|
|
|
|
Tamás Gáspár Miklós nyilatkozata a filozófia helyzetéről (1.
rész)
|
1990. október 23., kedd - Tisztújító közgyűlést tartott a
napokban a Magyar Filozófiai Társaság. A szervezet hiányzó
vezetőségi tagjainak megválasztásán kívül szó volt a társaság
munkájának jövőjéről és több szakmai kérdésről. A közgyűlés
munkájáról Tamás Gáspár Miklós, a társaság alelnöke nyilatkozott az
MTI munkatársának.
A filozófiai szakma egyik alapproblémája, hogy intézményrendszerét még a kommunista állam hozta létre. Ez nem csupán Magyarországon, hanem egész Kelet-Európában gond. Ebből adódóan nyilvánvaló, hogy szoros a történeti kapcsolat a magyar filozófiai szakma kifejlődése és az egykori pártállam között, függetlenül attól, hogy az egyes filozófusoknak milyenek a nézeteik. Szociológiai értelemben a mai filozófiát a leköszönt kommunista állam alakította ki. Felmerül tehát a kérdés, mit tegyünk azokkal a modernizációs vívmányokkal, irányzatokkal, amelyek a múlt rendszernek köszönhetők. Kezdjünk-e mindent elölről, csináljunk-e tabula rasát?
Tamás Gáspár Miklós a továbbiakban kifejtette, hogy a filozófia mint szakma nehezen szervezhető tudomány. Véleménye szerint meg kellene őrizni a már létező filozófiai intézményrendszert, a kutatóintézeteket, a tanszékeket nagyrészt meg kellene őrizni. Ezek lehetnének például a humánoktatás bázisai az egyetemeken, főiskolákon. A nem csupán humán jellegű egyetemeken is szükség lehet a filozófia oktatására, hogy az onnan kikerülők ne szakbarbárok legyenek. Viszont azt, hogy filozófiának mint diszciplínának mi legyen a jövője, jó lenne, ha nem adminisztratív intézkedések, hanem a szakma sikere döntené el. A szabadversenyes világban ugyanis ha nem sikeres a filozófia oktatása, az magától is elsorvad a tanintézetekben.
Ugyancsak megfontolandó, hogy a filozófia szerves része lett a magyar kultúrának, sok olvasója van, sok embert tanítottak rá. Kár lenne tehát, ha a filozófia megint kihullana az értelmiségi köztudatból, mint ahogy kár volna a társadalomtudományokért s más humántudományokért is, ha elvesznének. Kétségkívüli tehát, hogy a szakmai érdekvédelem kérdései ezúttal összefonódnak a magyar kultúra jövőjéről alkotott fölfogással és a jövő iránt érzett aggodalommal. (folyt.köv.)
1990. október 22., hétfő 15:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|