|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Grósz pirrhuszi győzelme
|
(Tamás Gáspár Miklós) München, 1989. április 17. (SZER, Magyar híradó) - A legfelsőbb vezető testületben történt személyi változásokkal csöbörből vödörbe került az MSZMP. Hogy ezzel semmit sem sikerült megoldani, azt érzékeltette a reformisták kecskeméti tanácskozása is, ahol először vetődött fel nyíltan a pártszakadás. Az is beigazolódott, hogy az ország válsága elsősorban a kommunista hatalmi csoportosulás válságának következménye, és az elkövetett bűnökért nem csak a jelenlegi, hanem az előző vezetést is súlyos felelősség terheli, mint ahogy arra Pozsgay Imre is rámutatott. De ez szintén elhangzott a Somogy megyei pártértekezleten, ahol egy hozzászóló javasolta Kádár János leváltását pártelnöki posztjáról. KB ülés után - szakadás előtt! Hallgassák meg Tamás Gáspár Miklós budapesti kommentárját: - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése csata színhelye volt. A csata tényét számos tudósítás eltakarta, és igen sajnálatosnak tartom azt, hogy a nyugati sajtó - szinte teljes egészében, látszólag félreértette azt, ami történt. Ugyanis a Politikai Bizottság új tagjaira kétféle javaslat létezett - hírek szerint. Volt egy jelöltlistája - ugyancsak e hírek szerint - Grósz Károlynak, amely lista tartalmazta Jassó Mihály és néhány más helyi pártfunkcionárius nevét - de volt egy listája a reformszárnynak, Pozsgay Imre csoportjának is. Ezen a jelölőlistán be kellett volna kerülnie a Politikai Bizottságba Berend T. Ivánnak, Horn Gyula külügyi államtitkárnak és Horváth István belügyminiszternek. Ha most tehát a két lista harcaként vesszük szemügyre a Központi Bizottság ülését - márpedig úgy tetszik, hogy ezek az információk hitelt érdemlőek - akkor azt kell látnunk, hogy a reformszárny vereséget szenvedett. A politikában a kezdeményező fél minden esetben vereséget szenved amennyiben nem nyer. A reformszárnynak nyernie kellett volna ahhoz, hogy ezúttal ne szenvedjen vereséget. Hogy ha ez a reformpárt az uralkodó párton belül úgy alakult volna meg, hogy a legfelső vezetőségben egy hivatalosan megbízott erős reformcsoport kezdeményezi -, akkor hárult volna el a pártszakadás veszélye, nem pedig ezzel a senkit ki nem elégítő kompromisszummal - amelyet a pártegység győzelmeként értékel a hivatalos sajtó, és értékelt maga az MSZMP vezetése -, legalábbis kifelé. Ugyanis kétségesnek látszik az, hogy a reformpárt igényeinek bejelentésével szembeni elzárkózás a reformpártot engedékenységre bírja a jelenlegi vezetéssel szemben. Én azt gondolom, hogy mint minden politikai csoportnak, a reformszárnynak is megnőtt az étvágya a pozíciókra és hatalomra, és hogyha ez részben kielégült volna, ez jót tett volna az országnak. Meg valamit kell itt tekintetbe vennünk, és a szokásos szemérmességtől - amely a politikai nyilatkozatokat is jellemezni szokta - eltérnünk valamelyest. Világosnak látszik, hogy a legfelső vezetésen belül az árnyékban meghúzódó szervezetek egyre jelentősebb szerepet játszanak. Kevesen tudják azt Magyarországon, hogy a Kádár-korszaknak olyan vezető figurája mint Aczél György, bekerült a katonai bizottságba - a fegyveres erőket ellenőrző legfelsőbb párttestületbe -, és hírek szerint az ő királycsinálói szerepe továbbra is érvényesül -, bár a Központi Bizottság legutóbbi ülésének eredménye nem az ő taktikáját igazolja. Azt, hogy tulajdonképpen a hatalmi harc a legfelsőbb berkekben kik között folyik, igazából nehéz eldönteni. Maguk az eredmények sem teljesen világosak. Ugyanis az a tény, hogy Berecz János, akit 56- os könyve miatt általában a sztálinistákhoz szoktak számítani, kikerült a Központi Bizottságból, nem egyértelmű nyereség, hiszen Berecz János az utóbbi időben a reformszárny felé tett gesztusokat. Az viszont, hogy a megyei apparátusnak két színtelen figurája bekerült a Politikai Bizottságba - ez Grósz Károly személyes hatalmának a növekedését jelenti a párt csúcsain. Igen ám, de Grósz Károly nem erős hanem egy gyönge vezető, akinek bizonytalan vonalvezetése, politikai cikk-cakkjai, habozása és növekvő népszerűtlensége azt jelenti, hogy azok, akik az ő személyéhez, és a személye körül csoportosuló vezetőkhöz kötik politikai sorsukat, azok egy vereségre ítélt politikai pártban foglalnak helyet. Ezt nagyon sokan tudják a Magyar Szocialista Munkáspártban, és nem pusztán a reformok hívei vagy a szociáldemokrata eszmék hívei lesznek azok, akik a jelenlegi vezető csoporttól el fogják határolni magukat, hanem mindazok, akik egyértelműen nem kívánják a vereséget. Én attól tartok, hogy egy gyönge és népszerűtlen vezető személyes hatalmának a megerősödése olyan nemkívánatos módon gyorsíthatja fel a politikai folyamatokat, olyan hamar kényszerítheti döntésre - mind a kommunista párton belüli, mind az azon kívüli erőket - amelyek fölkészületlenül, gyöngén találják őket - és ez a politikai szétforgácsolódás az erők megoszlásának, és az idő előtti konfliktusok kialakulásának kedvez. Tehát én a Központi Bizottságban lejátszódott legutóbbi színjátékot a nemzet jövője tekintetében elég vészjóslónak találom, és aggasztónak találom azt is, hogy azok az emberek, akik - ugyan a mi megbízásunk nélkül - de ezt az országot vezetik, - politikai érzék, saját érdekeik ismereté nélkül, nem is beszélve a nemzet érdekeiről - vezetik ezt az egyre inkább akadozó, köhécselő, füstölő államgépezetet. +++
1989. április 17., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|