Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › október 18.
1989  1990
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak

"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:

Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?

"... számolni kell az olajválság Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni. Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van ezeken a tárgyalásokon."

A párt

(Hanák Tibor)
München, 1989. április 18. (SZER, Nyitott szemmel) - Az MSZMP
legfőbb igyekezete láthatólag arra irányul, hogy elhitesse önmaga
nemlétét azt, hogy ő nem is az MSZMP, hanem valami más. Már nem az,
ami volt, átalakult, megváltozott, kicserélte önön lényegét.
    
    Központi lapjában, vidéki szócsöveiben és a társutas újságokban azt
kérdezi az újdonszülteket utánzó érdeklődéssel: - Mit akar a párt?
    
    Milyen akar lenni a párt? Milyen rendszert, milyen országot
javasol? Ehhez milyen utat, milyen módszereket választ?
    
    Az igyekezet és a kérdés első pillantásra furcsának tűnik és
fölöslegesnek is, hiszen nem egy új politikai erő fellépéséről van
szó, melynek programját országszerte meg kellene ismertetni, be
kellene mutatkozni, hanem egy, több mint negyven éve egyeduralkodó
pártról, melynek mibenlétét nemcsak a programokból, a hirdetett
jelszavakból ismerjük, hanem a történelem változatos szituációiba
megmutatott konkrét magatartásokból, milliók által elszenvedett és
eltűrt intézkedésekből, a politikai és gazdasági élet mindennapos
gyakorlatából, saját életünkből, saját történelmünkből.
    
    Mesterkélt dolog azt kérdezni és önáltatást úgy tenni, mintha
mindenki oldalát fúrná a kíváncsiság: Jaj, hát mit is akarhat a
párt, milyen lesz a párt, mit javasol a párt? Hiszen mindenki
nagyon jól tudhatja, mit tartalmaz a marxizmus ideológiája, mi a
párt stratégiája, hogy mit adott a párt évtizedeken át a
magyarságnak, mit várhatunk a lenini alapokon álló vezetéstől, hogy
milyen a kommunizmus jelleme, milyenek a párt szavai és
cselekedetei, és azt is, hogy mindennek mi lett az eredménye a
magyarság életében.
    
    Bárhová nézünk, zsákutcában érezheti magát az ország. Csőd a
gazdaságban, válság a társadalomban, talajvesztés a moralitásban.
    
    Hát nem mindegy, hogy mit akar ez a párt? Nem látjuk elég világosan
azt a katasztrófát, amelyet ez a párt okozott?
    
    Az észjárás azonban egyáltalán nem olyan meglepő, mint első
pillantásra látszik. Gondoljuk csak meg, mit csinálna az az ember,
aki elvesztette hitelét, aki örökké csak hazudozott, belegázolt
mások életébe, rabolt, gyilkolt, eljátszotta saját pénzét,
eljátszotta mások pénzét, és most annyi baj és tragédia után, azt
szeretné, ha bíznának benne.
    
    Nyilvánvalóan azt kezdené bizonygatni, hogy mindez a múlté. Most
más ember lesz. Ezentúl más csinál és mást akar. Az ő életében is
volt egy rossz cimbora, mint Sztálin. Miatta sodródott bele sok
minden törvénytelenségbe. De visszatér a becsületes emberek közé,
éljen a jobb, éljen mások szabadsága.
    
    Bolond az, aki az ilyen embernek hisz. És azok után, ami történt
vele, beülteti a gazdaságba, rábízza a pénzét, az egész
ügyintézést.
    
    Azt is bevallotta a párt, hogy azért beszél változásról, mert
válságba került, bajba jutott az ország. A szorult helyzet
kényszeríti erre a magatartásra.
    
    A Népszabadságban március 11-én közzétett programnyilatkozat
világosan leszögezi: - Az MSZMP megkezdte erőinek újjászervezését,
közvetlen célja, leküzdeni a válságot.
    
    Grósz Károly Kárpátalján szintén azt fejtegette, hogy azért nem
halad előre teljes határozottsággal a párt, mert - idézem;
"Állandóan szem előtt kell tartani a lakosság teherbíró képességét.
    
    Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalmi, szociális
feszültségek nem csökkentek az elmúlt években".
    
    Más szóval, a párt most alkalmazkodik az ideges hangulathoz.
    
    Igyekszik a nyilvánvaló bajok közepette megfelelő képet mutatni,
nem megterhelni a lakosságot olyan célkitűzésekkel, ideológiával,
szavakkal és magatartásmódokkal, melyeket nem viselne el a
magyarság és lerázná magáról a kommunistákat, mint kutya az esőt.
    
    Ezért a nagy igyekezet másnak látszani, mint eddig. Kedveskedni a
népnek a demokráciával, a fellendülés ígéretével, kirakatba tenni a
változást, elhitetni, hogy a párt nem olyan, mint régen. Ebben az
igyekezetben odáig mentek, hogy már levetkőzték a marxista ,
ideológiát is, platformszabadságról beszélnek és a központi pártlap
vezércikkben fejtegeti április 6-án, hogy elhajlók már pedig
nincsenek. Ha pedig nincsenek, ez azt jelenti, hogy nincs is mitől
elhajlani, mert a pártnak nincs többé irányvonala, határozott
ideológiája, programja. Sőt, valójában nincs többé párt sem. Most
ezt akarják velünk elhitetni.
    
    A párt a szó eredeti latin jelentése szerint: pars = rész. A párt a
társadalomnak mindig csak egy részét, rétegét képviseli.
    
    Csoportérdeket akar érvényesíteni, és ennek érdekében tömöríti
szervezetbe tagjait. Az antik világban vagy a középkorban is voltak
tág értelemben vett pártok. Akkor egyes családok, rendek, törzsek
városállamok alkottak érdekszövetkezeteket, törekedtek
oligarchiára, igyekeztek megvalósítani a kevesek uralmát.
    
    Erről már Aristoteles is beszél Politikájában, szembeállítva az
arisztokráciával az oligarchiát. Később a francia forradalom ideje
óta a modern értelemben vett pártok szintén a társadalom egy részét
foglalják össze, nem csupán családi kapcsolatok alapján, mint még a
reneszánsz véres versengéseiben is, hanem szociális és eszmei
alapon. Az egyformán gondolkodókat, hasonló érzületű, azonos
érdekeket követő, azonos világnézetet, közös ideológiát elfogadók
csoportját jelenti a párt.
    
    Mára több nyugati ország pártjaiban az ideológia jobbára csak
emléket jelent, csupán az eszmei eredetet jelölik meg, a közös
hagyomány kölcsönzi az összekötő erőt.
    
    Ezzel szemben a magyar kommunista vezetőréteg a másnak látszás
igyekezetében azt akarja elhitetni, hogy nem részt képvisel, hanem
ő az egész, a totalitás. Benne minden megtalálható.
    
    Eddig meggátolta a demokratikus viszonyok kialakulását, most
zászlójára tűzte a demokráciát.
    
    Tönkretette a magyar gazdasági életet, most meghirdeti a
fellendülést.
    
    Átgázolt emberek életén, önkényeskedett, erőszakoskodott, most meg
első helyen említi, hogy jogállamot akar.
    
    Megszüntette a szabad választásokat, most követeli a szabad
választásokat.
    
    Megsértette az emberi jogokat, követeli az emberi jogokat.
    
    Lezüllesztette a közéletet, követeli a tiszta közéletet.
    
    Törvénytelenül elítélt embereket, és most ő akar az lenni, aki
rehabilitál.
    
    Amit a párt állít, a párt tagadja.
    
    Amit megtett, nem vállalja.
    
    Erkölcstelenek az erkölcsért, hóhér a hóhér ellen, az elnyomók az
elnyomás ellen, a bajt okozók a bajok ellen.
    
    A párt minden: antidemokrata, demokrata, liberális, szociális,
ateista, klerikális, marxista is, nem is, militarista és pacifista,
önmaga és önmaga ellentéte.
    
    Most megpróbálja ellenfeleitől elvenni a kritika és a becsület
fegyverét is. Ő akar lenni saját maga ellenzéke, hogy kifogja a
szelet mások vitorláiból és megzavarja a magyar közvéleményt. A
párt úgy akarja beállítani, mintha megváltozott volna, holott ezzel
süllyedt a legmélyebbre. Köpönyegforgatásával nem azt bizonyítja
be, hogy elfogadta a becsületes élet követelményeit, hanem hogy nem
ismer erkölcsöket, csak politikai fogásokat a hatalom megtartása
érdekében.
    
    Moralitása immorális. Hogy az erkölcs, a változás, a hibákkal való
leszámolás, a nemzeti egység csupán a taktika eszköze, hogy a
rendkívüli helyzet által megkövetelt rendkívüli politika része,
sokan nem ismerik fel. Vannak, akik őszintén gondolják a bűnbánatot
és a tisztulási folyamatot. És vannak, akik nem értik a magasabb
politikát, a múlt megtagadásának szükségességét és ezért hátat
fordítanak a pártnak. Egyesek ezért, mások azért lépnek ki belőle.
    
    Grósz Károly ungvári beszédében azonban azt is megmondta, hogy a
párt részéről átmeneti magatartásról van szó. A bizonytalanságra
utalva kijelentette, ez nem tarthat sokáig. És kilátásba helyezte,
hogy nemsokára eljön az idő, amikor a kommunista elkötelezettség
jelző nélkül is következetes reform magatartást jelent. Hogy jól
értsük, hozzáfűzte, hogy nem a szocializmus feladására törekszik a
párt.
    
    Magyarország jövője a szocializmus - olvassuk a beszámoló
elsőoldalas címében. A kialakult rendszer elmélyült megreformálását
akarjuk.
    
    A leninizmus világosabb kifejezésével szólva: a stratégia
megmaradt, a többi taktika. +++
    


1989. április 18., kedd


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD