|
|
 |
|
 |
Tamás Gáspár Miklós nyilatkozata a filozófia helyzetéről (1.
rész)
|
1990. október 23., kedd - Tisztújító közgyűlést tartott a
napokban a Magyar Filozófiai Társaság. A szervezet hiányzó
vezetőségi tagjainak megválasztásán kívül szó volt a társaság
munkájának jövőjéről és több szakmai kérdésről. A közgyűlés
munkájáról Tamás Gáspár Miklós, a társaság alelnöke nyilatkozott az
MTI munkatársának.
A filozófiai szakma egyik alapproblémája, hogy
intézményrendszerét még a kommunista állam hozta létre. Ez nem
csupán Magyarországon, hanem egész Kelet-Európában gond. Ebből
adódóan nyilvánvaló, hogy szoros a történeti kapcsolat a magyar
filozófiai szakma kifejlődése és az egykori pártállam között,
függetlenül attól, hogy az egyes filozófusoknak milyenek a nézeteik.
Szociológiai értelemben a mai filozófiát a leköszönt kommunista
állam alakította ki. Felmerül tehát a kérdés, mit tegyünk azokkal a
modernizációs vívmányokkal, irányzatokkal, amelyek a múlt
rendszernek köszönhetők. Kezdjünk-e mindent elölről, csináljunk-e
tabula rasát?
Tamás Gáspár Miklós a továbbiakban kifejtette, hogy a filozófia
mint szakma nehezen szervezhető tudomány. Véleménye szerint meg
kellene őrizni a már létező filozófiai intézményrendszert, a
kutatóintézeteket, a tanszékeket nagyrészt meg kellene őrizni. Ezek
lehetnének például a humánoktatás bázisai az egyetemeken,
főiskolákon. A nem csupán humán jellegű egyetemeken is szükség lehet
a filozófia oktatására, hogy az onnan kikerülők ne szakbarbárok
legyenek. Viszont azt, hogy filozófiának mint diszciplínának mi
legyen a jövője, jó lenne, ha nem adminisztratív intézkedések, hanem
a szakma sikere döntené el. A szabadversenyes világban ugyanis ha
nem sikeres a filozófia oktatása, az magától is elsorvad a
tanintézetekben.
Ugyancsak megfontolandó, hogy a filozófia szerves része lett a
magyar kultúrának, sok olvasója van, sok embert tanítottak rá. Kár
lenne tehát, ha a filozófia megint kihullana az értelmiségi
köztudatból, mint ahogy kár volna a társadalomtudományokért s más
humántudományokért is, ha elvesznének. Kétségkívüli tehát, hogy a
szakmai érdekvédelem kérdései ezúttal összefonódnak a magyar kultúra
jövőjéről alkotott fölfogással és a jövő iránt érzett aggodalommal.
(folyt.köv.)
1990. október 22., hétfő 15:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|