|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Lebontják a vasfüggönyt
|
(Gordon Tamás) München, 1989. május 2. (SZER, Magyar híradó) - Negyven éve volt a szocialista tábor jelképe az azt körülvevő aknazár, szögesdrót vagy - Churcilltől örökölt nevén - a vasfüggöny. Ma, 1956 után másodszor kezdték meg lebontását. Gordon Tamás olvassa fel jegyzetét. Valahányszor határállomáshoz érek összerándul a gyomrom, pedig rendben vannak az irataim, nincsenek csempész-szándékaim és a nyugati határokon legtöbbször még pillantásra sem méltat a határőr, és van ahol elég csak lassítani kocsimmal, hogy kiérdemeljem a továbbintést. És mégis: a ma napig él bennem ez a reflex, amely a magyar határ számos átlépése óta rögzült - pedig mindannyiszor legálisan utaztam. Most, hogy a határzár megszüntetésének első, gyakorlati lépése is megkezdődött végtelen öröm tölt el. Anélkül, hogy túlbecsülném a műszakilag is elavult jelzőrendszer leszerelését, ismerjük el, hogy ennek a gesztusnak jelkép-ereje van, fölér egy tartós tabu ledöntésével, hiszen a hatalomnak feltehetőleg éppen a legkonzervatívabb rétegét érte el, csapta meg a nyitottabb politika szele. Kiderült, hogy Magyarországnak talán a legkevésbé kellene nyugati határát védeni. Vajon mi játszódhat le a sok száznyi kiskatona-határőr fejében amikor ráébred, hogy feladata ugyanolyan fölösleges volt eddig is, mint amennyire nélkülözhetővé válik mostantól? Kedvemre van az effajta főbekólintás, visszatérés a huszadik századba, visszatérés Európába. 1949-ben először a jugoszláv - akkor az ítéltetett veszélyesebbnek -, majd az osztrák határon létesítettek aknazárat. Ezt ugyan 1956-ban röviddel a forradalom előtt felszedték, ám a forradalom leverése után a börtönországot ismét, ahogyan hivatalosan nevezik: robbanó műszaki zárral védik. A konszolidáció 1965-re a határra is elér, ám hiába szedik fel az aknákat, a többszörös drótkerítés, az elektromos jelzőrendszer -, no és az érvényben lévő tűzparancs! - mutatják a kádári liberalizáció kétességét. A fölrobbanó akna veszélye tulajdonképpen kiszámítható volt. A határmenti lakosság besúgásra trenírozása, a polgári ruhás határőrség bevezetése másfajta, ám nem kevésbe súlyos veszélyeket hordott magában. A határmenti falvakat versenyre hivták. Nyerjék el - korabeli sajtóból idézek - a megtisztelő Határőrközség címet. Hogy melyek a föltételek? Eredményes politikai munka, együttműködés a határőrséggel, és a község lakói nem követhetnek el tiltott határátlépést. Több mint két évtizedig tartott ez a remek korszak, mire megérhettük, hogy a rendszerrel együtt avuló műszaki zár végre szemétdombra kerül. Csak egy jellemző adat: tavaly több mint 4000 esetben riasztott a jelzőrendszer, ám csak 44 alkalommal nem bizonyult vaklármának. - Kedves hallgatók! A műsorban csupa kedvező fejleményről tudósítottunk. A szocializmus olyan vívmányainak leépítéséről, mint az egypártrendszer, szocialista vezetők alkalmazása, foglalkozási tilalmak visszavonása, vasfüggöny leépítése. Csak ne járjunk úgy, mint az utóbbival egyszer már megértük: 1956-ban lebontották, 57- ben még tökéletesebben visszaépítették. Abban a reményben búcsúzik a szerkesztő, Kasza László, hogy ebben az esetben nem ismétlődik a történelem. +++
1989. május 2., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|