|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
A családok védelmének helyzete Magyarországon
|
München, 1989. április 20. (SZER, Hölgyválasz) - Hajnal László Gábor magyar témájú kommentárjával folytatjuk a Hölgyválasz műsorát. Elöljáróban csak annyit, hogy mondanivalójának alapgondolatát osztom, következtetéseit már nem mindenben. De ez utóbbira az írás felolvasása után még visszatérek. Sok bába közt elvész a gyermek mondogatják e népi bölcsességet, ha egy-egy ügynek túl sok a gazdája, ugyanis ilyenkor általában a másiktól várják, remélik az odafigyelő intézkedést. Valami ehhez hasonló helyzetben van most, igaz elég régóta, a magyar családvédelem. A helyzet súlyossága ma már tagadhatatlanul a katasztrófa veszélyével fenyeget, de államhatalmi, politikai beavatkozással képtelenség kilábalni a gondok kátyújából, mert a kapcsolatok törvényesítése, a házasságok tartóssága, a szülési kedv fokozása és a gyermekek nevelése az egyének hozzáállásán alapul. Tehát használjuk ezt a kifejezést szubjektív. Persze a változó hangulatot jelentősen befolyásolják az objektív, a tárgyi feltételek, körülmények, mint például a jövedelem, a lakás, a férj és feleség foglalkozása, iskolai végzettsége. Tulajdonképpen agyoncsépelt, ezerszer megrágott töprengések ezek és az utóbbi négy évtizedben könyvtárnyivá duzzadtak az állítólag jobbító szándékú szabályok, törvények, rendeletek, külön intézetek alakultak a hogyan és miért kutatásaira. Cikkek, tanulmányok, doktori értekezések garmada felelt a megválaszolhatatlannak tűnő kérdésekre - nevezetesen arra, a népesedés alakulásában a mennyiség, netán a minőség a döntőbb szempont? Nem is kellett odafigyelni ezekre a disputákra, hiszen a férfiak és nők, kicsinyek és kamaszok saját bőrükön érezték az állandó bizonytalanságot a bölcsődei, óvodai, iskolai férőhelyek hiányát, a zsúfoltságot, a keserveket az Abortusz Bizottság előtt, a válások herce-hurcáit, a gyermekét egyedül nevelő nő meg a vasárnapi apuka kilúgozott szeretetét, a munkába rokkant lestrapált házastársak mogorvaságát, a neurózist, az alkoholba menekülést. Hajdani barátommal s akkor irigyelt asszonyával tíz év múltával találkoztam, s noha tudtam az idő ott is , itt is ritkítja a hajat, gyúrogatja az arcot, bőrt idegeket ám mégsem sikerült leplezni meglepődésem. A most 42 esztendős mérnök, s nálánál alig fiatalabb orvosnő külsőre tíz évvel öregebbnek tűnt, még pontosabban gyűröttnek, fáradtnak, kimerültnek. Ezt akkor a véletlennek tulajdonítottam, hogy ők ilyen típusok, de jöttek mások agglegények, hajadonok, elváltak, gyermektelenek és két-három utódot nevelők. Beszélgettünk a hazai helyzetről, a változásokról, reményekről, azaz inkább én hangoztattam derűlátásom okait, még vendégeim főleg hümmögtek és kurta mondatokkal hűtögették lelkesedésem. Főleg a nők érveire figyeltem, nekik jobban hiszek, mint a legsikeresebb politikusoknak és azt hámozgattam ki helyzetelemzéseikből, hogy jelenlegi sokrétűség, vitalehetőség, parlamenti számonkérés nekiveselkedett múlt vájkálás izgalmában a megengedhetőnél jócskán nagyobb figyelmetlenséggel hagyják gazda nélkül a félig vagy teljesen elhagyott gyermekkel való törődést, valamint nem erősítik a családokat még összetartó, ám szétpattanás veszélyével fenyegető szociális és szeretet abroncsokat. Egyre több, már vagy negyedmilliónyi a veszélyeztetett gyermek, közel harminc ezren élnek nevelőotthonokban és a szülőkre kényszerített hajsza, a muszájból garasoskodás keservei nem teszik derűssé a kínlódást önmaguk nyelvére lefordító kamaszok hétköznapjait. Hovatovább csak vasárnap kanalazhatják kedvenc eledelüket, akkor húzhatják magukra annyira óhajtott ruhát, hiszen kímélni kell, mert nem futja havonta másikra. Még a másik végletet is láthatják. Hogy a velük egykorú társaik Nyugatról kapott holmikban feszítenek, s nem értik az egészet, mert apjuk, anyjuk felületesen dolgozik és fokozatosan felismerik épp a becsületesség miatt nincs feketén vásárolt valuta, pult alól vehető vámmentes videó, farmer - a húsban is több a mócsing. Az otthoni újságokat, függetleneket is beleértve, naponta lapozgatva, figyelmesen hallgatva a Kossuth és a Petőfi Rádió műsorait, nem hagy nyugodni a bizonyos kis ördög. Az országos ügyek mellett, miért nem írnak arról többet, mit is érez napjainkban egy anya, miről álmodoznak a lakótelepi kulcsos gyermekek, az unokáik jövőjét féltő nagymamák. Máig nem tudok arra irányuló tömegmozgalom szervezéséről, hogy asszonyok, pályakezdő leányok ezrei kössenek szövetséget a család védelmére, hiszen a megszületett életről közösen kell gondoskodni. Az Újtestamentumban az parancsoltatott, hogy az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, ám a józan cselekvés jogát az apostolok sem vétózták. Ideje lenne különbséget tenni a feminista túlzások és a családok egységét romboló panasz ideológiák, valamint szeretet parancsolatainak engedelmeskedő az ezzel áldozatokat vállaló nők szolid óhaja között. Egészen bizonyos, hogy a szervezetek, szövetségek, pártok sorában már holnap a legnépesebb lenne, lehetne pólya szagát nem feledett anyák és válni tudó asszonyok milliós tábora. Nem vitás, hogy nagy szükség volna igazi öntevékeny nőmozgalomra Magyarországon is, olyanra, amilyennek indult tavaly a Fidesz Madzsar Aliz Csoportja. Kár, hogy mostanában nem hallatnak magukról. Ami pedig a feminista túlzásokat illeti, a nyugati nőmozgalmak eredményeit jórészt a feministák harcolták ki az elmúlt évtizedekben, köztük olyanok, akiknek maguknak talán nem is volt gyermekük. Meg volt viszont bennük a női szolidaritás gyakran lebecsült érzése és amit kivívtak, abból nemük egésze a gyermekeket nevelők is profitálnak. +++
1989. április 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|