 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (1.rész)
|
1989. május 31., szerda - Több mint három évtizede halogatott jogi-humanitárius aktus színhelye volt szerdán a Legfőbb Ügyészség: Nagy Imrének, Magyarország koholt vádak alapján elítélt és kivégzett miniszterelnökének leánya, Nagy Erzsébet hosszú évek varakozása után átvehette édesapja személyes jellegű hagyatékát.
A szűk körben, minden külsőségtől mentesen lebonyolított
hivatalos aktuson Nagy Erzsébet férjével, Vészi Jánossal jelent meg
dr. Nyíri Sándor legfőbb ügyészhelyettes dolgozószobájában. A tágas
hivatali helyiség vendégfogadó asztalán glédába állítva várták a
hozzátartozókat mindazok a személyes jellegű iratok, feljegyzések,
amelyek Nagy Imre életének utolsó éveiben papírra vetett
gondolatait, emlékeit rögzítették; illetve mindaz, ami ezekből a
dokumentumokból egyáltalán előkerült.
A jogászi pontossággal összeállított átvételi lajstromra a többi
között felkerülhetett az a 72 számozott oldalon íródott
élettörténeti vázlat, amelynek Nagy Imre a Viharos emberöltő címet
adta. A hagyaték dokumentumai között vehette át a család azt a három
román blokkfüzetet is, amelyek lapjaira Nagy Imre snagovi
,,fogságának,, napjaiban vetette papírra Gondolatok, emlékek című
jegyzeteit. Versek, levelek, orvosi igazolások zárják a listát,
amelynek egyes ,,tételeit,, a hozzátartozók kérésére átmenetileg
továbbra is a legfőbb ügyész helyettesének páncélszekrénye őrzi.
X X X
A jogi formaságok végeztével Nagy Erzsébet válaszolt a Magyar
Távirati Iroda munkatársának kérdéseire. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 17:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (2.rész)
|
- Miért kellett több mint 30 évet várni erre a jogi aktusra;
miként született meg a döntés arról, hogy a családnak most
visszaszármaztatják ezeket a személyes jellegű dokumentumokat?
- Hogy miért kellett eddig várni, annak megválaszolására - úgy
gondolom - nem én vagyok az illetékes. Nagy Imre elítéltetésével és
kivégzésével kapcsolatban családunk magatartását magának apámnak a
magatartása határozta meg az elmúlt évtizedek során. Az, ahogyan a
zárt ajtók mögött lefolytatott ,,per,, során is mindvégig keményen
tartotta magát. Én ezt az állítólagos eljárást egyébként
vérbíráskodásnak nevezem; hál,istennek, ma már a magyar közvélemény
számára is nyilvánvaló miféle koncepciózus politikai tribunál elé
állították Nagy Imrét.
Nos, amikor a kivégzés után hat héttel - eléggé kegyetlen
körülmények között - közölték velünk, hogy mi is történt, akkor
anyámmal együtt ugyanarra a gondolatra jutottunk: attól a
kormányzattól, pontosabban attól a párttól, amelynek apám egyik
alapítója volt, és amelyik ilyen kegyetlenül, ilyen bosszúállóan
járt el vele - s amelytől egyébként apám sem kért kegyelmet -, attól
mi sem kérünk könyörületet. Évtizedekig semmiféle kérelemmel sem
fordultunk a hivatalos szervekhez, s miután édesanyám 11 évvel
ezelőtt meghalt, én sem változtattam családunk álláspontján. Egészen
mostanáig semmiféle kormányzati szervhez sem intéztem kérvényt.
Először tavaly nyáron érzékeltük, hogy Magyarországon megindult
egyfajta politikai újragondolása 1956-nak. Grósz miniszterelnök úr
Egyesült Államok-beli útja során nyilatkozatot adott, amelyben
kegyeleti okokra hivatkozott, s ennek kapcsán három nevet említett:
Nagy Imréét, Gimes Miklósét és Maléter Pálét. Erről mi - ugyanúgy
mint bármely más magyar állampolgár - a sajtóból értesültünk. Ezután
hónapok múltak el, és semmi sem történt, mígnem december végén - a
többi hozzátartozóhoz hasonlóan - meghívást kaptunk az Igazságügyi
Minisztériumba. Mi, férjemmel együtt úgy határoztunk, hogy eleget
teszünk az invitálásnak. Azzal a szándékkal mentünk be, hogy nem
zárkózunk el egy ilyen jellegű ,,tájékozódó,, beszélgetés elől a
minisztérium illetékeseivel.
A találkozó - amelyre nem találok jobb kifejezést, mint
tájékozódó beszélgetés - meg is történt. A minisztérium illetékesei
elmondták, mire gondolnak ők, s mi is elmondtuk, hogyan látjuk mi a
dolgokat. Nagy Imre és mártírtársai temetéséről akkor semmiféle
megállapodást sem kötöttünk. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 19:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (3.rész)
|
Ott is ugyanazt a nézetet képviseltem, mint ma: édesapám és társai
ügye elválaszthatatlan 1956 értékelésétől; megítélésem szerint
forradalom és szabadságharc zajlott le 1956-ban Magyarországon.
Elmondtam azt is, hogy a mártírok sorsát elválaszthatatlannak
tartom; nem kívánom apám ügyét elszakítani a többiekétől.
Eltemettetésükkel kapcsolatban tájékoztattak minket, hogy szabadon
rendelkezhetünk hozzátartozóink földi maradványai felett. Mint több
nyilatkozatomban is utaltam rá, akkor azt válaszoltam, hogy a 301-es
parcellában a forradalom több száz névtelen mártírja nyugszik, ezért
azt szeretném, ha az a hely egyfajta nemzeti sír, nemzeti kegyhely,
mementó lenne. Ennek nyomán született meg a döntés, hogy édesapámat
ugyanott, a 301-es parcellában helyezzük örök nyugalomra.
- Visszatérve Nagy Imre hagyatékára; tudott-e a család ezeknek
az iratoknak a létezéséről; számon tartották-e, hogy valahol
létezniük kell ilyen személyes jellegű iratoknak is.
- Igen, tudtam róla - édesanyám elbeszéléseiből. Én apámat még
itthon, magyar földön, 1956 november 23-án a mátyásföldi repülőtéren
láttam utoljára; aztán többé már nem találkoztam vele. Mint tudja,
szüleimet is, minket is egyaránt Romániába internáltak, de egymástól
elkülönítve. Miután édesapámat 1957. április 14-én a magyar belügyi
szervek a román szervekkel együttműködve letartóztatták, édesanyámat
átrakták a mi csoportunkhoz. (Első férjemet, dr. Jánosi Ferencet
addigra már szintén letartóztatták.) Ekkor édesanyám elmondta,
kikkel találkozott, milyen beadványokat, leveleket írt édesapám. (A
postás szerepét természetesen a román központi vezetőség, illetve a
Politikai Bizottság tagjai ,,vállalták magukra,,. Hogy aztán az
iratok hová jutottak, hová nem, azt ma már nem lehet nyomonkövetni -
mindenesetre nem a címzettekhez.)
- És arról is volt tudomása, hogy Nagy Imre a fogságban
gondolatait, visszaemlékezéseit papírra vetette?
- Igen, azt is anyukámtól tudtam meg, hogy apám gondolatait
rögzíti az 1956-os forradalommal kapcsolatosan, s amellett
hozzálátott életrajzának megírásához is, sőt azt is tudtam, hogy ez
az írás a Viharos emberöltő címet viseli. A hagyatékot áttekintve
sajnálattal konstatáltuk, hogy apám nem jutott messze
önéletírásában; kevés ideje volt hozzá. Egyébként Berecz János
Ellenforradalom tollal és fegyverrel című könyvében is volt utalás
arra, hogy édesapám jegyzeteket készített snagovi fogságában.
(folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 19:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (4.rész)
|
- Akkor erre a személyes hagyatékra is vonatkozott az az előbb
említett családi döntés, hogy semmit nem kérnek a kormányzattól, nem
veszik fel a kapcsolatokat a kormányintézményekkel?
- Nevetséges lett volna ezeket a dokumentumokat követelni,
amikor sokkal súlyosabb kérdésben sem született megnyugtató döntés.
Mindig is örök emberi jognak, és nem privilégiumnak tartottam a
kivégzettek eltemetését. Ha még ezt sem tette meg a kormányzat,
akkor hogyan várhattam volna el azt, hogy apám gondolatait,
szellemét visszaadják.
- Akkor végül is hogyan jött létre ez a mai találkozó a legfőbb
ügyész helyettesével; három évtized után egyszercsak megkeresték
önt?
- Talán a Magyar Nemzetben május elején megjelent interjú
segített ebben; ott említést tettem ezekről a dokumentumokról is.
Ezután nem sokkal Nyíri Sándor főügyész-helyettes segítségével
lehetőség nyílott arra, hogy végre egyáltalán megláthassam ezeket a
számomra oly becses iratokat.
- Akkor tehát tulajdonképpen az ügyészség kereste meg a
családot, ugye?
- Igen, mondhatom, hogy igen.
- Miután megismerkedtek ezekkel a memoárokkal, iratokkal,
észrevettek-e valamilyen hiányt; van-e valami, ami nem került elő?
- Igen, számos konkrét dolog hiányzik, amiről tudomásom van.
Ilyen például az a nagyon ártatlan, politikai vonatkozásoktól
teljességgel mentes levél, amelyet édesapám internálása alatt
születésnapomra írt nekem. Anyukámtól hallottam, hogy apám papírra
vetette ezt a pársoros levelet. Nagyon hiányzik nekem ez a személyes
emlék. Nem tudom miért hiányzik ez a hagyatékból, de még mindig
reménykedem benne, hogy egyszercsak előkerül valahonnan. Ugyancsak
nagyon hiányolom azt a kis tréfás költeményt, amelyet férjem, Jánosi
Ferenc - a volt sárospataki diák és tanár - szerzett, hogy
Szilveszter estéjén felvidítsa az internáltak nyomott hangulatú kis
csoportját. A diáktréfák hangulatát idéző költemény erős öniróniával
próbált meg úrrá lenni csoportunk levert hangulatán. Akkor nagy
sikere volt ennek a rigmusnak. Később még hallottam, hogy a
kihallgató tisztek között is körbejárt; sajnos most nincs a hagyaték
darabjai között. Ezeknél a számomra oly kedves emlékeknél politikai
súlyánál fogva jóval fontosabb lenne, ha előkerülne az a jegyzet,
amelyet - egybehangzó állítások szerint - szinte az utolsó
pillanatokig írt édesapám a siralomházban. Feltételezem: a családnak
is hagyott hátra végső üzenetet. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 19:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (5.rész)
|
- És mi történhetett az emlékirat hiányzó oldalaival?
- Szinte az utolsó napokig a Belügyminisztérium őrizte ezeket az
iratokat. Nem tudom kinek a kezén fordultak meg a dokumentumok,
illetve kinek lehetett betekintése, netán beavatkozási lehetősége. A
dolgok mindenesetre arra utalnak, hogy valaki, vagy valakik
,,belenyúltak,, az iratokba. Ezt támasztja alá, hogy a snagovi
emlékiratokból teljes szövegrészek hiányoznak, helyenként 40-50
oldalt távolítottak el a kézzel írott füzetekből, néhol pedig
oldalakat vágtak félbe. A külső beavatkozásra utal az is, hogy
azokat a részeket, amelyeket maga Nagy Imre szeretett volna
kihagyni, egyszerűen áthúzta tollával. Talán a kéziratokról készült
filmtekercsek tartalmazzák a teljes anyagot. Ezt egyelőre még nem
tudom, mert a papírba csomagolt tekercseket lezárva vettem át az
ügyészségtől. Egyébként az sem kizárt, hogy a hiányzó szövegrészek
kapcsán felkérjük az illetékes szerveket, indítsanak nyomozást.
- Úgy tudom, a család döntése értelmében ezeket a fontos
dokumentumokat egyelőre letétbe helyezik a legfőbb ügyész
helyettesének páncélszekrényében. Mi motiválta ezt a döntésüket; s
van-e remény arra, hogy a szélesebb közvélemény idővel esetleg
bepillantást nyerjen ezekbe a nagy érdeklődéssel várt iratokba?
- Ezeknek a dokumentumoknak a birtoklása úgy gondoltam, óriási
felelősség. Ugyan én vagyok az örökös, de véleményem szerint ezek az
iratok a nemzet kincsestárát illetik meg. Erőmet, figyelmemet
egyelőre a Nagy Imre és mártírtársai temetésével kapcsolatos
tennivalók kötik le. Ahhoz, hogy a hagyaték sorsát eldönthessük -
úgy érzem - nyugalomra, időre van szükség. A dokumentumok egyelőre
itt, a páncélszekrényben lesznek a legnagyobb biztonságban, később
pedig esetleg egy történészcsoportot bízunk meg az anyag
feldolgozásával, de szóba került egy Nagy Imre Intézet felállítása
is a dokumentumok kezelésére, a korszak kutatására.
- Úgy tudom, a legfőbb ügyész helyetteséhez egyenesen Borics
Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkártól érkeztek, akivel a
temetéssel kapcsolatos kérdésekről tárgyaltak. Ha megengedné, ezzel
kapcsolatban tenném fel utolsó kérdésemet. A mai magyar
belpolitikának - minden bizonnyal - egyik mérföldköve, illetve
próbaköve lesz a temetés. Az utóbbi napokban számos nyilatkozat
hangozott el felelős politikusok szájából. A legtöbbet hangoztatott
formula a nemzeti megbékélés. Az ön véleménye szerint is valóban a
nemzeti megbékélés napja lesz június 16-a? (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 19:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (6.rész)
|
- Remélem, hogy az lesz. Ez tulajdonképpen gyásznap, de én
nagyon szeretném, hogy ha a magyar történelemnek ez a szakasza
tisztázódna. Valóban a nemzetnek legnagyobb szüksége most az
összefogásra és a megbékélésre van, nem a széthúzásra és a
marakodásra. Nagyon szeretném, ha apám holtában is a nemzetet
szolgálná. És a legnagyobb szolgálat Magyarország számára az, hogy
békés körülmények között végre tudja hajtani a kibontakozást, s
végre kilábaljon ebből a politikai, gazdasági csődből. Ebben a
kibontakozásban a magyar belpolitika szereplőinek széles köre részt
vállalhatna. Mivel össznemzeti kérdések megoldása vár ránk, nagyon
szeretném, ha ezek az erők e kérdésekben valóban egyezségre tudnának
jutni, akkor talán könnyebb lesz továbblépni. (MTI-Garajszki István)
1989. május 31., szerda 19:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|