Rendszerváltás és az MTI

	Belügyi iratok zárolása
----------------------- München, 1990. január 10. (SZER, Magyar híradó) - Továbbra is nagy hullámokat ver a Belügyminisztérium telefonlehallgatási botránya. De milyen belügyi iratokat zároltak a vizsgálat során? - Szilágyi Sándor többek között erre a kérdésre kereste a választ: - Ma délelőtt Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője és Fodor Gábor, a Fiatal Demokraták Szövetsége országos választmányi tagja a Katonai Főügyészségen járt. Kis Jánost megkérdeztem, mi járatban voltak a főügyészségen? - A Katonai Főügyész maga kérte Kolozs Gábort, a Fidesz választmányi tagját (sic ) és engem, mint a szabaddemokraták ügyvivőjét, hogy keressük fel őt. Mint mondotta, azért, hogy ne csak a sajtó útján váltsunk egymással jegyzékket, hanem személyes érintkezésben váljon világossá, hogy ki hogyan látja ezt az ügyet, amelynek a kivizsgálása jelenleg az ő feladata. Tulajdonképpen egyetlen, számunkra fontos kérdésben próbáltuk tájékozódásra kihasználni ezt a találkozót, hiszen egyébként a vizsgálattal kapcsolatban ő felvilágosítást nem kívánt adni. Meg akartuk tudni, hogy ki, mikor zárolta a belbiztonsági szolgálat iratait és egyáltalán mit zároltak. A katonai főügyész úrtól kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy pénteken a belügyminiszter zároltatta a belbiztonsági szolgálat iratait, ő pedig hétfőn. Tehát mielőtt az ügyészség maga a zárolást elrendelte volna, eltelt három nap. Arra a kérdésünkre, hogy voltaképpen mit zároltak, a belbiztonsági szolgálat teljes iratanyagát-e, vagy csupán a 7-es ügyosztály (sic ) iratanyagát - ennek az ügyosztálynak néhány dokumentumát hoztuk nyilvánosságra, - azt a választ kaptuk, hogy előszőr, tehát pénteken a 7-es ügyosztály irataanyagát, hétfőn azonban a belbiztonsági szolgálat teljes iratanyagát. (folyt.) 1990. január 10., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Belügyi iratok zárolása - 1. folyt.
Ezután megkérdeztük, hogy vonatkozik-e a zárolás a belbiztonsági szolgálatnak a megyei kapitányságokhoz, illetve a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz telepített egységeire is. A válasz úgy hangzott, hogy elvben igen, de gyakorlati lépések nem történtek. - Az eddigi hivatalos lépéseket hogyan lehetne minősíteni? Kielégítőek ezek, vagy elmaradnak attól, amit el lehet várni? - Mindenekelőtt ami magát a zárolást illeti, bizonyos aggályokat ébreszt bennem. Aggályosnak találom azt, hogy a Belügyminisztériumnak három napja volt, hogy a saját hatáskörén belül rendelkezzék azokkal az iratokkal, amelyeket a Katonai Ügyészségnek már pénteken megítélésem szerint zárolnia kellett volna, és még aggályosabbnak tűnik, hogy azok az iratok, amelyek a megyei kapitányságokon voltak tárolva, gyakorlatilag nem kerültek zárolás alá. Ezekről nem lehet igazán tudni, hogy mi történik. Ezen túlmenően a vizsgálat részleteibe természetesen nem látok bele és nem is tudok ezzel kapcsolatban semmi határozottat mondani. Azt mondanám, hogy - az én megítélésem szerint -, ha egy ilyen botrány kipattan, és hogyha bebizonyosodott, márpedig ez bebizonyosodott, hogy bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja áll fenn, hiszen a dokumentumok, amelyekre mi támaszkodunk, hitelesnek lettek elismerve, akkor bizony a belbiztonsági szolgálat vezetőjét nem jelentéstételre kell kötelezni, hanem fel kell függeszteni állásából. ugyanígy fel kell függeszteni őneki az Állambiztonsági Szolgálat vezetőjét. Továbbá azt gondolom, hogy a belügyminiszternek - aki jelen esetben Horváth István - erkölcsi és politikai kötelessége volna azonnal benyújtani a lemondását, ha tudott arról a botrányról, amely a belbiztonsági, azaz az Állambiztonsági Szolgálat kebelében folytatólagosan zajlott, akkor azért, ha nem tudott róla, természetesen azért. Nyugati demokráciában ha két repülőgép összeütközik, a közlekedési miniszter lemond. +++ 1990. január 10., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »