 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
A Magyarország cikke
|
München, 1989. január 11. (SZER, Magyar Híradó) - Témánk a
Magyarország című lap ez évi első számának Emberiességi okokból
című cikkéhez kapcsolódik. Az előzmény: Grósz főtitkár többször
kijelentette, hogy annak idején Nagy Imre írta alá a kivégzettek
jeltelen sírba temetésének törvényét. A Magyarország cikke
nyilvánosságra hoz most egy Nagy Imre által 1954-ben aláírt titkos
záradékot, amely egy 1896-ban kelt törvénynek és egy 1912-ben
hozott rendeletnek a szellemét követve arról rendelkezik, hogy a
halálra ítélt és kivégzett személyek holtteste bizonyos esetekben
nem adható ki.
Viszont: az a rendelkezés - és egyébként ez is benne van a
Magyarország cikkében -, amely szerint a kivégzett személy sírját
megjelölni nem szabad, 1955. december 29-ikén kelt. Ezt a
dokumentumot a hetilap nem közli, és a rendelet aláírójának nevét
sem. De azt mindenki tudja, hogy akkor Nagy Imre már rég nem volt a
hatalomban, a miniszterelnök pedig Hegedűs András volt.
A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik tagja, Fónay Jenő éppen
Münchenben tartózkodik. Őt kérdezte erről a témáról Zsillé Zoltán
kollégám. A beszélgetésből most rövidebb részletet hallanak, a
teljes interjút a hét végén közöljük a Hazai napló műsorában.
- A cikkről, és annak értékeléséről olyan valakit kérdezek, akit
egy hajszál választott el attól, hogy ebbe a 301-es parcellába
kerüljön maga is: Fónay Jenővel, akit 1956 után halálra ítéltek,
majd végül is az ítéletet életfogytiglani büntetésre változtatták.
Azt kérdezném tőled, Fónay Jenő, hogyan értékeled ezt a cikket, és
azt a kísérletet, hogy valamiképpen a rendezetlenséget egy Nagy
Imrerendeletre vezessék vissza?
- Ha csak cikkről akarok beszélni, akkor még érni kell a
véleménynek, amely majd a végén leülepszik. Az azonban mindenképpen
nagyon kellemetlenül érintett, ahogy Pálfy József lapjában, a
Magyarországban - az 1989 év első Magyarországában - megjelenhetett
e cikk, és így jelent meg. Valami olyasmit éreztem, hogy ez a mai
helyzetben cinikus. Pont akkor betenni egy ilyen cikket, amikor a
kegyeletről fél éve beszélünk.
Komoly eredményeket értünk el. Miniszterelnökünk, vagy a főtitkár
kijelentései, ígéretei lassan kezdenek valóra válni.
Ha ez a cikk csak azt akarja elérni a magyar nép előtt, hogy lám:
32 évig nem csináltunk semmit - ez Nagy Imre rendelete - akkor
körülbelül úgy tudom értékelni, mint azt a New York-i kijelentést,
azt a New York-i visszakérdezést, amikor a Grósz miniszterelnök úr
visszakérdezett: "melyik Nagy Imrét akarják önök rehabilitálni?"
Azt is meg kell mondani, hogy ez azért - még ha közelmúlt is - de
már múlt. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|