|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Erzsébet interjúja
|
München, 1989. február 16. (SZER, Világhíradó) - Miközben Budapesten folyik a vita a köztemető 301-es parcellájáról, vagyis arról, hogy megállapítható-e, kiket temettek oda, megszólalt Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet is. Rádiónknak adott nyilatkozatát hallják: - Néhai édesanyámnak, Nagy Imre özvegyének, valamint családom egyetlen tagjának sem volt soha szándékában - ahogy nekem sem - az eltelt évtizedek alatt apám hamvainak kiadatását kérni. Apám tetemének újratemetését kérésünk nélkül, a kormányzat kezdeményezte. A férjem és én két ízben folytattunk tájékozódó tárgyalást, 1988. december 21-ikén és ez év február 13-ikán az Igazságügyi Minisztérium ezzel megbízott képviselőivel, álláspontjaink kölcsönös megismerésére. Miért hangsúlyozom ezt? Mert családom és jómagam mindig apám és küzdőtársai szerepének tárgyilagos megítéléséért harcoltunk és nem az újratemetésért, amit természetesnek és elidegeníthetetlen emberi jognak tartottunk és tartunk. A családom és én a magyar történelemnek azt a szakaszát, ami 1956. október 23-ikától a munkástanácsok felszámolásáig tartott, a maga teljességében mindenkor forradalomnak, szabadságharcnak, nemzeti felkelésnek ítéltük. A kivégzetteket pedig a forradalom és szabadságharc, a nemzeti felkelés mártírjaiként tiszteljük. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon megindult az a folyamat, ami egy demokratikus jogállam létrehozásával egyidejűleg meggyőződésünk szerint - 1956-ot is azoknak a nemes történelmi és erkölcsi alapoknak a sorába emeli a hazai közéletben, melyekre jövőjét építeni kívánja. 1956 - apám, Nagy 'Imre és harcostársai szerepének megítélése - ma ismét vízválasztó szerepet játszik a magyar közéletben. Egy egész korszak, a Kádár-korszak és a folyó utóvédharcok ideje, amiről szó van. Ennek megfelelően a történelmi értékelés megváltozása alapvetően befolyásolja így vagy úgy az érintettek sokaságát ezen vagy azon az oldalon. Egy küzdelemről van szó, ami részünkről az igazi népuralomért folyik. Most békés úton történik ez, politikai eszközökkel. Tehát ezért és kizárólag ebbeli hitünktől indíttatva tartjuk lehetségesnek, hogy még ebben az évben, június 16-ikán, egy évvel a pere-lachaise-i emlékmű felavatása után Nagy Imre hamvai valamennyi harcostársával együtt ténylegesen és jelképesen a budapesti Új Köztemető 3,01-es parcellájában, ahol jelenleg is nyugszanak, egy kollektív emlékmű alapkövének ünnepélyes letételével egyidejűleg újratemettessenek. +++
1989. február 16., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|