Rendszerváltás és az MTI

	Fidesz-petíció, magyar értelmiségek felhívása
London, 1989. augusztus 25. (BBC, Esti panoráma) - Krassó György, a Magyar Október Párt vezetője tegnap este érkezett Budapestről Londonba, úgyhogy Magyarországon volt még akkor, amikor a csehszlovák nagykövetségnek átadtak egy petíciót. Ennek kapcsán beszélgetett vele munkatársunk Tordai Vilmos: - Mi állt a tegnap a csehszlovák nagykövetségre Budapesten elküldött petícióban? - Ez a petíció, amelyet a Fidesz vezetősége, választmánya küldött Csehszlovákia magyarországi nagykövetségéhez, tiltakozott a letartóztatások ellen és követelte a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását. Ezt tegnap kora délután adták át Budapesten a csehszlovák nagykövetnek. Ezzel egyidejűleg látott napvilágot egy felhívás, amelyet több mint 50 prominens budapesti magyarországi értelmiségi írt alá, amely Csehszlovákia népeihez, Magyarország polgáraihoz és a világ békeszerető embereihez szólt. Ezt az utóbbit, ami talán nagyobb jelentőségű, aláírta Csoóri Sándor, Eörsi István, Konrád György, Kis János, Vásárhelyi Miklós, Maléter özvegye, Gyenes Judit is. Mellesleg én is aláírtam, mert tegnap este érkeztem ide Londonba, és még ott voltam, amikor az aláírásokat gyűjtötték. Nos, ez a felhívás emlékeztetett 1968-ra és arra, hogy a Charta 77 polgárjogi harcosai milyen sokat segítettek a magyarországi demokratikus ellenzéknek küzdelmeiben, és voltaképpen mennyire hozzájárult azokhoz a változásokhoz, amelyek Magyarországon bekövetkeztek. Anakronizmusnak nevezi a felhívás a csehszlovákiai állapotokat, és tiltakozik a letartóztatások ellen, és ugyancsak követeli a szabadon bocsátásokat. (folyt.) 1989. augusztus 25., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Petíció, felhívás - 1. folyt.
- Milyen mértékben nehezményezték szerinted Csehszlovákiában azt, hogy az 1968-as szovjet vezette invázióban a csapatok között magyar egységek is szerepeltek. - Én azt hiszem, hogy sokan megértették, hogy ez nem Magyarország lakosainak az akaratából történt, hanem a magyar kormány, amely alapvetően mindig követette - még ha néha egy kicsit vonakodva is - a szovjet utasításokat, úgyhogy a magyar kormány csinálta, illetve a magyar párt. Ennek ellenére, amikor én néhány évvel később a 70-es évek közepén először kaptam átmenetileg egy kiutazási engedélyt Csehszlovákiába, amit azután nem is ismételtek meg utána, akkor én beszéltem Prágában sok emberrel, és még nagyon érezhető volt ez a rossz érzés, hogy a magyarok részt vettek ebben az invázióban, és olyanok, akik annak idején éppen turisták voltak azok mesélték, hogy például annak a munkásszállásnak, vagy turistaszállónak a falán, ahol ők voltak akkor éppen, magyarellenes feliratok jelentek meg. Hát tényleg, az ember csak szégyennel tud erre visszaemlékezni, és akkor is csak szégyent tudott érezni. Most viszont annál örömtelibb az, hogy a Vencel téren a magyarokat éltették. - Gondolom, most inkább áttevődött a nehezményezés a csehszlovák lakosságról a csehszlovák vezetőségre a magyar változásokkal szemben. - Feltétlenül így van, és én azt hiszem, hogy ha csak valamilyen dramatikus változás nem következik be a Szovjetunióban, akkor sem az NDK, sem Csehszlovákia vezetői nem folytathatják sokáig ezt a neosztalinista politikájukat, mert teljesen elszigetelődnek. Még az első kérdésedhez megjegyezném azt, hogy ezen a petíción, illetve felhíváson kívül nagyon sok egyéb is született. Így például csak emlékezetből mondjam, amit a tegnapi újságokban láttam: a Magyar Demokrata Fórum országos elnökségének a tiltakozása és felhívása, a Fidesz választmánynak egy másik felhívása, valamint az Emberi Jogok Nemzetközi Társasága Magyar Tagozatának egy tiltakozása, de ezen kívül nagyon sok más független szervezet is tiltakozott. +++ 1989. augusztus 25., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »