Rendszerváltás és az MTI

	A magyar tömegkommunikáció
-------------------------- München, 1990. január 16. (SZER, Magyar híradó) - Feltehető, hogy egy hosszú vita végére került pont ma délben, amikor Pozsgay Imre államminiszter bejelentette, hogy visszaadja a kormány megbízatását, és nem végez többé felügyeletet a rádió és a tévé tevékenysége felett. Pozsgay hangsúlyozta, hogy mint személyében pártja, az MSZP választási kampányának vezetője eddig sem próbálta - mint mondta: lehetősége sem volt rá - befolyásolni a két hírközlő szerv személyi, illetve műsorpolitikáját. Ennek ellenére számos támadás érte, mert - elsősorban az ellenzéki pártok képviselői szerint - a két tisztség összeegyeztethetetlen. Hetek óta folynak a különböző okokra visszavezethető, de a magyar tájékoztatáspolitika nehézségeire utaló lemondások a hírközlő szervek munkatársai sorában is. Ma reggel értesültünk róla, hogy Győrffy Miklós, a Magyar Rádió főmunkatársa - aki egyben a kitűnő Vasárnapi újság című műsor egyik főszerkesztője is volt - lemondott tisztségéről. Az ok: a legutóbbi Vasárnapi újság közölte Csurka István egy nagy feltűnést és éles vitát kiváltó jegyzetét. Lángh Júlia nem a közvetlen okról, hanem az újságírói felelősségről kérdezte Győrffyt, aki lemondásánál erre hivatkozott. - Nagyon nagy a felelősség. Sokkal nagyobb, mint korábban, mert ez némiképpen az én korábban képviselt véleményemmel szemben egy önellentmondást mutat. Tudniillik, amikor volt egyfajta tiltási rendszer - csak az volt -, akkor aránylag egyszerűen kezelte etikai szempontból is a maga foglalkozását az újságíró. Volt, aki beállt apologétájává valaminek, vagy azért, mert másképp megélni nem tudott volna, vagy azért, mert ezt őszintén hitte. (folyt.) 1990. január 16., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A magyar tömegkommunikáció - 1. folyt.
Volt egy másik típusú újságíró, amelyik el próbált menni a falig. Volt egy harmadik típusú, aki a második nyilvánosságot választotta - ne felejtsem el. A két utolsó szememben becsülendő, az első nem. Én magam a középső kategóriába tartoztam, próbáltam a falig elmenni. Ennek az egyszerű időnek azonban vége. Kissé komplikáltabb idő következik, nagyon sokan megijednek és megriadnak ettől. Megpróbálnak elvergődni valamennyire, és azt gondolom, hogy a pártpolitikák maratalékáivá válnak nagyon sokan még a tisztességesek közül is, vagy akikben a tisztesség lehetősége benne rejlett. A becsületes, tisztességes és szuverén újságírónak ma Magyarországon az a kötelessége, hogy változatlanul becsületes és szuverén maradjon, ne vetődjön el - pestiesen szólva - semmilyen pártpolitikára. A pártsajtó az egy más kérdés. A többpártsajtó, az elfogadható az én számomra, az egypártsajtó soha nem volt elfogadható - bár benne voltam. Ma a legveszélyeztetettebbeké válunk lassan újságírók. Tudniillik személyes torzsalkodások, pártpolitikai kis küzdelmek, piszlicsáré ügyek martalékává válhatunk nagyon könnyen, ha nem vagyunk észnél. És azt gondolom, én magamat azon, aránylag - majd ezt valaki igazolni fogja egyszer vagy cáfolni - becsületesek közé sorolom, akik most először némi zavartságot éreztünk a ránk szakad nagy szabadság következtében. Megpróbáltunk úgy dolgozni, hogy lehetőleg minden becsületes álláspont mellé odaállni amennyire lehet. Azonban azt hiszem - legalábbis magamról van szó elsősorban - stratégiát kell váltanunk. Nekünk függetleneknek kell lennünk, nekünk szuverénnek kell maradnunk, egyenlő távolságra kell állnunk minden politikai erőtől, kivéve egyet, ami a vonal alatt van. (folyt.) 1990. január 16., kedd
Vissza »

	- A magyar tömegkommunikáció - 2. folyt.
- Színvonal alatt. - Igen. Mondjuk nagyon egyszerűen úgy és pontatlanul: sem szélsőjobbot, sem szélsőbalt nem szolgálhatunk, és azt megengednünk, hogy ilyen hang a közelünkben elhangozzék - tiltakoznunk kell Ezt most, azóta az eset óta tudom, hogy így van és így kell csinálni. - Lángh Júlia Győrffy Miklóssal készített interjújának teljes szövegét a hétvégi Hazai napló című műsorunkban hallhatják. +++ 1990. január 16., kedd
Vissza »