 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az 56-os Szövetség kiáltványa
"Nagyvilág polgárai és kormányai, most hozzátok kiáltunk
Mi,
56-osok úgy érezzük, hogy a vérrel kiharcolt demokratikus
vívmányaink és nemzetünk léte végveszélybe került. Éppen ezért most
megismételjük az 56-os mártír Nagy Imre miniszterelnök hajdani
segélykiáltását: segítsetek, segítsetek, segítsetek..."
SZER, Magyar híradó:
Érdemes lett volna odafigyelni Göncz Árpádra
"valószínűleg sok
mindent megtakarított volna magának az ország, ha nemcsak a lakosság
többsége fogadja meg Gönz Árpád államelnök pénteki javaslatát, hogy
őrizze meg türelmét, tartózkodjék a provokációtól, hanem az
Érdekegyeztetető Tanács tagjai is, hogy az egyik fél függessze fel
az áremelést, a másik pedig a blokádot a tárgyalások befejezéséig.
Természetesen nem szeretnék elébevágni a vitának, hogy joga
volt-e egyáltalán az elnöknek javaslata megtételére vagy nem, de azt
hiszem, hogy az események azt igazolják: forintban is, erkölcsiekben
is kisebb lett volna az áldozat, ha megfogadják tanácsát, még akkor
is, ha nem biztosak abban, hogy jogában volt adni.
Erre az államelnökre mindig érdemes odafigyelni. "
|
|
|
|
|
|
 |
A hallgató többség jelesre vizsgázott
|
-------------------------------------
München, 1990. október 29. (SZER, Magyar híradó) - Következő
kommentárjaink sorát Székely Gábor nyitja:
- A fiatal magyar demokrácia 72 órás megpróbáltatása, amelyet
most ki ki vérmérséklete szerint elemezget, egy valamit kristály
tisztán bizonyít: azt, hogy a magyar polgár - nevezhetjük bátran
hallgató többségnek is - jelesre vizsgázott az események
szorításában. A három napig túszul tartott országban méltósággal és
zokszó nélkül állt be az élelmiszer boltok előtt kígyózó sorokba,
szitok nélkül ácsorgott a megállóban, ahová nem jött villamos és
tűrte a testszorongató zsúfoltságot a megritkult metrókocsikban.
Mindenütt, ahol a tolongó hétköznapokon egymásra ügyet sem vető
emberek siklanak közömbösen, ebben a 72 órában egymást segítő, útba
igazító, s ami még ennél több, egymásra mosolygó polgárokat lehetett
látni.
A váratlanul lelassult életben egyszerre idő jutott a már
divatja múlt emberi kapcsolatokra. Zömmel még azokban is elhamvadt
az indulat, akik farkasszemet néztek egymással az úttorlaszok két
oldalán. A feszültség ellenére e három napban alighanem kevesebb
pofon csattant az országban, mint máskor, kevesebbszer kellett
leoldani a rendőri gumibotot is, és mondják: a rendbontó vagányokat,
maguk az úttorlaszok állítói lökték ki soraikból.
Törvényes, vagy törvénytelen volt a megmozdulás? Ezt itt most ne
vitassuk, inkább azt szögezzük le, hogy a polgár, a hallgató többség
tudta mi az élet törvénye. Azok az ápolónők, akik 48 órán át
szolgálatban voltak, mert nem jött, nem jöhetett váltás, a szívük
törvényére hallgattak. (folyt.)
1990. október 29., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|