|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
A történelmi albizottság jelentése
|
(Kasza László) München, 1989. február 15. (SZER, Magyar Híradó) - Ma megjelent a Társadalmi Szemle különszáma az MSZMP által megbízott történelmi albizottság jelentésének szövegével, amelynek lényegét: az 56-os forradalom népfelkelésnek minősítését Pozsgay Imre január végén közölte a nyilvánossággal, kiváltva ezzel a KB ülésének előrehozatalát -, azaz azt is! Hogy a KB milyen mértékben veszi figyelembe a történészek véleményét, arról Kasza László beszél: - Gondolom, másokat sem lepett meg a tegnap közzétett hír, hogy a Munkásőrség vezető beosztású parancsnokai azonosulnak a KB-üléséről közzétett dokumentum tartalmával. Tehetik. A párt vezető testülete olyan határozatot hozott most, 1989-ben, amely 56-ot úgy értékeli, mint a Munkásőrség életre hívója és megtartója: Kádár János tette 32 éven át. A Központi Bizottság kimondja, hogy 1956-ban "kezdettől fogva elkülöníthetetlenül jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények." Ha ehhez a megfogalmazáshoz hozzátesszük Grósz főtitkár már elemzett beszédét, amelyben éles támadást intézett a sajtószabadság, a független szervezetek ellen, felmerül a kérdés, hogy nem kezdődött-e meg máris az a fordulat, amelytől mindig is féltünk. Az aggodalmat jogossá látszik tenni az a mai hír is, hogy - állítólag - visszavonták volna a Reform című lap következő, már kinyomtatott II/6-os számát. Az ok: dokumentumot közöl 14. oldalán arról, hogyan hamisította meg a kormány lapja, a Magyar Hírlap az Egyesült Államok magyarországi nagykövetével: Mark Palmerrel készített interjúját. Csak zárójelben: Grósz Károly a Magyar Hírlapot állította a pártnak tetsző hírközlés példájává - a Magyar Nemzettel, a rádióval és a tévével szemben. Ezen baljós jelek ellenére is úgy gondolom: pozitív vonásai is vannak az elmúlt hetek eseményeinek. Pozitív mindenekelőtt az, hogy nyilvánosságra került a párt történész-albizottságának értékelése 1956-ról. Ez kizárólag Pozsgay Imre érdeme. Ha nem szánja el magát erre a lépésre és nem mondja meg, hogy még a párt történészei szerint is népfelkelés, és nem ellenforradalom volt 1956-ban, valószínűleg nem szerez tudomást erről a tanulmányról a közvélemény, és arra a sorsra jut, mint megannyi, a párt megbízásából készített, de nem annak nézeteit tükröző elődje: kulcsra zárják egy páncélszekrényben. Így kénytelenek voltak közzétenni a Társadalmi Szemle különszámában, amelynek ismertetését máris megkezdte a Kossuth Rádió. Pozsgay bejelentése országos, nyilvános, hivatalos vitát robbantott ki 1956 újraértékeléséről. Kit-kit színvallásra késztetett. A szokatlan esemény a humoros vonatkozásokat sem nélkülözte: egy párttörténész nyilvánosan támadta Pozsgay-t, majd másnap, amikor látta, hogy az államminiszter nem bukik bele az ügybe, kijelentette, hogy támadásával tulajdonképpen védeni akarta. Ami a társadalom véleményét illeti 1956-ot illetően - arról nem volt kétség. Az a spontán aláírásgyűjtési akció, amelyet a Fidesz Munkáscsoportja és a Republikánus Kör fiataljai kezdeményeztek, önmagáért beszél. De színt vallott - furcsán-ellentmondásosan a Központi Bizottság is. Egyrészt hozott egy már idézett határozatot, amely - ellentétben a nép, és a saját történészei véleményével, továbbra is ellenforradalomról beszél. Másrészt, bizalmat szavazott annak a Pozsgay Imrének, aki ezzel nem ért egyet, és az egész ügyet kirobbantotta. Mit mutat ez? Azt, hogy a közvélemény nyomása miatt nem mernek megválni Pozsgaytól, vagy azt, hogy a Központi Bizottságban Grósz Károly rovására növekszik a tábora? Az mindenesetre kétségtelen, hogy az államminiszter sokat visszanyert abból a népszerűségből, amit a Politikai Bizottságba és a kormányba kerülésével elvesztett. +++
1989. február 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|