|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Van-e félelem Magyarországon?
|
(Román István) Több mint százezren vettek részt a március 15-i nem hivatalos felvonulásokon Budapestéin és vidéken. Több tízezerre becsülhető azok száma, akik a különféle ellenzéki, vagy félellenzéki csoportosulások, mozgaliűak összejövetelein megjelentek. A sajtó teli van bátorhangú cikkekkel. Léteznek még tabuk, de erősen fogyatkoznak a tiltott témák. Ordító az őszinteség. És az emberek mégis félnek. A milliók. A nagy tömegek. A Magyar Demokrata Fórum március 15-i megemlékezésén a Nemzeti Sportcsarnokban a négyezer főnyi hallgatóság előtt Csurka István író, az MDF elnökségi tagja azt mondotta: valamivel jobb lett, beszélni már szabad, de az emberek még mindig félnek. A félelem és a létbizonytalanság a magyar demokrácia legnagyobb ellensége. A jelen volt újságíró ehhez hozzátette: az összejövetel nem szűkölködött a hasonlóképpen drámai kijelentésekben. Március végén a Nők Lapja interjút készített Gyulai Endre szeged-csanádi püspökkel. A főpap ezeket mondotta: - Az emberek még mindig félnek. Nagyon nagy tekintélyű embereknek kellene kimondaniuk, hogy nem újabb taktikázásról van csupán szó, nem arról, hogy kiugratják a nyulat a bokorból, az kellemetlen. Még eleven a félelem. Ha most előlépünk, utána a fejünkre koppintanak. Ugyancsak március végén jelent meg a Reform című hetilapban riport az egykori tiszalöki internálótáborról. A cikk egyik alcíme: A túlélők még ma sem mernek nyilatkozni. Két mondat Kiss Gy. Csaba történésznek, a Magyar Demokrata Fórum választmányi tagjának az Ötlet című lapnak minap adott nyilatkozatából: - Pedig bennünk magyarokban nagyon mélyre ivódott a félelem és a bizalmatlanság. Talán ezen kellene először segíteni. A Magyar Hírlap című napilap április eleji számában a munkásokkal készített rádióriportot ismertető és bíráló cikkének ezt a címet adta: Még mindig hallgat a mély. Vagyis azt tudatja, hogy a munkásság még mindig nem hallatja hangját. Miért? A Magyar Nemzet című újság az országgyűlési képviselők többségét így jellemzi fő címében: Változatlanul az alattvalói tudat motivál. Itt is megkérdezhetjük: miért? Az országban halállisták keringenek a reformot támogató politikusok neveivel, miként erről a Mai Nap című napilap hírt ad. Vajon félnek-e a reformot elősegítő közéleti emberek? Egyrészük feltételezhetően igen. Keserű Imre, a Csongrád megyei MSZMP Pártbizottság tagja reformtörekvései miatt fenyegetve érzi magát. A Magyar Nemzet című lap munkatársa ezt kérdezte tőle: kitől fél? A megyei pártfunkcionárius így felelt: mindenkinek van félnivalója általában. Hosszú filozófiai értekezést érdemelne, hogy a hétköznapok emberéből milyen szorongást vált ki egy-egy felszólalás, vélemény. A továbbiakban arról beszélt: nem szabad alábecsülni az erőszakra buzdító csoportok veszélyét. Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagja április 6-án a budapesti köztemető 301-es sírparcellájában Nagy Imre és társai exhumálása színhelyén tartott sajtóértekezleten azt mondotta: - Nem véletlen, hogy az a hivatalnok, aki nyomra vezetett, hol vannak a kivégzettekről a listák, nem meri megnevezni magát. Kommunista és ellenzéki vezető, meg katolikus főpap egyaránt tapasztalja, hogy Magyarországon az emberek idegeiben még ott bujkál a félelem. Van azonban, aki nem látja ezt. A Magyar Kozvéleménykutató Intézet igazgatója legutóbbi interjújában kizárja annak a lehetőségét, hogy az intézetének nyilatkozók bármitől is tartanának. Ilyen irányú panasz még nem érkezett hozzá - mondja. Kinek higgyek, kiknek higgyünk? +++
1989. április 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|