 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
A csempészek városa: Temesvár
|
-----------------------------
München, 1990. október 18. (SZER, Forgószínpad) - Temesvár a
forradalom városa - de nemcsak azé. Mint a helyi német nyelvű lap
írja: az egész város csempészettel foglalkozik.
A manapság Románia-szerte jellemző tevékenységet a Bánság
fővárosában megkönnyíti a jugoszláv-magyar-román hármas határ
közelsége. Ami valamire való árut produkál még a román ipar, az mind
a határon túlra vándorol. Már nem az üzletekből, pult alól, hanem
közvetlenül a gyárakból.
Férfi zoknit például hónapok óta nem lehet kapni Temesváron,
pedig a helyi harisnyagyár gőzerővel dolgozik. De ugyanez vonatkozik
a textil anyagokra, cipőre. Egész juhnyájak kelnek át a határon. Az
üzletekben szinte semmi sincs.
Egy háztartási bolt kirakatában mindössze 3 áru árválkodik: egy
porcelán elefánt, egy barna virágváza, és egy nipp. Házról-házra
járnak viszont tömegével azok az árusok, akik evőeszközöket és
minden más elképzelhető dolgot kínálnak - természetesen többszörös
áron. Az emberek dühöngenek, mindenből elegük van, a hatóságok
tehetetlenek.
A nyáron még a rendőrségi fedezet sem tudta biztosítani a
sörszállítmányokat, amelyeket nagyrészt feketézők vásároltak fel a
tikkadt polgárok szeme láttára, hogy aztán sokszoros feláron adják
el nekik. Az elburjánzott árnyékgazdaság olyan, mint a hidra. Ha
egyik fejét lecsapják, nő helyébe másik kettő.
Vállalkozó szellemet keresünk és csak spekulációt találunk -
panaszkodnak a helyi gazdasági szakemberek. Mi most az eredeti
tőkefelhalmozás szakaszában vagyunk - teszik hozzá a teoretikusabb
alkatúak. (folyt.)
1990. október 18., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Temesvár - 3/1. folyt.
|
Temes megyében az országos átlagnál erősebben próbálják
ösztönözni a privatizációt. Heti 120 vállalkozói engedélyt adnak ki.
Ezek döntő többsége azonban a vendéglátóipar, kereskedelem körébe
tartozik. A belvárosban feltűnik, mennyi üzlethelyiséget, vendéglőt
tataroznak, építenek újjá. A pizza- és fagylaltárusok előtt nagy
sorok kígyóznak.
A gazdaság más területein azonban rosszul állnak a dolgok. Az
amúgy sem magas termelékenység majdnem a nullára zuhant vissza,
mióta szabad az utazás. Az üzleti utakra ugyanis többnyire munkaidő
alatt kerül sor. Kevés a külföldi beruházó, vállalkozó. Temesváron
megnyílt egy román-olasz készruha üzlet, ahol olasz árukat adnak el
lejért. Egy német vállalkozó bankot akar alapítani. De nem csak a
hivatalos szabályozók tisztázatlanok még, maguk az emberek is
értetlenül, vagy sokszor ellenségesen viszonyulnak a
privatizációhoz.
Tanulságos e tekintetben egy bútorgyár esete, amelyről
városszerte beszélnek Temesvárott: a gyár évek óta együttműködött
egy brit céggel. Most, hogy lehetőség nyílott rá, a britek meg
akarták vásárolni az üzemet, hogy aztán versenyképessé tegyék a
nemzetközi piacon. Ez természetesen elbocsátásokat is jelentett
volna. Az alkalmazottak erre az utcára vonultak a következő
jelszóval: Nem engedjük magunkat kiárusítani a külföldnek
Az üzlet
végül is a kútba esett. Kérdés, hogy ki veszített vele többet? +++
1990. október 18., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|