Rendszerváltás és az MTI

	A hallgatók fóruma
(Sík Mária) München, 1989. április 8. (SZER, Levelesláda) - Műsorunkat levélidézettel kezdjük, ezúttal egyik angliai hallgatónk soraival. - A jövő évi magyarországi választásokkal kapcsolatosan foglalkozhatnának a nyugati országokban élő magyar állampolgárok szavazati jogának kérdésével is. A kommunista önkényuralom miatt Nyugatra távozott magyarok nem veszítették el magyar állampolgárságukat, és szavazati jogaikat sem. A kommunista törvények szerint mint jogtalanul külföldön tartózkodók vagyunk nyilvántartva, ez a szabálysértés kategóriájába tartozik, amely semmiképpen sem befolyásolhatja a szavazati jogot. A kommunista párt bizonyára mozgósítani fogja, és leszavaztatja a külföldön élő híreit a kommunista jóváhagyással, megbízatással vagy ösztöndíjjal külföldön élő, dolgozó, tanuló magyar diplomatát, kereskedőt, munkások és diákok ezreit is, akik - nem kétséges -, hogy urukra! és parancsolójukra a kommunista párt képviselőjelöltjeire szavaznak majd. A kommunista önkényuralom miatt távozott és Nyugaton élő, demokratikus gondolkodású magyar állampolgároknak ugyanolyan joguk van az állítólagosán szabad választásokon történő szavazáshoz, mint a hivatalos engedéllyel külföldön tartózkodóknak. A nyugati magyar szervezeteknek már most el kellene kezdeniük a Nyugaton élő magyar állampolgárok mozgósítását, hogy majd minél többen támogassak szavazataikkal a demokratikus magyar pártokat. - A javaslat, bevallom meglepett, s bár igaza van, a magyar kormány az emigránsokat valóban magyar állampolgároknak tekinti mindaddig, amíg valaki hivatalosan meg nem kérvényezi elbocsátását a magyar állampolgárság kötelékeiből. Azért aztán elég nagy összeget fizethet. De bár igaza van, a választ inkább egy jogi kérdésekben jártas kollégára bízom, Farkas Péterre. A szabályok szerint ma Magyarországon csak azok a magyar állampolgárok jogosultak választásra, akik az ország területén állandó, bejelentett lakóhellyel rendelkeznek. Ez az előírás természetesen vitatható, hiszen külföldön is élnek magyar állampolgárok. Azonban, a nyugati demokráciákban sem mindenütt szavaznak a tartósad más országban élők. Ennek részben a lebonyolítási nehézség az oka. De létezik egy elméleti megfontolás is. Nevezetesen az, hogy az ország politikai vezetéséről csak azok döntsenek, akik a következményeket, vagyis a felelősséget is viselik. - De az Egyesült Államokban más felfogást vallanak. Ott a szabályok lehetővé teszik, hogy a hazájuktól távol élő amerikaiak is szavazzanak. Nagyon röviden azt tudom mondani, hogy a hatályos magyar választójogi törvény nem épül demokratikus alapelvekre. * Azonban, sajnos nem az a legnagyobb hibája, hogy a külföldön élők nem szavazhatnak. - Egy hosszú budapesti telefonüzenetből idézünk, amelyben Berényi L Gábor a volt politikai foglyok érdekszövetségének programtervezetét részletezte: A szervezet célja összefogni mindazokat, akiket a kommunista < hatalomátvétel óta politikai okokból elitéltek. A volt politikai elitéltek számára kiharcolni a politikai-, erkölcsi-, anyagi elégtételt. Politikai elégtételként követeljük: mindazon személyek nevét, akik részt vettek a meghurcolásokban, feljelentő, nyomozást elrendelő tisztviselőkét, nyomozásban résztvevő rendőri személyekét, vádat képviselő ügyészekét, ítéletet hozó szak-, és laikus bírákét, tegyék közzé az országos lapokban. Amennyiben erre lehetőség és ; szükség van, ezek a személyeik feleljenek vagyonukkal, és szükség esetén indítsanak ellenük bírói eljárást. Erkölcsi elégtételként követeljük: a volt elitéltek kapják vissza - amennyiben ez lehetséges - címüket és rangjukat. Anyagi követelésünk pedig: a volt elitélteknek meg kell téríteni mindazon anyagi károkat, amelyek a letartóztatás és büntetés ideje alatt, valamint a büntetésből kifolyólag érte őket, beleértve a házkutatásokat és letartóztatásokat, az ítéletben megállapított jogtalan vagyonelkobzásokat, és a büntetésből eredő alacsonyabb munkakör betöltését is. A volt politikai elitéltek érdekszövetségének a külföldön élők is tagjai lehetnének. - Berényi L Gábor telefonüzenetében elmondotta azt is, hogy az érdekszövetség megalapítása ügyében felvette a kapcsolatot hasonló célú szervezetekkel is, de eddig fáradozása nem járt eredménnyel, mintahogyan hiába kopogtatott felhívása közzétételéért a Magyar Nemzet szerkesztőségében. - Románia kis híján kifizette külföldi adósságait, behajtotta a népen azt, amit elpazarolt. - Nálunk is a felelőtlen és hozzá nem értő kommunista vezetés duzzasztotta 20 milliárd dollárra az ország adósságát, és most a mi bőrünkön akarja törleszteni. Mi lenne, ha megtagadnánk a visszafizetést? Nem mi csináltuk az adósságot, a kormányt sem mi választottuk. Miért fizessük mi vissza? Hajtsák be rajtuk. - Paraszti ésszel igaza van, De valóban ilyen egyszerű a dolog? Vadász János válaszol. - Nem, nem ilyen egyszerű a dolog. A 20. század ismer több példát, hogy egyes országok megtagadták a korábbi kölcsönök visszafizetését. Ezt tette Szovjet-Oroszország a 20-as évek legelején, amikor megtagadta a cári Oroszország kölcsöneinek, főleg háborús kölcsöneinek a törlesztését-visszafizetését, ezt tette a 70-es években Észak-Korea is, s a harmadik világban is találunk egy-két elenyésző példát erre. Minden esetben az következett be, hogy az illető ország nagyon rosszul járt, és sokkal többet veszített mint amit feltételezhetően nyert azáltal, hogy az adósságokat nem fizette vissza. A következmény ugyanis ilyen esetekben az, hogy az illető ország a nemzetközi gazdasági életben, pénzvilágban amolyan páriává válik: senki sem akar adni neki többé kölcsönt - érthető okoknál fogva, és a kereskedést is elkerülik vele, illetve csak egyes ügyletekre korlátozzák. Ha föltételezzük, hogy ez Magyarország esetében bekövetkeznék azzal az érveléssel, hogy a magyar nép nem felelős a kommunista diktatúra által felvett kölcsönökért, ez - bármennyire jól hangzik -, a hitelezőket, főleg hitelező bankokat nem hiszem hogy meghatja. Végeredményben ezek ÖL bankok a részvényeseiknek felelősek a rájuk bízott pénz kezeléséért, a tőke megtérüléséért, és ha egy adós azt^ mondja, hogy - most mindegy hogy milyen oknál fogva - nem hajlandó adósságokat visszafizetni, akkor fölvetődik a kérdés: mi lesz legközelebb, milyen érvvel fognak előhozakodni legközelebb? Tehát nem hiszem, hogy ez járható út, és nem hiszem, hogy ez ésszerű út. - Kelet-Európa jövőjéről, sorsáról újabban sok szó esik. Egyik hallgatónk fennakadt Kissinger volt amerikai külügyminiszter, és Brzezinski volt amerikai nemzetvédelmi tanácsadó nézeteltérésén. Román István foglalja össze, hogy miben is különböztek a vélemények. - Tulajdonképpen nincs olyan nagy különbség Kissinger és Brzezinski felfogása között. A két nagy amerikai külügyi szakértő között - ez emberi szempont - csendes rivalizálás is folyik. Nem hiszem, hogy valaha is teljesen egyetértenek majd. De álláspontjaik ismertetéséből kiderül, hogy azért nincsenek oly messzi egymástól. Kissinger azt javasolja, hogy a két világhatalom kezdjen tárgyalásokat Kelet-Közép-Európa jövőjéről. A Szovjetunió ígérje meg, hogy lazítja kapcsolatait a térség országaival, és ennek fejében a NATO kötelezze magát arra, hogy nem használja ki a helyzetet, és ezzel az új felállással nem fenyegeti a Szovjetunió biztonságát. - A volt amerikai külügyminiszter javaslata ezideig minden részletet nélkülöz - feltehetően azért, hogy ne vágjon elébe az esetleges ilyen irányú tárgyalásoknak. Brzezinski viszont arra figyelmeztet, hogy nem szabad az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak új jaltai szerződést kötnie - amikor lényegében a kelet-európaiak megkérdezése nélkül intézkedtek. Brzezinski szerint a két világhatalom folytathat a témáról nem hivatalos megbeszéléseket, de bármiféle megállapodásba be kellene vonni az európai államokat is. Vannak azután olyanok is, akik azt hangoztatják, nem kell ide semmiféle egyezmény, mert Lengyelország és Magyarország amúgy is lassan a Nyugat felé fordul, és különben is az ilyen tárgyú megállapodással az Egyesült Államok elismerné, hogy kiszolgáltatta Kelet-Európát a Szovjetuniónak. A kissingeri- brzezinski alapon az új amerikai külügyminiszter lehetségesnek tartja, hogy kormánya esetleg tárgyal Moszkvával Lengyelország és Magyarország új helyzetéről, annál is inkább, mert ez a két állam sokkal inkább európai mint keleti - hagyományaik révén. Az amerikai lapok persze Csehszlovákiát is a tradicionálisan' európai országok közé sorolják. De Prága ezideig nem nyitott nyugati irányba. Brzezinski különben nemrég nyilatkozott a magyar televízióban és rámutatott arra a régi álláspontra, hogy a jaltai szerződéssel nem az a fő baj hogy megkötötték. A szerencsétlenség az, hogy a megállapodást nem tartották be, amely szerint szabad választásokat kellett volna tartani a megszállt kelet-európai országokban, és e választások kimenetele szerint kellett volna létrehozni a kormányokat. - A levelemben mellékelt újságcikkek segítségével szeretném felhívni a figyelmet a felvidéki magyar iskolák helyzetére. A magyar iskolák épületei többnyire elhanyagoltak, szinte romosak. Jó volna egy műsor, rövidke 10-15 perc hetente, amelyben csak velünk foglalkoznának. A szlovákiai magyarság nagy része nem tudja ki az a Duray Miklós. Nyilatkozatait-leveleit jó volna, ha többször közzétennék. Kérem, olvassák fel az itteni értelmiségiek Grósz Károlyt elítélő nyilatkozatát a prágai találkozóról. Sokan nem tudják hová forduljanak, kihez. Közöljenek telefonszámokat, címeket. - A szlovákiai magyarokról nem feledkeztünk meg, bár az utóbbi időben - érthető módon - többet foglalkozunk a romániai magyarok még elszomorítóbb sorsával. Az értelmiség levelét felolvastuk, és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke a Szabad Európa Rádiónak adott interjúban ki is jelentette, hogy a kisebbségi politika terén nincs semmi köszönnivalónk a csehszlovák vezetőknek. Duray Miklós nyilatkozatait-leveleit is rendszeresen közöljük. Ezúttal egy nagyon hosszú levélből idézünk: - Jóleső érzés hallani, hogy e műsoraikban az erdélyi helyzettel. Habár az ottani helyzet súlyosságához képest még mindig keveset. De amikor foglalkoznak is, sokszor helytelen módon teszik. Helytelenül, mert a rádió nyilvánossága előtt gyakran olyan személyek nyilatkoznak, aki már régóta távol élnek Erdélytől. Ezek mondókájából kiderül, hogy egyszerűen nem ismerik a jelenlegi helyzetet. Mások pedig csak filozofálnak, és használhatatlan elméleteket szavalnak. Pedig a jelenlegi helyzetben nem meddő filozofálásra van szükség, hanem konkrét javaslatokra, kezdeményezésekre, de legfőképpen tettekre. - Például a legutóbbi Szerkesztők Fórumában három ember társalgott fél órán át anélkül, hogy egyetlen konkrét javaslat hangzott volna el, hogyan is lehetne a jelenlegi helyzeten javítani. A műsorban elhangzott, hogy Erdély helyzetét csak egy átfogó közép-, és kelet- európai rendezés keretében lehetne megoldani. A rendezés első szakaszában fel. kell számolni a jelenlegi kommunista diktatúrát, utána pedig a térség népeinek is csatlakozniuk kell az addigra már kialakult egyesült Nyugat-Európához. Akkor majd tényleg egyformán otthon lesz minden európai ember Párizsban, Berlinben, Moszkvában vagy éppen Bukarestben. Ezt minden józanul gondolkodó és az európai politikában tájékozott ember tudja. Én is úgy hiszem, mert ez az egyetlen mód a végleges rendezésre. Más alternatíva nincs. - Ez azonban olyan távoli jövő, hogy a jelenlegi helyzetben még vigasznak is sovány. Mert ugyan melyik szenvedő erdélyit vigasztalja az a gondolat, hogy majd ötven vagy száz év múlva egyesült Európa lesz, és akkor majd minden baj megoldódik? Mert senki se higgye azt, hogy a kommunisták néhány tüntetéstől és sztrájktól megijednek, kiengedik karmaikból a hatalmat, és félreállnak. A kommunisták foggal-körömmel kapaszkodnak a hatalomhoz, és minden lehetséges eszközt - a fegyveres erőszakot, és a terrort is beleértve - felhasználnak, hogy megőrizzék hatalmukat. Ezért olyan távoli az egyesült Európa. Aki ezt nem látja be, az egyszerűen naiv, vagy nem ismeri a kommunistákat. - A levélíró ezek után rátér arra, hogy Romániában szítják a magyarok elleni gyűlöletet. - Ezt én bátran merem állítani, mert a saját bőrömön tapasztaltam. Különben erről Önök is meggyőződhetnek, ha elmennek a magyar-román fogadóhelyekre,, és elbeszélgetnek a frissen érkező erdélyiekkel. Amióta a rádió munkatársai Magyarországon is dolgozhatnak, megvan a lehetőségük erre. Én nagyon szeretném, ha Önök élnének ezzel a lehetőséggel, mert csak így tudnának reális képet adni a rádió hallgatóinak a valódi állapotokról. Nem is igazságos a jelenlegi gyakorlatuk, mert most mindenki beszélhet Erdélyről a rádió nyilvánossága előtt, csak éppen az érintettek nem mondhatják el, hogy mit, és hogyan szenvedtek. Merem remélni, hogy a jövőben nem fogják megtagadni a rádió nyilvánosságát az erdélyiektől. Az irodalmi megnevezés ungur vagy maghiar helyett újabban "bozgor" lett, a román nemzetiségű lakosság többségének körében a magyarok neve. Ez nem új szó, mert már régebben is használták, de csak ritkán. Újabban azonban már általános lett. Az ő nyelvükön ez a szó hazátlan embert jelent. - Levélírónk valóban hazátlanná vált, de amiről beszámolt: több mint elszomorító. Várható volt, már a dolog természetéből adódik, hogy a Ceausescu-rezsim ellentéteket szít a nemzetiségek között. Főleg a magyar kisebbség ellen igyekszik gyűlöletet kelteni. Ez régi, és sajnos gyakran bevált fogás. Elterelni a figyelmet a mindenkit: románt-magyart egyaránt sújtó elnyomásról. Abban is igaza van, hogy ma kellene konkrét javaslatokkal előállni, és nem az isten tudja mikor megvalósuló egyesült Európa reményével bíztatni az üldözötteket. De mi mást, mint tájékoztatni - nem tudunk. A nemzetközi nyomás fokozódik a román rezsimre - éppen a napokban több nyugat-európai ország visszarendelte bukaresti nagykövetét - nem múlik el nap, hogy a romániai állapotok} a kisebbség helyzete valamelyik világlapban helyet ne kapna. És mi történik? Nem akarom azt mondani, hogy semmi. Éveken át csak szórványosan tették szóvá, és most hogy növekszik a nyomás, legalább remény van arra, hogy lesz foganatja. Persze a nemzetközi - főleg nyugati - bírálatokhoz, követelésekhez a testvéri szocialista országoknak is csatlakozniuk kellene. Magyarországot azonban - úgy tűnik - eléggé cserbenhagyják a szocialista szomszédok. - És végül arról, hogy miért nem szólaltatunk meg adásainkban igazán érintetteket. Nem rajtunk múlik, egyszerű oka van. Ön is kérte, hogy nevét ne említsük. Holott már hazátlanná vált. Gondolom azért, mert félti Romániában maradt hozzátartozóit, barátait, ismerőseit. Igaza van: őket valóban félteni kell. Erről egyelőre ennyit. Mert természetesen visszatérünk rá. Mi semmi esetre sem tagadjuk meg a nyilvánosságot az erdélyiektől. +++ 1989. április 8., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »