 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Ünneplő ország
|
--------------
München, 1989. október 22. (SZER, Világhíradó, Kasza László) - A
Bartók Béla Zeneiskola hangversenyterme, Vác. Ünnepi ruhás,
nyakkendős, komoly arcú emberek. De ebben a komolyságban van valami
felszabadultság is, hogy ne mondjam, győzelmi érzés. Úgy gondolom
joggal. Ők, és mindazok, akik szerte az országban, Budapesttől a
legkisebb falvakig ünnepelnek ezekben a napokban, győztek.
Kiharcolták maguknak, hogy 33 év után szabadon ünnepelhetik azt az
október 23-ikát, amelyre eddig csak szűk baráti, vagy családi
körben, esetleg némán, egy-egy gondolattal emlékezhettek csak.
Az emelvényen övenhatosok, olyanok akik túlélték. A harcok
peremén érintett fiatalembernek kegyelem az elsőfokú halálos ítélet
után, 17 év egy honvédtisztnek, mert gondoskodott arról, hogy rend
legyen Vácott, 7 év újságcikkért a munkástanács-vezetőnek, 5 a helyi
lap szerkesztőjének, mert arra biztatott azalatt a csodálatos 12 nap
alatt, hogy mindenki őrizze meg nyugalmát.
Váciak, nagymarosiak, környékbeliek, nyugodt hangon beszélnek,
de érezni szavaikból, hogy jól esik végre nyíltan, ünneplő közönség
előtt szólni arról, amit 33 éven át beléjük fojtottak.
A fővárosból is jöttek. Darvas Iván, a kitűnő színész egykori
rabtársával, Eörsi István író-költővel, és a mai fiatalok
képviseletében a 10 évvel 1956 után született Deutsch Tamás, aki
markánsan fogalmazta meg a nap mai politikai jelentőségét.
Vitatkozgattak a Parlamentben arról, hogy ünnep-e oktbóber 23-ika
vagy nem - mondta -, a népet eddig sem izgatta, hogy mit döntenek
ott, most sem. Eddig is ünnepnek tekintette, most és ezután is.
(folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ünneplő ország - 1. folyt.
|
Aztán megható emlékezés a város fiára, dr. Rusznyay Árpád
tanárra, akit Vácott ért utól Kádár rendőrsége, és végeztetett ki,
mert ő volt Veszprém megye Forradalmi Tanácsának elnöke. Barátok,
volt osztálytársak, tanítványok emlékeznek. Nagyszerű ember
lehetett. Ez derült ki a beszédekből, de nekem van egy érzésem, hogy
"csak" egyszerűen tisztességes, becsületes ember volt. Ezért került
a 301-es parcellába. Annak a rendszernek nem a nagyszerű, hanem a
"csak" tisztességes, becsületes emberek voltak a fő ellenségei.
Jó érzés kezet fogni az özveggyel, aki mögött a megbélyegzés
szörnyű évei lehetnek. Ez a gesztus - úgy érzem - kissé vácivá tesz
engem is, a kívülállót. Többszázadmagammal, kezemben gyertyával
vonulva a gimnáziumhoz, ahol Rusznyay tanár úr utolsó
történelemóráját adta, már úgy könnyezek, mintha engem is tanított
volna. Mi az hogy tanított volna, tőle is és valamennyi kivégzett
társától történelmet tanulunk mi, akik ma szabadon és nyilvánosan
hajthatjuk meg fejünket emlékük előtt. +++
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|