 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
 |
A Magyarország cikke
|
München, 1989. január 11. (SZER, Magyar Híradó) - Témánk a
Magyarország című lap ez évi első számának Emberiességi okokból
című cikkéhez kapcsolódik. Az előzmény: Grósz főtitkár többször
kijelentette, hogy annak idején Nagy Imre írta alá a kivégzettek
jeltelen sírba temetésének törvényét. A Magyarország cikke
nyilvánosságra hoz most egy Nagy Imre által 1954-ben aláírt titkos
záradékot, amely egy 1896-ban kelt törvénynek és egy 1912-ben
hozott rendeletnek a szellemét követve arról rendelkezik, hogy a
halálra ítélt és kivégzett személyek holtteste bizonyos esetekben
nem adható ki.
Viszont: az a rendelkezés - és egyébként ez is benne van a
Magyarország cikkében -, amely szerint a kivégzett személy sírját
megjelölni nem szabad, 1955. december 29-ikén kelt. Ezt a
dokumentumot a hetilap nem közli, és a rendelet aláírójának nevét
sem. De azt mindenki tudja, hogy akkor Nagy Imre már rég nem volt a
hatalomban, a miniszterelnök pedig Hegedűs András volt.
A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik tagja, Fónay Jenő éppen
Münchenben tartózkodik. Őt kérdezte erről a témáról Zsillé Zoltán
kollégám. A beszélgetésből most rövidebb részletet hallanak, a
teljes interjút a hét végén közöljük a Hazai napló műsorában.
- A cikkről, és annak értékeléséről olyan valakit kérdezek, akit
egy hajszál választott el attól, hogy ebbe a 301-es parcellába
kerüljön maga is: Fónay Jenővel, akit 1956 után halálra ítéltek,
majd végül is az ítéletet életfogytiglani büntetésre változtatták.
Azt kérdezném tőled, Fónay Jenő, hogyan értékeled ezt a cikket, és
azt a kísérletet, hogy valamiképpen a rendezetlenséget egy Nagy
Imrerendeletre vezessék vissza?
- Ha csak cikkről akarok beszélni, akkor még érni kell a
véleménynek, amely majd a végén leülepszik. Az azonban mindenképpen
nagyon kellemetlenül érintett, ahogy Pálfy József lapjában, a
Magyarországban - az 1989 év első Magyarországában - megjelenhetett
e cikk, és így jelent meg. Valami olyasmit éreztem, hogy ez a mai
helyzetben cinikus. Pont akkor betenni egy ilyen cikket, amikor a
kegyeletről fél éve beszélünk.
Komoly eredményeket értünk el. Miniszterelnökünk, vagy a főtitkár
kijelentései, ígéretei lassan kezdenek valóra válni.
Ha ez a cikk csak azt akarja elérni a magyar nép előtt, hogy lám:
32 évig nem csináltunk semmit - ez Nagy Imre rendelete - akkor
körülbelül úgy tudom értékelni, mint azt a New York-i kijelentést,
azt a New York-i visszakérdezést, amikor a Grósz miniszterelnök úr
visszakérdezett: "melyik Nagy Imrét akarják önök rehabilitálni?"
Azt is meg kell mondani, hogy ez azért - még ha közelmúlt is - de
már múlt. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|