|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Az alternatívok
|
(Gadó György) München, 1989. február 11. (SZER, Hazai nap) - Újabban lépten- nyomon belebotlik az ember egy jelzőbe: alternatív. Nemcsak hogy belebotlunk, de a fejünkhöz is vágják. Ha tetszik, ha nem: alternatív szervezeteknek titulálnak bennünket az újságokban. Kiket? A Demokrata Fórum embereit éppúgy, mint a Szabad Demokraták Szövetsége tagjait, a kisgazdapártiakat nemkülönben mint a szociáldemokratákat - általában mindenkit, aki a nem kincstárilag létrehozott, nem kommunista irányítású független mozgalmakhoz tartozik. Ebben a szóhasználatban van valami célzatos elkenés, szándékos ködösítés. Az a felismerés húzódik meg mögötte, hogy a politizáló társadalom jelentékeny része ellenzékre vár, ahhoz akar csatlakozni. Ezt tehát el kell rejteni előle. Alternatívok? E szó után kérdőjel kerül. Netán valami huncutság lehet. Alternatív - ez a szó politikai értelemben Nyugaton tűnt fel, és azokat a mozgalmakat jelölte és jelöli ma is, amelyek a fogyasztói társadalom egész rendjével, életstílusával szemben akartak valami mást. Alternatív volt a hippik életmódja, azt egy időben divatos kommunák mozgalmak, alternatív a környezetvédő Zöldek áltál ajánlott termelési és fogyasztási stílus és norma, a társadalom és a természet közötti újszerű viszony. Mindennek nem volt köze a nyugati demokráciákban megszabott hatalmi harchoz kormánypárt és ellenzék között. Az alternatívok persze nem voltak kormánypártiak, de általában elfordultak a hagyományos ellenzéktől is, mert gyökeresebb fordulatot akartak elérni, mint az. Gyökeresebbet, de csak egyetlen tekintetben: a társadalom és a természet viszonyában. Ezért okozott számukra akkora nehézséget a párttá szerveződés, hogy jószerint még ma, évekkel a politikai színrelépésük után sem képesek átfogó és egyértelmű programot kidolgozni. A politikai élet hétköznapi kérdéseire nincs egybehangzó, világos válaszuk. A mai magyar belpolitikában kiformálódó független szervezetekkel és mozgalmakkal másképp áll a helyzet. Bár egyöntetűen valamennyien magukénak vallják a környezetvédelem célkitűzéseit, jellegüket nem ezek szabják meg, hanem szembenállásuk a sztálinista és a postsztálinista rendszerrel a tekintélyuralmi pártállamban. Amennyiben tehát következetesek és elszántak, úgy fő jellemzőjük az ellenzékiség. Igen, az ellenzékiség. Még akkor is, ha némelyikük a kelleténél kevésbé hangsúlyozza. Még akkor is, ha a kormánypárti propaganda szeretné ezt elvitatni egyiktől, másiktól. A vásár persze kettőn áll. Aki nem hagyja, attól nem lehet elvitatni. Imponált nekem az a csöndes, de nagyon határozott mondat, amit Pártay Tivadar a Független Kisgazdapárt elnöke mondott nemrég egy gyűlésen: Mi nem vagyunk alternatívok - szólt az idős politikus - mi politikai párt vagyunk. Ami engem illet: én ellenzéki vagyok - a Szabad Demokraták Szövetsége nevű ellenzéki tömörülés tagja. Ha majd kivívtuk az igazi, szabad parlamentáris demokráciát, akkor majd - meglehet - én is csatlakozom az alternatívokhoz. De az már más történet lesz. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|