|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés
|
München, 1989 március 8. (SZER, Világhíradó) - Kasza László jelentkezik Budapestről, beszámolóval az Országgyűlés mai ülésszakáról és interjúval Király Zoltánnal. - Ez az ülésszak ügyrendi vitával kezdődött, amelynek paragrafusait Horváth Lajos soros elnök, ha ismerte is, nem mindig tudta átültetni a gyakorlatba. Így történt, hogy öt percen belül háromszor változtatta meg véleményét abban a kérdésben, hogy támogatják-e a napirendként önálló indítványokat, vagy nem. Maradt az, hogy igen - s ez új légkör jele a magyar parlamentben, nem söpri le egyszerűen a Ház elnöke azokat a javaslatokat, amelyek nem illenek bele az előre megírt forgatókönyvbe. De persze maradt az is, hogy ezeket aztán szépen egymás után leszavazta az a nagy többség, amely még mindig úgy tartja fel a kezét ahogy, és amikor megkívánják tőle. Megint az történik, hogy beszélni szabad, de marad minden a régiben? Hadd ne válaszoljak erre a kérdésre. Mondjuk inkább azt, hogy legalább beszélni lehet, és a beszédből gyakrabban lesznek ellenőrizhető cselekedetek, mint a hallgatásból, vagy hallgatási kényszerből. De vissza az eseményekhez: a nap a parlament elnökének: Stadinger Istvánnak lemondásával kezdődött. Sarlós István után ő a második olyan országgyűlési elnök rövid idő alatt, aki nem emelt fővel távozott. Király Zoltánt kérdeztem - szegedi képviselőt -, hogy sikerélménynek könyveli-e el Stadinger lépését, hiszen neki komoly szerepe volt abban, hogy az elnök lemondott. - Én inkább azt sajnálom - tehát nem sikerélményként fogom fel - azt sajnálom, hogy Stadinger István akkor már nem vonta le a konzekvenciáit - már az ő cselekedeteinek, vagy a vitavezetésének konzekvenciáit - tehát hogy nem eleve magától jutott erre az elhatározásra már abban az időben. Végülis nagy dolog, de mindegy a végeredményt tekintve, de azt hiszem, hogy az is szerepet játszhatott ebben az ő döntésében, hogy hiú emberként elég nehezen tudta elviselni a kritikát, hiszen akkor, amikor nekem válaszolt a múltkori országgyűlési ülésen, amikor megbíráltam, akkor is egyszerűen elhatárolta magát attól, tehát hogy ő igenis a kollegialitás szellemében, a házszabályok szerint járt el. Egyszerűen nem volt képes kellően fogadni mindezt. Most aztán így elég sok bírálat érte, a kabarétól kezdve sok komolyabb cikken keresztül. Ezt nem tudta kellően tolerálni, és felmerült ez a bős- nagymarosi újabb indítvány, amely nyilvánvaló volt, hogy előkerül itt a mostani parlamenti ülésszakon - azt hiszem ez volt talán azt utolsó. Ezek az én feltételezéseim. Ez viszont eleve szemlélteti a politikai vereséget. - Közben bejelentették, hogy nemcsak Stadinger István, hanem hat parlamenti képviselő is lemondott. Közülük hárman: Cservenkáné, Apró Antal és Molnár Frigyes azért, mert aláírásgyűjtési akció indult visszahívásuk érdekében kerületükben. A parlament 22 tagú jelölő bizottságot nevezett ki, amely most javaslatokat fogad el a következő parlamenti elnök személyére. Ez meglehetősen látszattevékenység, hiszen alig fér kétség ahhoz, hogy az MSZMP jelöltje: Szűrös Mátyás kerül ezen - a politikusok számára immáron veszélyessé vált - székbe. Ezután javasolta Király Zoltán, hogy ne tűzzék napirendre a Munka Törvénykönyvét módosító, és a sztrájkot bizonyos esetekben engedélyező törvényt. Az előterjesztést rossznak, az időpontot pedig elhibázottnak látja. Közvetlenül utána Szentágothai János akadémikus javasolta, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyét vegyék fel ismét a napirendre. Egy másik képviselő hozzátette, hogy állítsák le az építkezéseket a népszavazás kimeneteléig. Németh Miklós miniszterelnök taktikai javaslattal elodázta az ügyet. Azt terjesztette elő, hogy a május-júniusi ülésszakon a népszavazási törvénnyel együtt tárgyalják Bős-Nagymaros ügyét. A parlament neki adott igazat. Miután az alkotmánymódosítási vitával telt el az idő, Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésén még mindig folyik az eszmecsere a budapesti Parlamentben. +++
1989. március 8., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|