Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › október 18.
1989  1990
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak

"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:

Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?

"... számolni kell az olajválság Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni. Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van ezeken a tárgyalásokon."

A "magyar kérdés"

München, 1989. március 17. (SZER, Magyar kérdés) - Politikai
magazinműsor olyan témákról, melyek mindenkit foglalkoztatnak.
    
    Olyan kérdésekről, melyek megoldatlanok.
    
    Új műsorunk szerkesztője, Zsillé Zoltán köszönti Önöket. Bizonyára
sokaknak eszébe jut, akik átélték és akik tisztában vannak
közelmúlt történelmünkkel, hogy választott címünk 1956-tól az ENSZ
közgyűlések napirendi pontja volt, amelyre a magyar forradalom
leverése, a másodszori szovjet felszabadítás botránya tűzte, amíg a
közönyös és rászedett Nyugat bele nem egyezett levételébe.
    
    A kérdés, azonban valamennyi lényeges összetevőjét tekintve máig
kérdés maradt. A "magyar ügy" más, kommunista uralom alatt élő
népek ügyével együtt még elintézetlen.
    
    Műsorunkban ezt a kérdést és ebben a felfogásban kívánjuk tárgyalni
pontról pontra. Mert a 12 pontos követelésből is, amelyet most
március 15-én a Szabadság téren száz-néhányezres ünneplő tömeg
hallgatott, helyesebben éljenzett meg, van, ami már teljesült, van
ami félig-meddig, de javarészt egyáltalán nem.
    
    Ezért is van, hogy annak, aki komolyan akarja a demokráciát, a
függetlenséget és a szabadságot, nem lehetett a rendszerrel együtt
ünnepelnie.
    
    Március 15-ikén hosszú évek óta az októberi forradalmat is
ünnepelték az emberek akkor is, amikor nemcsak külön, de csak a
rendszer ellenére lehetett és valóban nagy bátorság kellett hozzá.
    
    A kérdésre, hogy kié legyen az ország: azoké, akik október 23-át
akarják nemzeti ünnepünknek, vagy azoké, akik november 4-e
napjára teszik visszahódított uralmuk kezdetét, vagy így, vagy úgy
lehet csak válaszolni.
    
    Mai első műsorunkban az előbbiek, a nép nagy többsége márciusaira
emlékszünk vissza Krassó György történelmi tallózásával, aki néhány
éve még ott volt a pesti utcán a tüntetők között akkor, amikor meg
verés járt érte.
    
    - Forradalom a szabadságért, az ember jogaiért. Fegyveres harc a
nemzet védelmében. A hatalom a népé. Nemzetközi szolidaritás. Ritka
találkozás, ritka pillanat ez.
    
    A nemzet ünnepel. A zsarnokok rettegnek. Mindent megígérnek,
báránybőrbe bújnak. Évszázados önkényüket a nép nagylelkűen
megbocsátja. De ők viszályt szítanak. Árulásra bujtogatnak.
    
    Külföldi segítséget keresnek, áruba bocsátják az országot. A
lángolós napjait, a küzdelmet véres megtorlás követi.
    
    így történt 1848-ban, és így történt 1956-ban is.
    
    Megtelnek a börtönök. A forradalomról, a szabadságharcról beszélni
sem szabad. De a nép nem felejt. Lesz még egyszer ünnep a világon!
    
    Titokban találkoznak és emlékeznek a túlélők: eljön a pillanat,
amikor a képmutatásra, a hazugságra alapozott épület már
rogyadozik, s urai nem képesek megreparálni.
    
    1860. március 15-e. A nép ellepi az utcákat. Megemlékezések
országszerte. Rendőri beavatkozás. Halálos áldozata: Hornyák Géza.
    
    Táncsics Mihályt letartóztatják.
    
    1862-1864. Újabb tüntetések, letartóztatások, súlyos várbörtön
ítéletek. De a hatalom már nem sokáig tud ellenállni a magyar
nemzetnek.
    
    1867. Kiegyezés. Most már nyíltan lehet ünnepelni. De ez már nem a
nép ünnepe, hanem a kiegyezésé.
    
    A forradalmat azok ismerik el, az ünnepi beszédeket azok mondják,
akik minden forradalom ellenségei. Egy emberöltőn át folyik a
dáridó. Aztán megint vihar jön. A hatalom urai újak. Az ünnepi
beszédek a régiek.
    
    1923. 100 éve született Petőfi Sándor.
    
    1942. március 15. Kommunisták és baloldali értelmiségiek tüntetnek
a Petőfi szobornál a háború ellen. A szervezőket Horthy rendőrsége
letartóztatja.
    
    1945. Csaknem egy évszázad telt el az 1848-49-es forradalom és
szabadságharc óta. A kommunisták demokráciát, függetlenséget,
jólétet, népuralmat ígérnek. Sokan hisznek nekik. Még nincs vége a
háborúnak, de március 15-ikén már ünnepelnek az emberek mindenfelé.
    
    Nagy Imre, az ideiglenes nemzeti kormány földművelésügyi
minisztere, bejelenti a földreformot.
    
    A kommunista párt azonban hamarosan megmutatja igazi arcát.
    
    Demokrácia helyett szolgaság, függetlenség helyett az oroszok
kiszolgálása, jólét helyett nyomor, népuralom helyett féktelen
elnyomás az igazi programjuk. Egy ideig még szól a csinnadratta
márciusban, de az ünnepet a félelem légköre veszi körül.
    
    1946. március 12. Drákói törvényt hoznak a politikai
bűncselekmények elkövetői ellen.
    
    1947. március. Folyik a népbíróság tárgyalása a magyar közösség -
úgymond - összeesküvői ellen. Kovács Bélát a Szovjetunióba
hurcolják, Donáth Görgyöt kivégzik.
    
    1948. március 15. A 100. évfordulón Kossuth-díj osztás, az
Országgyűlés ünnepi ülése és szónoklatok Budapesten. Beolvasztják a
szociáldemokrata pártot a kommunista pártba.
    
    1949. március. Új választójogi törvény. Bevezetik a népfrontos
szavazást.
    
    1950. március. Angol és amerikai diplomatákat utasítanak ki az
országból.
    
    1951. március. A Magyar Dolgozók Pártjának második kongresszusa
kommunista vasfegyelmet hirdet meg és felemeli az 5 éves terv
előirányzatait. Március 15-ét a Minisztertanács munkanappá
nyilvánítja, a Fővárosi Tanács szabályrendeletben mondja ki, hogy
az épületeket vörös zászlóval is fel kell díszíteni ezen a napon.
    
    1952. március. Rákosi Mátyás 60. születésnapját ünnepli a párt, a
Szovjetunió pedig két magyar írót Sztálin-díjban részesít.
    
    1953. március. Hosszú idő óta először ünnepel az ország. Igaz,
titokban. Sztálin eltávozott az élők sorából. Március 15-ikét
viszont azzal teszi emlékezetessé a politikai vezetés, hogy Húsvét
hétfőt is munkanappá nyilvánítja.
    
    1954. március. Egy kis fellélegzés. Némi késéssel megszüntetik a
statáriumot és az ÁVH egyes vezetőit börtönbüntetésre ítélik.
    
    1955. Nem sokáig tartott az új politika. Márciusban a párt Központi
Bizottsága elítéli, majd később kizárja a vezetésből Nagy Imrét.
    
    1956. március. Új remények a szovjet párt XX. kongresszusa után.
    
    Március 17-én megtartja a Petőfi Kör első nyilvános rendezvényét.
    
    1956. október. 1848 eszméi ismét életre kelnek. Megint fegyvert fog
a nép az önkényuralom ellen, ismét véres harcot vív szabadságáért.
    
    A kommunista párt jól tudja, hogy ugyanazért a célért folyik a
harc, mint egy századdal korábban. A hatalom urait ismét az oroszok
segítik ki. Ismét ők fojtják vérbe a nép forradalmát.
    
    1957. március 15. Tömegesen tartóztatják le a fiatalokat. Megverik,
internálják, bíróság elé állítják őket.
    
    1958. március. Titokban folyik már a Nagy Imre per.
    
    1959. március. Még mindig futószalagon folynak a kivégzések.
    
    Akárcsak 1849 után, megint halotti csend borul az országra. Március
idusán újra és újra a kommunista ellenforradalom jelszavait
hirdetik meg a gyér látogatottságú hivatalos ünnepségeken a Múzeum
kertben.
    
    És egy évtized múltán, 1969-ben a magyar szabadságot éltetve itt
gyújtja fel magát tiltakozásul Bauer Sándor 17 éves
szakmunkástanuló.
    
    De ahogy Ady Endre írta, ahogyan nemegyszer történt már a korábbi
években is, 1971. március 15-én a Petőfi szobor előtti üres
kertecskéből a földbe szúrt vörös papírzászlókat megint
kigyomlálják. Most azonban egy fiatalember, Tóth Kálmán verset is
szavalt. Engedély nélkül. Petőfi Nemzeti dalának elmondásáért
letartóztatják, és egy évi börtönre ítélik.
    
    Akár csak 141 éve és ahogyan 1956-ban is, a Talpra magyar!
    
    elszavalása forradalmi eseménysort indított meg. Egy évre rá, 1972.
    
    március 15-én, amikor az elbizakodott pártvezetés már nem is
1848-ról beszélt a Petőfi szobornál, hanem ifjú gárdistákat avatott
és egy magas rangú szovjet katonatisztet üdvözölt, az összegyűlt
fiatalok 1848-as dalok éneklésébe kezdtek és laza csoportokban a
Kosssuth Lajos térre, majd a Batthyányi örökmécseshez vonultak. Itt
a fiatal Szálai Miklós próbált néhány szót szólni a tömeghez, de a
rendőrök elhurcolták. A letartóztatásokat már korábban megkezdték.
    
    És ha a tüntetőket nem is tudták szétoszlatni, a rendőrautók
mindenfelől szállították az V. kerületi Rendőrkapitányságra az
őrizetbe vett fiatalokat.
    
    Délután a Nemzeti Múzeum kertjében gyűlnek össze a fiúk és a lányok
és a Várba indulnak. Itt aztán a karhatalom gumibottal, ököllel
ront rájuk. Leszorítja őket a hegyről és a menekülőket - több mint
500-at - rohamkocsikkal viszik az V. kerületi Rendőrkapitányságra.
    
    Sokukat kizárják a középiskolákról, egyetemekről. Másokat baracskai
elzárásra ítélnek. 8 fiút pedig bíróság elé állítanak és
mondvacsinált vádak alapján 4-20 hónapra bebörtönzik őket. De a
lázadás szellemét nem tudják elfojtani.
    
    1973-ban még többen mennek el a Petőfi térre tüntetően nagy
kokárdáikkal. A többség szinte egyszerre érkezik a koraesti
órákban, mert a tanintézményekben elővigyázatosságból mindeddig
bent tartják őket. Jeladásra egyszerre indul meg a brutális
rendőrtámadás is ellenük a belvárosban, a Váci utcában, a Kossuth
Lajos utcában, a Petőfi Sándor utcában. Százakat vernek meg és
vesznek megint őrizetbe, majd magas pénzbírságokkal,
elbocsátásokkal büntetik őket.
    
    Sokat változott azóta a világ. Akkor, alig 16-17 évvel ezelőtt
mindenki tudta Magyarországon, hogy mi történt, mégsem tette szóvá
senki sem. Mint ahogyan jó 10 évvel később a pusztavacsi
rendőrbrutalitást sem. Nem zavarták a reformista Kádár-rendszert
csodáló Nyugatot sem az események. Egyszerűbb volt elhinni a rövid,
hivatalos közlemény állítását a nacionalista rendbontásról.
    
    A Fővárosi Tanács azonban hiába törölte el 1976-ban a lakóházak
kötelező márciusi fellobogózását, hiába kísérletezett a párt, a
népfont, a KISZ új és új fortélyokkal és fenyegetésekkel, a
fiatalok nemzedékei hűségesek maradtak március eszméihez és
mindannyiuk érzését fejezte ki Utassy József Zúg március című
verse. És az ő érzéseiket fejezték ki az Illés együttes tiltott
dalai is. Köztük a Nemzeti dal és az Európa csendes...
    
    megzenésítése és a Március, 1848.
    
    Március 15-e az 1970- és 80-as években most már mindig színhelye
lesz az összecsapásoknak a szabadságot éltető fiatalok és az
elnyomókat védelmező rendőrök között.
    
    Egyedül voltak a fiatalok 1985-86-ig, még a demokratikus ellenzék
sem csatlakozott hozzájuk, de elszántságuk és kitartásuk erősebbnek
bizonyult, mint az ósdi rend védelmezőinek minden brutalitása.
    
    1982-ben egy kisgyerek mondja el a Nemzeti dalt a szobornál, 1983-
ban Szegeden letartóztatják, bíróság elé állítják és felfüggesztett
börtönbüntetésre ítélik a fiatalkorú Benda Balázst, a 12 pontos
márciusi kiáltvány kiragasztásának vádjával, de Budapesten a tömeg
megakadályozza a letartóztatásokat és a belügyesek leállított
kocsijából kiment egy őrizetbe vett fiút.
    
    1984-ben ismét akad előállítás, de sok helyen túlénekelik a
tüntetők a spontán megemlékezés zavarására szolgáló
zeneszolgáltatásokat.
    
    1985-ben pedig már ezrek szavalják közösen a Nemzeti dalt, énekelik
a Himnuszt, Szózatot és a székely himnuszt a Petőfi szobornál.
    
    1986-ban a rendőrség megint brutálisan támad a sokezer tüntetőre.
    
    Délelőtt elviszik a szamizdat kiadók számára pénzt gyűjtő Diószegi
Olgát, szétzavarják a Kölcsey szobornál ülősztrájkolókat, délután
pedig a láncba fejlődött motoros és gyalogos rendőrök csapdába
csalják a felvonulókat és a nevezetes lánchídi - csatában agyba-
főbe verik őket, majd többjükre pénzbírságokat szabnak ki.
    
    1987-ben házkutatások és hatósági eljárások, megfélemlítések előzik
meg az ünnepet, de ezrek előtt mégis beszédet mond Gadó György és
Pákh Tibor a Kossuth szobornál, az örökmécsesnél és a Bem
szobornál.
    
    Tavaly - nos erre már nagyon sokan emlékeznek - a politikai vezetés
keltette példátlan hisztéria, a házkutatások, bántalmazások,
előzetes figyelmeztetések, transzparens elkobzások, egynapos
őrizetbe vételek ellenére tízezrek tüntetnek a szabad és független
Magyarországért, míg az ellenzék a politikai vezetés lemondását és
szabad választások kiírását követeli beszédeiben. A Bem téren pedig
felolvassák a Demokrata című független lapnak az előző évihez
hasonlóan 1988-ban is közzétett 12 pontját, amely már 1956. október
23-a pirosbetűs ünneppé nyilvánítását is követeli.
    
    A rendőrség felvonultatja erőit, de tartózkodik a beavatkozástól,
csupán az esti fáklyás, várbeli menetet zavarja meg. A pártvezetés
még mindig játszik a tűzzel, de végülis nem mer tűzvészt okozni.
    
    - Tegyük már a helyére! - írta Nagy András 1984-ben a Hírmondóban
ünnepeinkről. Mostanra úgy tűnik, március 15-e oda került, s
november 7-e is oda, ahová való. Újra a tisztességes munkanapok
közé, ha még rossz emlékeket ébreszt is.
    
    De ezt - nehogy már elfelejtsük a diadalmas hangulatban - nem a
rendszernek, nem Grósz Károlynak köszönhetjük, hanem azoknak,
akiket még november 7-én is megveretett, mert munkával
ünnepeltek. Mai műsorunkat nekik ajánlottuk. +++


1989. március 17., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD