 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
A KB ülésről
|
München, 1989. február 22. (SZER, Magyar híradó) - A Központi
Bizottság kétnapos üléséről kiadott dokumentumok, a
sajtókonferencián elhangzottak gondos tanulmányozása után is az az
érzésem: több, sokkal több a megválaszolatlan kérdés, mint az olyan
téma, amelyekről úgy érzi az ember, kipipálhatja őket.
Menjünk sorban, mire gondolok!
Az MSZMP szóvivője azt mondta vasárnap, hogy olyan jelentős
döntéseket várhatunk, mint a tavaly májusi pártértekezlettől. Az,
amit közzétettek, nem igazolja ezt a feltételezést. De, mert a
szóvivő bizonyára tudta, hogy mi volt várható, feltételezhetjük,
vita folyt fontos kérdésekről, csak nem beszélnek róluk. Talán
azért nem, mert nem sikerült megegyezni. És milyen jellegűek voltak
ezek a viták? Személyi vagy tárgyi kérdésekkel foglalkoztak? Ha az
első feltételezés igaz, kinek, vagy kiknek a sorsáról volt szó?
Stadinger István bukása - tekintettel rövid, de nem túl fényes
szereplésére - nem számít a fontos hírek közé, igaz, formai
szempontból érdekes lenne tudni, hogy miért pártfórumon jelenti be
lemondását a parlament elnöke! Régi reflex, hogy mindenben az MSZMP
az illetékes?
Vagy ha tárgyi kérdésekről folyt a vita, talán megint 1956
értékelése volt a téma? Erre enged következtetni az a bejelentés,
hogy történészekből és jogászokból álló bizottság vizsgálja majd
felül - kérem figyelni a dátumokat - az 1945. decemberétől 1962-ig
terjedő időszak bírósági ítéleteit. Tehát a forradalmat követő
szörnyű évek pereit is nagyító alá veszik? Nem világos az sem, hogy
melyek azok a fontos politikai és társadalmi szervek, amelyekkel az
MSZMP tárgyalásokat kezdett. Tudjuk, első a Népfront volt, de azt
nem, hogy ezt csak a KISZ és a SZOT követi-e, vagy azok a független
szervezetek, új pártok is, amelyek a korábbiaknál jobban kifejezik
a társadalom véleményét.
Nem megnyugtató, amit Lukács János, központi bizottsági titkár a
további pártértekezletekről mondott. Hangsúlyozta a megfelelő
irányítás szükségességét, azt, hogy előre meg kell határozni a célt
és a napirendet.
Nem a pártvezetőség diktatúrájának - más néven demokratikus
centralizmus - eddigieknél is komolyabb érvényesítését jelenti ez?
Nem zárják ki eleve egy korrupt vezető leleplezését, ha előre be
kell jelenteni ki miről akar beszélni?
A nyilatkozatok szerint rossznéven vette az MSZMP a független
szervezetektől, hogy nem hajlandóak vele közösen ünnepelni március
15-ikét. De nem beszélnek a megokolásról, arról, hogy a párt nem
tett eleget a követelésnek, nem határolta el magát az elmúlt évek
durva rendőrségi beavatkozásaitól, tehát attól, amit ma már nyilván
maga is helytelenít. Miért nem tudja elszánni magát ennyi
önkritikára az MSZMP?
Kérdések, amelyekre remélhetőleg hamarosan a párt egy hívatott
képviselőjétől kapunk választ. +++
1989. február 22., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|