Rendszerváltás és az MTI

	Van-e gátja a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszert előirányzó 1977. évi szerződés részleges nem-teljesítésének, a nagymarosi vízlépcső elhagyásának? (1. rész) (OS)
1989. május 14., vasárnap - A Duna Kör az Országos Sajtószolgálat útján nyilvánosságra hozza az általa felkért dr. Nagy Boldizsár független nemzetközi jogi szakértő nyilatkozatát. Az 1978. évi 17. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény hallgat a módosítás és a felmondás lehetőségeiről, a szerződéssel kapcsolatos viták megoldását pedig a kormánymeghatalmazottak feladatává teszi. Ha a két kormánymeghatalmazott nem jut megállapodásra, akkor a magyar és a csehszlovák kormánynak kell kétoldalú tárgyalásokon megállapodnia. Az egyezmény szerint más út nincs, kötelező bírói döntést semmilyen szerv nem hozhat e vitában. A magyar fél felhívhatja a csehszlovák felet a szerződés olyan módosítására, ami szerint a nagymarosi vízlépcső nem épül fel. A szerződés két részese ebben szabadon megállapodhat, hiszen ők az ügy korlátlan urai, korábbi döntésüket együtt bármikor megváltoztathatják. Ha a csehszlovák fél érzéketlen marad a magyar kormány kérésére és a magyar lakosság óhajára és ragaszkodik a nagymarosi (emlék)mű megépítéséhez, akkor a magyar kormány megtagadhatja a szerződés egy részének a teljesítését. Lépésének indoklásakor joggal hivatkozhat arra, hogy az egyezmény 15. és 19. cikkében foglalt vízminőségvédelmi és természetvédelmi követelményeknek a csehszlovák fél minden bizonnyal nem fog eleget tenni, így a szerződés csonkításában maga is elmarasztalható és a nagymarosi vízlépcső elhagyása éppen a csehszlovák szerződésszegésből következő veszélyek (mérgesiszap-lerakódás, hatalmas édesvízkészletek elszennyeződése illetve elzáródása) elhárítására (is) szolgál. Nincs akadálya annak, hogy a magyar fél a szerződéstől való részleges elállással okozott károkért kártérítést fizessen. Ennek mértékét csak a közös szakértői tárgyalások határozhatják meg. Az általános nemzetközi jog csak a közvetlen, bizonyítható más okra vissza nem vezethető károk megtérítését írja elő. A KGST-országok gyakorlata pedig még megszorítóbb, fő szabályként pusztán a le nem szállított áru értékének néhány százalékát kitevő kötbér megfizetését írja elő. A tényleges károk és a bizonyíthatóan elmaradt haszon megtérítését csak rendkívüli esetekben irányozza elő. (folyt.köv.) 1989. május 14., vasárnap 18:24
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Van-e gátja a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszert előirányzó 1977. évi szerződés részleges nem-teljesítésének, a nagymarosi vízlépcső elhagyásának? (2. rész) (OS)
A magyar-csehszlovák vízlépcső megállapodással azonos nemzetközi jogi erejű árucsere-forgalmi megállapodásokat és jegyzőkönyveket a szocialista országok kétoldalú kapcsolataiban szinte minden alkalommal megsértik, hiszen az abban előirányzott áruk egy részét nem szállítják le - gondoljunk csak a szovjet újságnyomó papír szállítások elmaradására -, kártérítést mégsem követelnek egymástól az érintett országok. A hatalmas kártérítéstől való félelem alaptalan tehát, mert: - Szocialista országok között kétoldalú gazdasági tartalmú szerződések megsértése mindennapos gyakorlat, a kártérítés fizetése viszont fehér holló. - Csak az minősül kárnak, amit a Magyar Népköztársaság a kétoldalú tárgyalásokon kárnak elismer, azaz a csehszlovák fél nem döntheti el egyoldalúan, hogy mekkora összeget követel tőlünk. - A Magyar Népköztársaság a kár mértékének meghatározásakor csupán a magyar lépés által közvetlenül okozott tényleges károk megtérítésére köteles. - Minél hamarabb bejelenti a magyar kormány, hogy nem építi fel a nagymarosi vízlépcsőt, annál kisebb lesz a kár, mivel a bejelentés után a csehszlovák fél jóhiszeműen nem ruházhat be semmit, ami a nagymarosi vízlépcsőhöz kapcsolódik. Ha rosszhiszeműen mégis folytatja a munkát, akkor ezért kártérítést nem követelhet. - A kártérítés ütemezése, pénzneme vagy kiegyenlítési módja (például áruszállítással) a két fél megállapodásától függ. Csak azt kell vállalnunk, amire képesek vagyunk. Mi lesz, ha a csehszlovák fél szankciókat alkalmaz? - kérdezhető. A válasz az, hogy a viták békés rendezése előtt nemzetközi jogilag tilos szankciókat alkalmazni: ha a Magyar Népköztársaság kész a jogos csehszlovák igények kielégítésére, akkor szankció alkalmazásának nincs helye. Az igény jogosságáról pedig csak a két fél együtt dönthet. A civilizált világ alapelveivel összhangban senki nem lehet bíró a saját ügyében, azaz Csehszlovákia nem dönthet egyoldalúan a szankciókról mindaddig, míg a vita békés rendezésének kihasználatlan módjai állnak rendelkezésre. Ha a kétoldalú tárgyalások nem hoznak a csehszlovák fél számára kielégítő eredményt, akkor a felek közös egyetértéssel választott bíróságot állíthatnak fel, közvetítőt kérhetnek fel, stb. (folyt.köv.) 1989. május 14., vasárnap 18:29
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Van-e gátja a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszert előirányzó 1977. évi szerződés részleges nem-teljesítésének, a nagymarosi vízlépcső elhagyásának? (3. rész) (OS)
Politikai szempontból valószínűtlen a szankcióalkalmazás, hiszen a vita tárgya nem maga a kártérítés, hanem a csehszlovák és a magyar álláspont különbözősége a mértéket illetően. Az pedig nem lehet nagyobb, mint amekkora veszteségeket mindkét fél már a jószomszédság szellemében közös múltja során nem egyszer - a nyereségek és veszteségek hosszú távú kiegyenlítődésében bízva - ellenlépések nélkül tudomásul vett. Mindebből az következik, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyását a nemzetközi jog nem tiltja. Ellenkezőleg, ahhoz a kártérítés szabályainak rendelkezésre bocsátásával és a viták békés rendezése módozatainak felkínálásával éppen segítséget nyújt. Fogadjuk el ezt a segítő kezet és romboljuk le a gátakat - magunkban. (OS) 1989. május 14., vasárnap 18:31
Vissza » A hírhez kapcsolódik »