítsetek..."
SZER, Magyar híradó:
Érdemes lett volna odafigyelni Göncz Árpádra
"valószínűleg sok
mindent megtakarított volna magának az ország, ha nemcsak a lakosság
többsége fogadja meg Gönz Árpád államelnök pénteki javaslatát, hogy
őrizze meg türelmét, tartózkodjék a provokációtól, hanem az
Érdekegyeztetető Tanács tagjai is, hogy az egyik fél függessze fel
az áremelést, a másik pedig a blokádot a tárgyalások befejezéséig.
Természetesen nem szeretnék elébevágni a vitának, hogy joga
volt-e egyáltalán az elnöknek javaslata megtételére vagy nem, de azt
hiszem, hogy az események azt igazolják: forintban is, erkölcsiekben
is kisebb lett volna az áldozat, ha megfogadják tanácsát, még akkor
is, ha nem biztosak abban, hogy jogában volt adni.
Erre az államelnökre mindig érdemes odafigyelni. "
|
|
|
|
|
|
|
Fórgách Pál véleménye a krízisről
|
---------------------------------
München, 1990. október 29. (SZER, Magyar híradó) - Most egy szakszervezeti vélemény - Tar Péter kérdez:
- Forgách Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke hogyan értékeli a három nap eseményeit?
- Ha egyáltalán győztes van, az a társadalmi szolidaritás. Itt olyan demonstrációja volt a társadalom összefogásának egy meggondolatlan kormánydöntéssel szemben, ami példa nélkül áll. Mindenki jól tudta, hogy itt nem taxis-ügyről, nem magánfuvarozókról van szó, hanem egyszerűen egy ellenállásról, egy önvédelemről, amely kifejezte a társadalom nagy részének az elhatározottságát, hogy nem képes tovább viselni azokat a terheket, amelyeket a kormányintézkedés rájuk ró.
Tehát ilyen értelemben úgy érzem, hogy anélkül, hogy győztesről, vesztesről beszélnénk, a legfelemelőbb élmény az én számomra a: fegyelmezettség, a szervezettség, az egység és a társadalmi szolidaritás - aminek úgy érzem, hogy a magyar legújabbkori történelmében egy fényes hét végét jelenti és semmiképpen sem szégyenteljes. Inkább megmutatta, hogy a lakosság érett a demokráciára, békés úton képes az akaratát kifejezésre jutattni - itt lényegében ez történt. +++
1990. október 29., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|