|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Október 23. másnapja
|
--------------------
München, 1990. október 24. (SZER, Magyar híradó, Kasza László) - Antall József miniszterelnök elmondta a tegnapi napra eső - ha jól számoltam - három beszédét és bement a kórházba.
Ha pszichológus lennék, most elkezdenék összefüggéseket keresni. Egy elmélet például így hangzanék: a miniszterelnök sokat várt az első szabad október 23-ikai évfordulótól, s bízott abban, hogy rádöbbenti az egyre inkább szétzilálódó társadalmat nemcsak az összefogás fontosságára, hanem lehetőségére is, hiszen pontosan ez az a nap, amely emlékezetet: ez a nemzet volt már egységes is - akkor, 34 évvel ezelőtt az volt.
És mit láthatott a miniszterelnök? Mindenekelőtt érdektelenséget. Jó, ha az egész országban 20 ezer ember részt vett valamilyen megemlékezésen, viszont közel 200 ezren kimentek Ausztriába vásárolni. Aki végigment a fővároson, kevés zászlót látott.
A kormányfő figyelmét nem kerülték el a szélsőséges megnyilatkozások, bekiabálások sem, és egyáltalán, nem volt az a hangulat, amelyre azt mondaná az ember: ebben megint egyszer egymásra talál a társadalom, hogy aztán másnap közösen próbálja megoldani a problémákat.
Mindezt látva - fejezhetné be a gondolatot a pszichológus - szertefoszlottak Antall József október 23-ika varázsához fűzőtt reményei. Csalódása párosult az elmúlt év 16-18 órás, hétvége nélküli munkanapjai jelentette fáradsággal, és ágynak dőlt.
Csakhogy miután én nem vagyok lélekbúvár, nem tudom megítélni, hogy helyes-e a gondolatmenet. Ám azt igen, hogy lehetne helyes. Az első szabadon ünnnepelt október 23-ikai évforduló nem az volt, amit sokan - feltehetően a miniszterelnök is - vártak tőle. Nem az összefogásra való készséget, hanem inkább a közös gondokkal szembeni érdektelenséget tükrözte. Nem a társadalmi megbékélés érzését sugallta, hanem az ellenségeskedését. (folyt.)
1990. október 24., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|