|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Hiány-est
|
München, 1989. április 19. (SZER, Magyar híradó) - Hiány-est volt tegnap a Fiatal Művészek Klubjában. A találkozóra Nagy András ment el, fölolvassuk tudósítását: - Több mint egy évvel első megjelenése után afféle jubileumi bemutatkozásra hívta meg olvasóközönségét a Hiány című szamizdat lap négy szerkesztője: Dersi János, Mikes Tamás, Molnár Tamás, Vásárhelyi Antal. Érdekességként, és a lap jellemzéséül megemlítjük, hogy valamennyien különböző politikai szervezetek tagjai. Hogy az ünnep tényleg egy kicsit ünnep is legyen, olyanok is eljöttek, mint a mai összmagyar költészet egyik legkiválóbbja, az Erdélyből elüldözött Szőcs Géza, kinek keserű és rezignált írását - talán, hogy még stílszerűbb legyen - a kassai eredetű Gecse Jolán művésznő adta elő. Eljött Pelsőczi László színművész is, és felolvasta a Hiányba írogató - hiánytalanul jó humorúnak bizonyuló - orvos szerző, Danis György karcolatát, mélynek köszönhetően ma többet tudunk a pártpolitikai szervezkedéseket kísérő idétlenkedésekről, mint pár nappal ezelőtt. Eljött azután Varjas Endre az És-től, és Babus Endre a Heti Világgazdaságtól, mintegy azt jelképezve, hogy a mostani - furcsának is mondható - magyarországi politikai szituációban nincs harag, megvetés, vagy féltékenykedés a demokratikus érzelmű legális és illegális sajtó emberei között. Végezetül szép számú közönség is összegyűlt a Fiatal Művészek Klubjában, ahol az egész estet rendezték. Hiába nincs azonban személyes bajuk egymással a legális és illegális újságíróknak, a tegnapi összejövetel kényszerű főkérdése is az volt, kell-e még és eladható-e még a szamizdat a mai Magyarországon? A kérdés nem egyszerűen a pénzügyi kilátásokra vonatkozik. Ez sem elhanyagolható ugyan, hiszen jóformán naponta dobnak piacra újabb és újabb ellenzékies vagy kritikai tartalmú, üzletileg körültekintően előkészített, a közönség igényéhez alkalmazkodni kész sajtótermékeket. Egy-két hónap, és ki tudja megmondani, mi volt ebből a szamizdat azelőtt, mi született ellenzéki morálból, mi a piaci konjunktúra csábításából, mi a hatalom titkos manipulációiból? A pénzügyeknél is fontosabb kérdés tehát, tudják-e tartani magukat azok az erkölcsi értékek, amelyek annak idején a szamizdatot életre hívták és sok-sok éven át a mostaninál jóval nehezebb körülmények között, úgy ahogy, de életben tartották. A Hiány és - hozzátehetnénk - a másik talpon lévő szamizdat újság, a Beszélő, ma még mindenesetre állja a versenyt. A rendőri akciók elültével javítani tudták az előállítás technikáját és a lap külalakját, növelték a példányszámot, javítottak a terjesztés módján, új szerzőket is megnyertek maguknak. Ennek ellenére a jövő - ahogyan a tegnapi összejövetelen is elhangzott - nem a szamizdat formának dolgozik, legalábbis akkor nem, ha nem áll meg a demokratizáció, és végre kijön már egy elfogadható sajtótörvény. A Hiány, mely 1988 márciusában indult, és a második számát még május elején, Kádár János alatt mindjárt el is kobozták, eleve abból az igényből lépett föl, hogy a szamizdatot, ezt a konspiratív, keveseket utolérő, és ezért olykor bizony eléggé elvont lapformát újságszerűvé tegye és eljuttassa a szélesebb olvasóközönséghez. Ezt a célját gyorsan elérte, hiszen pár hónap múlva már az utcasarkokon árusították. És, ha minden jól megy, még fogják is. Épp a tegnapi estén állt elő az egyik jól szervezett terjesztő hálózat vezetője (...), hogy nagyságrendekkel több példányt is eladna, ha kapna a Hiányból. Szamizdatra, jó szamizdatra úgy látszik még jó ideig szükség lesz. +++
1989. április 19., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|