Rendszerváltás és az MTI

	Március 15. és a választási küzdelem
------------------------------------ Washington, 1990. március 16. (Amerika Hangja, Reggeli híradó) - Skorka Anikóval néhány perccel ezelőtt Rácz Zoltán beszélgetett: - Milyen jelentősége volt a tegnapi március 15-iki ünnepségeknek a küszöbön álló választási kampány tükrében? - Zoltán, gondolatolvasó vagy. Én arra gondoltam, hogy ezt a beszámolót ezzel a válasszal, vagy fejtegetéssel zárom, nem azzal, hogy a végén kezdem. De ha már így alakult, hadd mondjam el, hogy március 15-ikén minden olyan gyűlésen, megemlékezésen, ahol részt vettem, azt mondta a szónok - tekintet nélkül pártállásra, vagy politikai hovatartozásra -, hogy nem kívánja politikai korteskedésre felhasználni a negyvennyolcas megemlékezést, és a második mondatával már ott tartott, hogy emlékeztetett a 10 nap múlva bekövetkező első, szabad választásra. Tehát ha erről van szó, lényegében ez ennyi. A másik tanulság, ami azt hiszem inkább egy kívülállónak tanulság, mint annak, aki benne van: 12 párt 3 helyszínen tartott megemlékezést, jelentősebb megemlékezést Budapesten. Abban állapodtak meg, hogy miután a 12 osztható 3-al, minden helyszínen 4-4 párt lesz jelen és állít szónokot. Nos, ez meg is történt, csak a gond az, hogy az összegyűlt körülbelül a Múzeum kertben 7-8 ezer, a Petőfi szobornál már 70 ezer és a Kossuth téren - ez volt a legutolsó ünnepség - majdhogynem 100 ezer, sőt lehet, hogy annál is több ember valószínűleg azzal a gondolattal vagy tanulsággal ment el a helyszínekről, hogy milyen különös, hogy a 12 párt nem tudott konszenzusra jutni abban, hogy ezt az első szabad március 15-ikét együtt ünnepelje meg. (folyt.) hg. 1990. március 16., péntek
Vissza »

	- Skorka Anikó a március 15-iki ünnepségről - 1. folyt.
Csoóri Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja ezt ki is fejezte beszédében, hogy milyen különös dolog, hogy március 15-ikét nem tudja közösen ünnepelni a 10 nap múlva megválasztandó 12 párt, és hát hogyan fognak akkor koalíciót alakítani? - Anikó, te jól ismered az amerikai választási kampányokat. Mi a legszembeötlőbb jellegzetessége, ami megkülönbözteti a kettőt: az amerikait és a magyart? - Azt hiszem - bár még nagyon rövid ideje vagyok itt -, de ami számomra nagyon szembetűnő, a tolerancia hiánya. A türelem hiánya, a figyelem hiánya arra, amire az ember nem akar figyelni. Valahogy úgy tűnik, mintha sokan kiválasztottak volna maguknak egy pártot, és azt végighallgatják, mert az érdekli őket, azzal érzelmileg azonosulni tudnak, de ha felszólal valaki más, egy másik párt részéről, nem nagyon akarják megtisztelni a figyelmükkel, hogyha annak a pártnak a programjával nem értenek egyet, vagy mondjuk vannak benne olyan pontok, amelyekkel nem értenek egyet. Konkrét példát mondok: a Petőfi szobornál a meghívott, vagy jelentkező, vagy a megállapodásban résztvevő négy párt egyike volt a Szociáldemokrata Párt elnöknője, Petrasovits Anna, akit szabályszerűen kifütyültek. Ugyanez történt a Kossuth téren, ahol a Hazafias Választási Koalíció képviselője állt az emelvényre és 5 percet kért nagyon udvariasan. Őt is kifütyülték. Nos, én nem nagyon hiszem, hogy Amerikában ilyesmi előfordul, mert azért 5 percet még az is tud figyelni, akit őszintén szólva nem nagyon érdekel, vagy aki mondjuk ellenszenvvel viseltetik a szónok iránt. - Mondhatom-e, hogy március 15-ike választási kampánnyá alakult át? (folyt.) 1990. március 16., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Skorka Anikó a március 15-iki ünnepségről - 2. folyt.
- Igen, én azt hiszem, hogy ez mondható. Mondható, és a nagy kérdés számomra az, hogy az egyik transzparensen azt olvastam: 10 nap múlva szabadság. Ebből a transzparensből többet is láttam a Petőfi téren és aztán később különböző helyszíneken. Na most az emberek ezt átérzik, és azt hiszem, inkább érzelmileg tudnak viszonyulni ahhoz, hogy 10 nap múlva valóban szabad választások következnek Magyarországon, és bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy ezek az emberek valószínűleg jobban tisztában vannak azzal, hogy mitől akarnak megszabadulni, mintsem azzal, hogy mire akarják felhasználni ezt a szabadságot. - Érezhető-e valamiféle cinizmus az emberekben, hogy úgysem lesz lényeges változás? - Nem, ezt nem nevezném cinizmusnak, inkább fáradtságnak, Zoltán, - és azt hiszem ez is érthető. 45 év telt el azóta, hogy Magyarországon szabadon lehetett választani. 45 év elég idő ahhoz, hogy két generáció felnőjjék. Amikor végre hozzájut egy társadalom ahhoz, hogy a saját sorsáról döntsön, és hirtelen elárasztja az a rengeteg politikai információ, amit ma Budapest utcáin lépten-nyomon osztogatnak ingyen, gyakorlatilag az ember végigmegy az Astoriától a Felszabadulás térig, és összegyűjt magának egy regényre való anyagot, lehetetlen követni. Aki ezt követni akarja tisztességgel és becsülettel - és feltételezem, hogy nagyon sokan lehetnek ma ilyenek Magyarországon -, azok bizony már egy kicsit fáradtak. Tehát inkább egy fásultságot okoz, mint cinizmust. Cinizmus nincs ma Budapesten. Én Budapestről beszélek, elnézések kérek azoktól a hallgatóinktól, akik vidéken élnek, még nem voltam vidéken, és egy napja vagyok Magyarországon. (folyt.) 1990. március 16., péntek
Vissza »

	- Skorka Anikó a március 15-iki ünnepségről - 3. folyt.
- Nem hiszem, legalábbis nem tudok ilyesmiről, és miután meg kell próbálnom nagyon gyorsan tájékozódni, eligazodni abban, hogy hogyan mennek a rendezvények - rengeteg sok rendezvényt tartanak egyszerre - tehát gyakorlatilag majdnem lehetetlen követni. Ez ugyanolyan, mint a szóróanyagok, hogy borzasztó nehéz eligazodni. De ez is azért van valószínűleg, mert ez a társadalom még nagyon gyakorlatlan a demokrácia gyakorlásában. Tehát nem hiszem, hogy az utolsó héten, azon kívül, hogy lesznek valószínűleg további és nagyon heves viták, bármilyen jelentősebb esemény várható. - Köszönöm Anikó. +++ 1990. március 16., péntek
Vissza »