Rendszerváltás és az MTI

	Dávid és a góliátok Salzburgban (1. rész)
Brüsszel, 1990. augusztus 15. szerda (MTI-Panoráma) - Dávid és a góliátok - ez a hasonlat gyakran visszatér ezekben a napokban a belga zenei életben, amelynek résztvevői, zenészek, énekesek, karmesterek, kritikusok mintegy nemzeti ügyként követik a brüsszeli opera eddigi főintendánsának nagy salzburgi kalandját. Gerard Mortier ugyan hivatalosan még a brüsszeli La Monnaie opera vezetője, a következő szezonban még ő irányítja az együttest, ám fél lábbal már Salzburgban van: őt kérték fel ugyanis arra, hogy vegye át a néhai Karajan örökét a világhírű salzburgi fesztivál élén. Ez megtisztelő és gigászi feladat, amelyre a jogot Mortier az előző évek során vívta ki, amikor a Monnaie szinpadán mintaszerű Mozart-programot mutatott be, méghozzá éppen a salzburgiakkal koprodukcióban. A La Monnaie az évek során fokozatosan Európa egyik legnívósabb operaszínpadává nőtte ki magát - méghozzá anélkül, hogy rendszeresen a nemzetközi operaélet sztárjait hívta volna ide a zeneigazgató. Brüsszelben nem fizettek ki csillagászati gázsikat, de mégis hosszasan próbált minden szereplő. Mortier sorra járta Európa operaszínpadait és szereposztásai mindíg jó találatok voltak. Salzburgban ugyanezt szeretné elérni - de mint a belga sajtó tudósításaiból kitűnik, a festői osztrák városban nemcsak barátai lesznek Mortiernek. Máris megindultak ellene a támadások. Giuseppe Sinopoli zeneszerző és karmester például a Festspiele Österreich júliusi számának hasábjain azzal támadta a belga zeneigazgatót, hogy Pavarottival, a nagy tenor sztárral, vagy éppen, Puccini zenéjével szemben érzett fenntartásai ,,a kultúra meggyalázását,, jelentik, Mortier, úgymond, összetéveszti saját ízlését a közönség vágyaival, és egyáltalán, ez egy ,,exhibicionista neurotikus,,. Igaz, Sinopolinak van oka arra, hogy ne rajongjon Mortier-ért, mivel három évvel ezelőtt a belga a Der Spiegelnek adott interjúban tiltakozott az ellen, hogy Sinopolit nevezték ki a berlini opera zeneigazgatójává, noha még életében nem vezényelte Wagner tetralógiáját... Ezeken a személyi vitákon túl azonban Gerard Mortier, terveinek megvalósítása esetén, valóban komoly kihívást képvisel nem csupán a ,,zenei jet-settel,, szemben, amely természetesen ragaszkodik a maga méregdrága sztárjaihoz, mint afféle zenei státusszimbólumhoz, s nemcsak magukkal a sztárokkal szemben, akiktől elvárná, hogy ugyanúgy próbáljanak a produkciók kidolgozása során, mint a többi szereplő, de - és főleg - a nagy hanglemezgyárakkal szemben is, amelyek szintén érdekeltek a sztár-rendszer fenntartásában. (folyt.) 1990. augusztus 15., szerda 10:21
Vissza »

	Dávid és a góliátok Salzburgban (2. rész)
Salzburg Karajan éveiben az új zenei produkciók ideális trambulinjává vált - a nagy német mester ahhoz is kiválóan értett, hogy a köztámogatást élvező fesztiválra kidolgozott produkciókat miként adja el a nagy hanglemezgyáraknak, amelyekben maga is érdekeltséggel bírt. Egy salzburgi lemezfelvétel Pavarottival, vagy Placido Domingóval, Leslie Normannal és a többiekkel: biztos befektetés. Mortier azonban azért indul csatába, hogy a kereskedelmi szempontokat alávesse a művészi program követelményeinek: szerinte nem kizárólag a fénylő énekes-csillagok fotóit kellene a kirakatba tenni, hanem a zeneszerzők, a rendezők, az alkotók képeit is. És így tovább. Kérdés az is, hogy milyen kapcsolat marad a húsvéti és az augusztusi fesztivál között. Az előbbi a néhai Karajan magánvállalkozása volt, de programját rendszerint magába foglalta az augusztusi, egyharmadában állami támogatást élvező ,,igazi,, fesztivál is. (A húsvéti fesztivál vezetésére különben Solti Györgyöt kérték fel Karajan után). A La Monnaie belga igazgatója tehát nem akármilyen kihívással érkezett Salzburgba. A belga zenei közvélemény szerint azonban Dávid és a góliátok nyílt csatáját kívánatos lenne elkerülni. Hanglemez-üzlet nélkül aligha működne ma már a nagy fesztiváli gépezet - viszont a zenei-üzleti megfontolásokkal szemben szükség van egy olyan ellenhatalomra is, amely nem ugyanezt a logikát követi. Persze hogy ez sikerül-e, korántsem biztos. Elvégre Mortier még át sem vette a fesztivál irányítását Salzburgban, máris megkezdődtek ellene a támadások. +++ Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma 1990. augusztus 15., szerda 10:24
Vissza » A hírhez kapcsolódik »