|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP KB ülése
|
(Váradi Attila) München, 1989. február 14. (SZER. Nemzetközi sajtószemle) - A nyugati sajtóban már tegnap is számos Magyarországgal foglalkozó cikk jelent meg az MSZMP szombaton befejeződött központi bizottsági ülése kapcsán. A magyar események iránti széleskörű érdeklődésre vall, hogy a napilapok továbbra is terjedelmes kommentárokat közölnek erről a témáról. Elsőként az angol The Daily Telegraph véleményét idézzük. Rentoul Ferenc jelentkezik Londonból: - The A Daily Telegraph ezt írja vezércikkében: A vasfüggöny, mely több mint 10 éve rozsdásodik, most kezd helyenként megrepedezni. A magyarországi vezetőségnek az az elhatározása hogy bevezetik a többpártrendszert, jelentős lépés a kommunista politikai egyeduralom felszámolására egész Kelet-Európában. De azért vigyázzunk! A kommunista rendszerek már engedélyeztek itt-ott ellenzéki mezbe bújtatott megnyilvánulásokat. Csak a jövő fogja tehát megmutatni, lesz-e Magyarországon valóban szabad választás. De olyan erős a követelés a politikai szabadság megvalósítására, hogy nagyon is kétséges, kezében tudja-e továbbra is tartani a hatalmat a kommunista párt. Közben a nemzetközi légkör is megváltozott. Sztálin egykori birodalma területén ma már politikai szempontból nem látszik tanácsosnak vagy célszerűnek a szovjet katonai beavatkozás. Ez nyilván erősen nyugtalanítja a tömb országaiban a vezetőket, akiket nem a népakarat állított a helyükre. A kommunista kormány most nem a maga jószántából, hanem félelemből jutott arra a meggyőződésre, hogy talán mégis hiba volt ellenforradalmároknak nyilvánítani azokat az úgynevezett népi elemeket, melyeket 1956-ban oly brutálisan és oly könyörtelenül elfojtottak. Ezt mai napig pusztán hibának nevezni, ez azért enyhén szólva talán mégiscsak túlságos szépítgetés - írja a The Daily Telegraph. - A New York Timesban megjelent; Magyarország új menedzserek kezében - avagy a kocsi húzza a lovat? címmel közöl érdekes helyzetelemzést. Amikor Grósz Károly 9 hónappal ezelőtt Kádár Jánostól átvette a kommunista párt vezetését, messzemenő reformokat ígért a politikai rendszernek a Gorbacsov nyíltság-politikájával összhangban álló korszerűsítését, és azt, hogy az elégedetlen lakosság körében helyreállítja a kommunizmus iránti bizalmat. Nagyon sok magyar osztja a külföldi diplomaták véleményét, miszerint Grósz ezeknek az ígéreteknek a valóra váltásával mindmáig adós maradt. A cikkíró ugyanakkor rámutat: Magyarország mégis átalakult. A nagy változásra azért kerülhetett sor, mert a magyarok - megérezve a vezetők határozatlanságát - legalábbis szóban maguk vették kézbe a gyeplőt, szószólójuk nem a párt vezetője, hanem annak fő vetélytársa, Pozsgay Imre politikai bizottsági tag. A központi bizottság szombaton véget ért rendkívüli ülése újra rávilágított a párt határozatlanságára, és arra is, hogy milyen mély és alapvető nézeteltérések választják el egymástól a pártvezetőt és riválisát. A New York Times ezután beszámol az 1956-os események értékelése körül támadt vitáról, a független szervezetek és pártok megalakulásáról. A cikkíró ezek jelentőseget igen nagyra értékeli, ám megállapítja, hogy a Kommunista part változatlanul megőrizte befolyását, a hatalmát és a szovjet tömbön belüli pozícióját biztosító tényezők fölött. Az amerikai lap szerint a magánvállalkozások engedélyezését Magyarországon megelégedéssel fogadták, de az intézkedés csak akkor lehet eredményes, ha új beruházások jelentős tőkével indulhatnak. Ez pedig nem valószínű. A cikk így folytatódik: Magyarországon tőzsdét, értékpapír-piacot teremtettek, ami Európa kommunista felében kétségkívül újdonságszámba megy. Az persze más lapra tartozik, hogy szükség van-e rá egyáltalán. AZ igazi változások bevezetésére képtelen vezetés - Grósszal az élen - a nyilvános vitákra csak úgy tudott reagálni, hogy maga is közbeszólt. Legfőbb engedménynek a vezetés ama sűrűn hangoztatott ígérete látszik, hogy az egypártrendszerű állam elvben kész színesebbé tenni a politikai életet, és a jövőben más pártokat is megtűr maga mellett. A politikai pluralizmus gyakori emlegetésével persze még nem adták meg a választ két alapvető kérdésre. Mikor fog ez bekövetkezni, és mekkora hatalommal bírhatnak majd a nem kommunista pártok? A New York Times helyzetelemzését a következőképpen zárja: Amennyiben a Grósz-vezetés nem iktatja törvénybe a megnövelt szabadság garanciáit, a magyarok valószínűleg továbbra is olyan gyanakvással tekintenek majd vezetőik Ígéreteire, mint a pókerezők a blöffölő játékosra, aki fölényes mosollyal teríti le kártyáját az asztalra, noha tudja hogy hiányzik az ász. Merőben másként látja a magyarországi helyzetet az olasz kommunisták lapja, a L,Unitá. Bojtár Istvánt hallják Rómából: - Amit Budapesten bejelentettek, az igazi fordulat. Ez az olasz kommunista part napilapja, a L,Unita társ-főszerkesztőjének Kommentárjában megfogalmazott véleménye. Ítéletét így indokolja: A Budapesten kilátásba helyezett intézményes átalakulás ugyanis korrigálja a szocializmus mint rendszer, a szocializmus mint (...) hatalmi forma felfogását, és igyekszik valami tőle nagyon eltérőt felépíteni. Olyan szabad konfrontációt, amelyben a pártnak elsősorban az eszmék területén kell mérkőznie. Ez az, ahol igazán kimúlik az elmúlt 40 esztendő modellje, amelyen többször javítottak, de amely mindenesetre a hatalom és a társadalom totalitárius felfogásában gyökerezik. És ez az, ahol túl lehet lépni annak a szocializmusnak az eredeti bűnén, amely Kelet- Európában jött létre. Hosszú és fáradságos út vezetett ide - állapítja meg az olasz kommunista lap, amely aztán így folytatja: Máris biztos azonban, hogy óriási a jelentősége a minap megtett lépésnek. 32 évvel a magyar antisztálinista felkelés, 20 évvel a prágai tavasz, 9 évvel Gdansk után az intézményes építményben most első ízben tört meg a minden hatalom birtokosa, a társadalom vitán felül álló vezetője és ellenőre gyanánt felfogott pártmonolit, hogy lefokozódjék egy, a többiekkel vetélytársi viszonyban álló politikai erő rangjára - írja az Olasz Kommunista Párt orgánuma. - A tekintélyes párizsi lap, a Le Monde a L,Unitával ellentétben azt a következtetést vonja le a Politikai Bizottság határozataiból, hogy a régi modell kimúlásáról ma még nem lehet beszélni, és az igazi hatalmi harcra csak évek múlva kerülhet sor. Nyitrai János tudósítása következik: - Az 1956-os felkeléssel kapcsolatosan elfogadott kompromisszumos álláspont - mondja a mértékadó Le Monde budapesti tudósítása - közel van ahhoz, amelyet Kádár János már 1956. decemberében megfogalmazott: tényleges haladás a többpártrendszer kérdésében van, mégha azt fenntartások és elővigyázatossági korlátozások kísérik is. A hatalom magatartása a többpártrendszer iránt világosan fejlődött november óta, mikor is egyetlen-egy párton belüli szocialista pluralizmust hirdetett. A Le Monde ugyanakkor ismerteti, hogy azért Grósz ezúttal is olyan feltételeket szabott meg a jövendő többpártrendszer számára, mint a szocializmus elfogadása, és a szerinte szükséges haladék. Végül a tekintélyes francia újság tudósítója, Grósz Károly környezetéből származó következő véleményt idézi: 4-5 évnyi gazdasági és politikai stabilizálási periódust kell előirányozni. Annak végén vetődhetne majd fel ténylegesen a Magyarország számára elfogadandó modell kérdése. Éspedig: vagy egy megjavított szocialista rendszer, amely összevegyítené a szocializmus vívmányait a piacgazdálkodás és a többpártrendszer jótékony hatásaival, vagy a polgári restauráció, a semlegesség, a finnesítés útja. Csak ebben a stádiumban kerül majd sor az igazi harcra a hatalomért - mondták a bennfentesek Grósz Károly környezetében a Le Monde tudósítójának. +++
1989. február 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|