Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › október 28.
1989  1990
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak

"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:

Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően

"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság felé. Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi: el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton, aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség tiszteletben tartása. Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének záróokmánya. "

A Fidesz egy éve

(Zsillé Zoltán)
München, 1989. április 14. (SZER, Magyar kérdés) - Alapkérdésünk:
mi lesz a magyar demokráciával? Pontosabban: lesz-e Magyarországon
demokrácia, vagy csak a kommunista hatalom elképzelése szerint, az;
egypárti diktatúra új meg új kiadása, egypártirendszer - több
párttal, a forgószínpadon gyorsan változó összetételű
manökengárdával, akik közül egyesen csak azért lépnek le a színről,
hogy gyorsan átöltözve új divatszínekben térjenek vissza?
    
    Ez utóbbi megoldás - a hatalom legalábbis ezt szeretné életre hívni
-, ha továbbra is egyhatalmi központból irányított, manipulált,
korlátozott és engedélyezett, sőt a kifinomodott megosztó ösztön
szavára hallgatva még mesterségesen inspirált, szaporított
többpártrendszer lesz, az semmit sem oldhat meg, és feltehetőleg
csak tovább mélyíti a válságot, amely tetemes részben a nép bizalmi
válsága a politikai elittel szemben.
    
    A koalíciós idők tanulsága szerint - amelynek Vorosilov Rákosi
alakította rendszerét most mintha visszafelé próbálnák meg
összetákolni - amíg a demokratikus pártoknak, szervezeteknek,
mozgalmaknak semmilyen gyakorlati eszköze nincs, amellyel
gyökeresen más programját megvalósítani képesek lennének, egyetlen
erősségük politikai tőkéjük: az egyenes beszéd, az elvtelen vagy
bármi elvi, de a színfalak mögött zajló alkudozás elutasítása, a
jelképesen és szó szerint értett közös ünneplésekről való
távolmaradás, mely ünnepeket azok rendezik, akik az országot mai
gyászos helyzetbe hozták.
    
    Az immár jelentős taglétszámú szervezetek közül sokak véleménye
szerint a legkövetkezetesebb, a legérettebb, a már születésekor.
    
    határozott politikai arculatát nemrégiben ünnepelt egyéves
születésnapjáig épségben és jó erőben megőrzött Fidesz. Talán ők
azok, akiknek leginkább sikerült meghirdetett demokratikus elveiket
a szervezési gyakorlatukban is érvényre juttatni.
    
    Hogy szándékait a Fidesz kellő világossággal tudta megfogalmazni,
azt mutatta és mutatja a hatóságok meg-megújuló heves érzelmi
kirohanása is, amellyel minduntalan rárontanak. Egy rendőrhöz
fordulva a Fidesz egyik Szóvivője, Fodor Gábor erre így kérdezett
rá: - Miért utálják maguk annyira a Fideszt?
    
    Választ ugyan nem kapott, de az ügyek állásából, amelyben e két
alakulat valahol az ellentétes pólusokon helyezkedik el, sokat
megértett egy kollégája, aki elpanaszolta, hogy manapság gyakran
fasisztázzák le őket.
    
    A Fidesz küzdelmes egy évére ifjúsági szerkesztőnk, Antal János
tekint vissza:
- Biztosan hosszú időre megbélyegzett emberré válnék, ha feltenném
azt a meglehetősen ügyetlen, de kézenfekvő kérdést, hogy milyen
érzés ma Magyarországon fiatalnak lenni. Pedig azt hiszem, ezt
semmiképpen sem tudom megkerülni. Tényleg, milyen érzés is a mai
Magyarországon fiatalnak lenni?
    
    Már hallom is az ilyenkor szokásos fordulatot. Na nem azt, hanem
egy másikat, amit a megkérdezett talán tanácstalanságban
visszakérdez: mihez képest? És igaza van, igaza lenne mert csak úgy
általánosságban nem érdemes, nem lehet, sőt nem is szabad
társadalmi, gazdasági, szellemi folyamatokról beszélni. A
ködösítés, a mellébeszélés, a tudálékos zagyválkodás ideje lejárt.
    
    Javaslom tehát, ha már egy ilyen kérdést felteszek, ragadjunk ki
egy időszakot - lehetőleg rövidet -, és ne valami látlelet,
majdhogy azt nem mondtam, kórkép felállításán törjük fejünket,
hanem elégedjünk meg azzal, hogy vázolunk egy folyamatot, teszem
azt az elmúlt esztendő változásait.
    
    Milyen érzés ma Magyarországon fiatalnak lenni? - ez volt tehát az
alapkérdés. Hirtelen megközelítésben két választ is adhatok:
Az egyik: a mai Magyarországon jó fiatalnak lenni. A másik: a mai
Magyarországon nem jó fiatalnak lenni.
    
    Hogyan? - kérdezhetne vissza a hallgató. Hát hogy folyhatna
egyszerre egyetlen csapból a hideg- és a melegvíz? - Mindjárt
megmagyarázom.
    
    Jó fiatalnak lenni. Legalábbis jobb, mert a változások, az utóbbi
12 hónapban tapasztalt változások új kötődéseket teremtettek a
fiatalság számára, tisztult a közösségteremtő igyekeztet gúzsba
kötő zavar, és egyben rossz, mert..., de nem tudom ezt feltétlenül
fontos lenne-e részleteznem. Talán elég annyit elmondani:
jövőtlenség-érzettől, kilátástalanságtól ritkán szenvedett annyit a
fiatal nemzedék Magyarországon, mint a mai.
    
    Most ideje bevallanom egy turpisságot: erre a meglehetősen hosszúra
nyúlt bevezetőre csak azért volt szükségem, hogy előkészítsem a
terepet a tulajdonképpeni tárgynak, hogy lefektessem a síneket a
lassan elgördülő mondatvagonok előtt. Hadd legyek kicsit
fennhéjázó: rendező pályaudvart építek, és jó tudni, melyik a
helyes, és melyik a helytelen irány.
    
    A továbbiakban a Fideszről lesz szó, arról az ifjúsági
csoportosulásról, azokról a fiatalokról, akik az elsők között
küzdöttek le azt tanácstalanságot, amely a közélet küzdőterén
elfogja a politikai technikákban járatlan halandót.
    
    A Fiatal Demokraták Szövetsége úgy robbant be a magyar
nyilvánosságba, mint egy Grimm-meséi fordulat, mint egy, a megváltó
csók után feleszmélő Csipkerózsika, azzal a különbséggel, hogy a
mesebeli Csipkerózsika örömünnepre ébredt, és azóta is boldogan él,
ha meg nem halt. A Fideszt viszont színre lépése után újra a bajt
hozó rokka mellé akarták ültetni, hadd szúrja meg az ujját, hadd
aludjon el mégegyszer 100 esztendőre. Mint egy antimese.
    
    Hogy szót szóba öltsek, mindez a szövetség megalakulása után,
vagyis 1988. március 30. után pár nappal történt, amikor az aggódó
rendőrhatóságok pár szavas játékos fenyegetésben részesítették a
szövetség szervezőit: Andrássy Miklóst, Csaba Ivánt, Kövér Lászlót,
Orbán Viktort és Rácz Andrást. Egy dologról azonban elfeledkeztek:
ők nem tették fel a mi alapkérdésünket: jó-e fiatalnak lenni?
    
    Ez a mulasztás juthatott később a rend éber őreinek eszébe, amikor
valamivel később személyes találkozóra invitálták a szervezőket,
baráti csevegésre, de ahogy én hallottam, nem kávéscsészék
zörgésétől volt hangos az őrszoba.
    
    A mese ezen ponton realista lendületet vesz, vagyis a Fidesszel
kapcsolatos hivatalos megnyilvánulások hirtelen ingerültté, rosszul
titkoltan is ellenségessé válnak. Igaz, vannak akik így, utólag ezt
a jelenséget legszívesebben a vezető pártfuncionáriusok
epeműködésének zavaraival magyaráznák meg.
    
    Lett most már megfeneklett a kishajónk. Mégpedig a glasznoszty-
zátonyain. No, de ne vágjunk az események elébe. Még mindig a
rosszindulatú, legjobb esetben is fanyargó hivatalos
megnyilvánulásoknál tartunk, ezek közül is Fejti György tavaly
májusi szavai 'ragadtak meg igazán, amikor a Központi Bizottság
titkára kijelentette - hadd idézzem:
"Magyarországon úgy alakult, hogy egypártrendszer van, és a
politikai intézményrendszer továbbfejlesztése során is az
egypártrendszer keretei között keressük a megoldást. Ebből adódóan
ennek az egy pártnak jelenleg egy politikai ifjúsági szervezete
van, más ifjúsági politikai konstrukció nem létezik" - mondja ezt
Fejti György a Fidesz megalakulása után több, mint egy hónappal.
    
    Ilyenkor mindig egy vicc jut az eszembe, pontosabban csak a
csattanója: hogy is hívják azt a madarat? Csakhogy én tudom a
választ: azt a madarat struccnak hívják. Az egy hosszú nyakú
futómadár, és jó szokása szerint a hirtelen felbukkanó veszedelem
elől a laza anyaföldbe fúrja a fejét.
    
    Az ellentmondást nemi tűrő kinyilatkoztatásokat hosszú hónapokig
tartó csend követi. Szinte magam előtt látom a hazai sajtó
vezérlőpultja előtt ülők arcán terjengő csendes bojkotthangulatot,
hiszen a Fidesz neve hosszú ideig nem jelenik meg nyomtatásban. A
XX. századi ördögűző hagyományok újjáéledésének lehettünk tanúi:
nincs, elfogyott, talán holnap tessék - íme a hazai
információkereskedelem és az információkereslet tegnapi viszonyának
rövid természetrajza.
    
    A Fidesz azonban nem hatódott meg ennyi törődés láttán sem, hanem
tovább dolgozott, tovább építette magát sejtről-sejtre, mint az
okos növények. Szép lassan, szinte észrevétlenül meghódította az
egyetemeket, gyökeret vert a munkásfiatalok között és vidéken is. A
mozgalom tehát országossá terebélyesedett.
    
    Körülbelül fél év telt el ebben az építő igyekezetben. Elérkeztünk
tehát 1988. októberéhez. A Fidesz a nagy dobásra készül: első
kongresszusát rendezi a városligeti Jurta Színházban. Sok mindent
kell megtárgyalni, meghányni-vetni. Össze kell állítani a végleges
programot, meg kell fogalmazni a szervezeti szabályzatot, tehát úgy
alakul, hogy a kongresszus csak két nekifutásra tudja elvégezni
munkáját. Az eredmény azonban magáért beszél. Hivatalos berzenkedés
ide, itt-ott elejtett fenyegető megjegyzések oda, a Fidesz az
ország egyik legnagyobb hatású szervezetévé nő: az esztendő
fordulójára csaknem 60 csoport csatlakozik a szövetséghez és
körvonalazódik a Fidesz igazi arculata.
    
    Erről - vagyis szándékaikról, elképzeléseikről - világos képet
nyerhetünk a kongresszus által elfogadott alapító nyilatkozatból,
ahol a fiatal demokraták kijelentik: "A kezdeményezés célja új,
önálló és független ifjúsági szövetség létrehozása, amely tömöríti
a politikailag aktív radikális, reformer ifjúsági csoportokat és
egyéneket. Úgy gondoljuk, hogy jelenleg az ifjúság tényleges
politikai tagoltsága és ennek szervezeti megjelenítése között
szakadék tátong. A Fiatal Demokraták Szövetsége létrejötte az első
lépés lenne e szakadék áthidalása érdekében".
    
    A Fidesz kongresszusa után megnyílni látszanak a hazai
tömegtájékoztatás eldugult csatornái, és egyre több hír jelenik meg
a szövetségről, ami persze nem azt jelenti, hogy a hivatal korábbi
magatartása is megváltozott volna. Beszédes példája ennek Berecz
Jánosnak, á Politikai Bizottság - most már csak volt - tagjának
évvégi, Újpesten elhangzott beszéde. A sajtó ezt a beszédet nem
közölte, és nem valamiféle visszájára fordult kontraszelekció miatt
nem tette ezt, hanem mert a beszéd az MSZMP berkein belül hangzott
el, tehát a konspirációs jelleg megkövetelte a titoktartást.
    
    MSZMP - kontra glasznoszty = 1:0.
    
    Berecz János tehát a következőket mondotta Újpesten, valószínűleg
nemcsak a maga nevében, s erre utalhat a véletlenül többes szám
első személyben elejtett mondata is. - Imígyen szóla Berecz János:
"A Fidesz-t én ellenzem. Megmondom őszintén azért, mert
programtervezete restaurációs polgári, kapitalista program. Azzal a
programmal itt együttműködni nem lehet." Ezt közöltük is, meg is
mondtuk nekik. Nem teljesen egységes az ilyen jellegű megítélése,
én ebben radikális és majdnem szélsőséges vagyok, éppen azért, mert
ilyen programot elviselni nem lehet, meghirdetni meg különösen nem
lehet. Tehát a bejegyzésre való törekvés időszakában tiltani kell,
vagy megfelelően átalakul programja és akkor lehet párbeszédet
folytatni vele."
Nem az én feladatom, hogy Berecz János mondanivalója fölött
elmélkedjem, no meg ahogy mondtam, én különben is csak egy
folyamatot szerettem volna vázolni. A kérdés viszont még mindig
kérdés marad: milyen ma Magyarországon fiatalnak lenni?
    
    Válaszolni azonban aligha tudok, és tisztában vagyok azzal, hogy
többen becsapva érzik majd magukat emiatt. A körülményeket hívhatom
csak segítségül. A folyamat ugyanis, amit felvázoltam, még
korántsem ért véget: demokratikus akarat birkózik a fedezet nélküli
hatalom gyúrta góliáttal a magyar közélet szorítóiban, és ez a
játszma még nem dőlt el.
    
    Jól érzi magát az a fiatal, aki maga is szorítóba száll, hogy a
régi, de mindeddig érinthetetlen mumusokkal összemérhesse erejét,
és tudja, hogy csak ő győzhet. Mert ő az igaz. És rosszul érzi
magát, ha mégsem ő távozik győztesen. Ha szabálytalan gáncsok
következtében földre kerül, és rászámol a nem mindig pártatlan
bíró. Mert még ez is előfordul. Sőt, előfordul, hogy társai is
cserben hagyják a mérkőzés előestéjén, hogy sok hamis gyanú mérgezi
az edzés, a felkészülés fontos időszakát, mert a bajnok babérjaira
többen is igényt tartanak. Pedig bajnok csak egy van, és mivel itt
mégiscsak csapatjátékról van szó, s egy csapat lesz a bajnok.
    
    A Grimm testvérek ugyan másként írták meg ezt a mesét: náluk egy
magányos hős csókolja új életre Csipkerózsikát. Az viszont sehol
nincs megírva, hogy az elvarázsolt kastélyba ne mehessenek be
többen is. Hárman, háromszázan vagy akár háromszázezren is. És ha
már egyszer ott vannak, csókolják végig 40 éve szunnyadó
Csipkerózsikánkat, biztos, ami biztos alapon. +++
    


1989. április 14., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD