|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
A válságról
|
-----------
München, 1990. október 27. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László:
- Ma reggel telefonra ébredtem: fiam egyik osztálytársának anyja telefonált sírva, hogy a leánya negyed magával várakozik Szentendrén a blokád feloldására. A pénzük elfogyott, magyarul nem tudnak, nem engedik hazautazni őket -, pánik. Hát ez az a vendégszeretet a demokratikus Magyarországon, amelyről Ön olyan sokat és lelkesen beszélt nekünk Kasza úr? Túszként kezelik a gyerekeinket? - kérdezte az aggódó anya.
Aztán, ha már felkeltem, ránéztem a lábtörlőre dobott hétvégi Süddeutsche Zeitungra; a címoldalon a lezárt Lánchíd, belül helyzetleírás, amelyből kikövetkeztethető a tanács: a németek ne látogassák egyelőre legkedveltebb kelet-európai turista célpontjukat, Magyarországot. Bizonytalan a helyzet, még nagyon fiatal a demokrácia.
Arról már itt a szerkesztőségben értesültem, hogy nyugati kormányok szólítják fel - hol nyilvánosan, hol diplomáciai úton - a magyart: biztosítsa állampolgáraik hazautazási lehetőségeit. Arról is tudunk, hogy haza igyekvő külföldieket tettlegesen bántalmaaztak a blokád fenntartói.
Rögzítsük először: kockán külföldi hírnevünk, veszélyben az irányunkban eddig mindenütt megnyilvánuló rokonszenv. Persze, azonnal és egylélegzetre tegyük hozzá: ez nem jelentheti, hogy sommásan el kell ítélni a szállítási dolgozók akcióját. Nem kell taxisofőrnek lenni ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a benzin árának 70-75 százalékos felemelése egy kisvállalkozó számára, aki családjával együtt él ebből: az autóból, amelyért éveken át dolgoztak. Még csak azt, hogy esetleg szakmát kell változtatni ha nem bírja a megterhelést -, hogy tiltakozik, kiútat, megoldást keres? - Természetes.
Akár törvénytelen blokáddal? Nem helyeslem - de megértem. Mindig csak másodszor érthető az áremelésben legjobban érintettek: a szállítási vállalkozók elkeseredése.
Akkor tehát a kormány hibás, amely felemelte a benzinárakat? Korántsem. Sőt: ez volt az egyedüli megoldás. (folyt.)
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A válságról - 1. folyt.
|
Arról, hogy fokozatosan kellett volna emelni, hogy jobban elő kellett volna készíteni - lehet vitatkozni, bár ennek a vitának kimenetele már csak a következő hasonló helyzetben gyümölcsöztethető, de az alaptétel világos.
Ezt a kormányt azzal bízta meg demokratikus választáson a szavazók többsége, hogy vezesse át a csődbe jutott tervgazdálkodási rendszert a piacgazdaságba. Ebben a folyamatban az energiakérdés akkor is fontos, ha nem lenne most - vele párhuzamosan - olajválság.
Az eddigi szállító: a Szovjetunió képtelen, vagy nem akarja teljesíteni szerződéses kötelezettségeit. Így kénytelen a kormány valutáért a szabadpiacon vásárolni. Ott pedig ez az ár. Csak zárójelben: bár ez aligha vigasztaló, még mindig olcsóbb, mint a legtöbb nyugat-európai országban.
A kormánynak tehát cselekednie kellett - legfeljebb azon gondolkozhatott, hogy szétossza-e az olajár jelentette megterhelést a társadalom minden rétege között, vagy azokra hárítsa, akik használják az olajat. Ez utóbbit választotta - szerintem: igazságosan.
Rögzítsük tehát harmadszor: hogy a kormány intézkedése lényegében helyes, elkerülhetetlen volt. Tudom: most lesz, aki nekem szegezi a kérdést, hogyan lehet egyszerre igaza az egymással homlokegyenest ellentétes álláspontot képviselő fuvarozóknak és a kormánynak?
Úgy gondolom, ez az, amit - sok minden más mellett - meg kell tanulnunk a demokrácia játékszabályainak alkalmazásánál. Gyakran előfordul, hogy saját szempontjából több ellentétes nézetet képviselő félnek egyszerre van igaza. Ekkor kell olyan megoldást keresni, hogy a közérdek az egyéni érdek lehető legkisebb megszoríátásával érvényesüljön - ez most a feladat.
Ne gondoljuk hogy megoldhatatlan, voltak már demokráciákban nagyobb, nem egyszer hónapokig tartó sztrájkok okozta válságok - gondolok az angol bányász- vagy vasutas-sztrájkra, illetve a New York-i szemetesek hosszú munkabeszüntetésére.
Persze egy különbség mégis csak van: ezek egészséges gazdasággal rendelkező, működőképes demokráciák - a miénk: egyik sem. Ezért most, a demokrácia első igazi megpróbáltatásának napjaiban talán nagyobb együttműködést várt volna el az ember a parlamenti pártoktól. (folyt.)
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A válságról - 2. folyt.
|
Gondolok itt a kormány részéről az ellenzék előzetes, nem csak tájékoztatására, hanem konzultálására - és arra, hogy az ellenzéki pártok nem próbálják kihasználni a válsághelyzetet politikai pecsenyesütésre.
Az előbbi mulasztást már nem lehet jóvátenni, csak megjegyezni egy későbbi esetre - az utóbbit azonban igen. Ehhez mindenekelőtt az SZDSZ-nek kell tudatosítani: magatartása - hogy óvatosan fogalmazzak: félreérthető volt. Azt a látszatot keltette, mintha nem a válság megoldását, hanem a kormány megdöntését tekintené fő feladatának.
Hangsúlyozom: ez volt a látszat. Melyek a közvetlen teendők? Az eddigi gondolatfuttatásból egyesnesen következnek. Először: azonnal biztosítani kell a külföldi állampolgárok zavartalan kiutazását az országból. Nemcsak hírnevünknek tartozunk ezzel, ha nem akarunk dél-amerikai banánköztársaságok vagy afrikai, közel-keleti diktaturák szintjére süllyedni a világ szemében, hanem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinknek is.
Másodszor: a blokád szervezőinek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ne csússzanak ki ellenőrzésük alól az események, ne engedjék, hogy olyanok férközzenek soraikba, akik - akár erőszakos cselekedetekkel, akár túlzott követelésekkel - olyan szintre viszik az akciót, amelyet ők sem akartak. Továbbá: ki kell jelölniük azokat a megbízottjaikat, akik tárgyalhatnak nevükben. Nem ismétlődhet meg a tegnapi eset, hogy senki sem bízta meg képviseletükkel azokat, akik állítólag nevükben kötöttek egyezséget. Az ilyen akciók komolytalan benyomásukat keltik az amúgy nagyon is komoly ügyben harcolóknak. Végül pedig: gondoskodniuk kell a közellátás, egészségügy biztosításáról, valamint a közbiztonság zavartalan fenntartásáról, mert könnyen eljátszhatják a társadalom velük rokonszenvező rétegének bizalmát.
Harmadszor: a kormánynak alternatív megoldásokat kell kidolgoznia, amelyeket felajánlhat a holnapi tárgyalásokon. Amennyiben lehetetlen lenne visszavonni az áremelést, annyira rossz lenne az is, ha nem keresne enyhítő intézkedéseket az áremeléstől legjobban sújtottak gondjainak mérséklésére. +++
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|