|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Ritkulnak a párt sorai
|
(Hajnal László Gábor) München, 1989. április 15. (SZER, Világhíradó) - A pártból tavaly kizárt négy személy rehabilitálásának kilátásai és a párt sorainak megritkulása a témája Hajnal László Gábor kommentárjának: Alig egy esztendeje, hogy a Népszabadság 1988. április 9-ikén rövid hírben közölte: "A Központi Ellenőrző Bizottság határozata alapján kizárták az MSZMP soraiból Király Zoltánt, Bihari Mihályt, Bíró Zoltán és Lengyel Lászlót." S mert bővebb indoklás nem látott napvilágot, elkezdődtek a találgatások. Váltakozva nyilvánult meg a félelem és a rokonszenv, de a válaszra legilletékesebbek hallgattak. A tavaly májusi pártértekezlet után sem lehetett a négyek esetét firtatni, noha ők magánemberként már nyilatkozgattak a tömegtájékoztatási eszközök munkatársainak. Szabadíts Béla dokumentumfilmet is forgatott velük, keresve a döntés előzményeit, és az érintettek tárgyilagos véleményeit kötet formában is megjelentették nemrégiben. Tanulságos olvasmány ez, hiszen az interjúban gyakorta lelhetjük azt a kifejezést: "reformkommunista", vagyis ezzel bélyegezték, vádolták a pártból kizártakat. A kulisszák mögött dúló csatározásokról keveset tudóknak az ilyen minősítés alig jelentett többet retorikai szópárosításnál, hiszen 1988-ban még a hivatalos közleményekben csak az szerepelt, hogy az MSZMP egységes. A tájékozottabbak viszont gondolkodni kezdtek, hogy a reformereket 1925 után margón túlra szorította Sztálin. A Trockij-Kamenyev-Zinovjev perek szinte máig érvényes figyelmeztetésként intik a demokráciát óhajtókat, hogy a monolitikus társadalmakban a sokrétűség vágya ábránd. Pedig Lukács György papírra vetette, hogy a szocializmus demokrácia nélkül diktatúra, de lám a kommunista ideológusnak éppen ez az elmélete a mindennapok valósága. Hiába próbálkoztak 1945-től 1948- ig hazánkban, majd 1956-ban ismét, aztán 1968-ban Csehszlovákiában és az új gazdasági mechanizmusnak nevezett esztendőben megint Magyarországon a lehetetlennel, a párt konzervatív erői, az úgynevezett fundamentalisták gátat vetettek az emberarcúság formálásának. Az eseményekre figyelőknek mégis érthetetlen döntés volt, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság soraiból éppen azokat távolította el, akik világosan látták a gazdasági, politikai romlás okait, de bírálataik - maradjunk a funkcionáriusi fogalmazásnál - építő jellegűnek minősültek. Persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy az 1988-as év nem hasonlítható a korábbiakhoz, mert a sokféle mozgolódás, törekvés az alternatív csoportok fokozatos erősödése, s az MSZMP-n belüli, már nem titkolható hatalmi harcok láttán némelyek úgy gondolhatták, az MSZMP tisztikarában a kizárással elejét vehetik a további nyakaskodásoknak. Ám épp az ellenkezője történt. Meghunyászkodás helyett mind többen nézték immár nyitott szemmel az események alakulását. Nem lehet véletlen, hogy 1987 őszétől napjainkig százhúszezren léptek ki a pártból és közülük ezerkétszázán a felső szintű vállalati, tanácsi, szövetkezeti vezetők köréhez tartoznak. A csalódottság, félelem, de a köpenyegén mozdítás szándéka is nyilvánvaló, hiszen a távozóknak 12 százaléka merte kimondani, hogy ezt az irányt nem támogatja. 45 százalék viszont nem indokolt semmit. A maradék bő egyharmadhoz a betegek, meghaltak, sértődöttek tartoznak. Az MSZMP tehát most igen felemás helyzetbe került. Mind a mennyiséggel, mind a minőséggel bajok vannak és megtetéződik az egész azzal, hogy már a látszategységet sem lehet hirdetni. Berecz János április első hetében arról beszélt A mai nap című újságban, hogy esetleg visszaveszik még ebben a hónapban a tavaly kizárt négyeket. A gond csak az, hogy a szándék közlése előtt, akár a kizáráskor, elfelejtették megbeszélni az érintettekkel, mi is a véleményük most például a kéznyújtásról, amivel jócskán elkéstek. A Kossuth rádió reggeli Párbeszéd műsorában április 11-ikén Lengyel László, Bíró Zoltán és Bihari Mihály úgy nyilatkozott, hogy nincs szándékuk visszatérni. Ha felütjük a Magyar Hírlap március 31-iki számát, ott lelhetünk egy tudósítást a KB ülése utáni nemzetközi sajtókonferenciáról, ahol Berecz azt mondta: "Akik szembe fordulnak az MSZMP reformprogramjával, azoknak nincs helyük a pártban." Nagyon figyelemre méltó kijelentés, hiszen alig egy évvel korábban még a reformkommunistasággal indokolta a kizárásokat. Bíró Zoltán esetében még az is a vádpontok között szerepelt, hogy aláírta a Tiszatáj megjelenését felfüggesztő határozat ellen tiltakozó ívet, és noha ezért külön büntetést nem kapott, nem hosszabbították meg szerződését a Politikai Főiskolán, ahol a művelődéspolitikai tanszéken tanított. Ám mit közöltek most, pont a költészet napján az Esti magazinban: erkölcsileg is rehabilitálták az 1986 közepén betiltott folyóirat szerkesztőségét. Akkor ez hogyan is van? Napjainkban azoknak nincs helyük a pártban, akik pár hónappal ezelőtt még kizárták a reformereket? A pártfegyelmivel leváltott Vörös László, Annus József, Olasz László dorgálása is érvénytelen, visszamehetnek a Tiszatájhoz. De mi lészen a korábbi döntések végrehajtóival, jóváhagyóival? Szeplőtlenítik-e Bíró Zoltánt, amiért egy ma már beismerten igazságtalan határozatot vétózott? A választ immáron nem szabad csak a párttól várni, szavahihetőségét jócskán és örökre eljátszotta, de azt meg kell (...?), hogy a múltat bevallja, hiszen titkolnia többé ezt sem lehet. +++
1989. április 15., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|