Rendszerváltás és az MTI

	Magyar-vatikáni kapcsolatok (1.rész)
Róma, 1989. november 24. péntek (MTI-Panoráma) A közeljövőben minden bizonnyal helyreállhatnak a diplomáciai kapcsolatok a Magyar Köztársaság és a Vatikán között - ezzel az eredménnyel végződtek az elmúlt napokban folytatott tárgyalások a Szent Péter-téri híres bronzkapu mögött. A magyar kormány illetékese, Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettes, a minisztertanács egyházpolitikai titkárságának vezetője Francesco Colasuonno különleges megbizatású nunciussal tárgyalt, tehát a vatikáni diplomáciának azzal a képviselőjével, aki évek óta tartja a kapcsolatokat a kelet-európai országokkal és egyházakkal. Fogadta a magyar küldöttséget Agostino Casaroli bíboros, államtitkár is, az egyházi kormányzat vezetője, akinek 75. születésnapjára Németh Miklós miniszterelnök köszöntő levelet és ajándékot küldött (kalocsai terítőt és herendi gyertyatartót). Casaroli és Németh Miklós korábban nyilvánosságra hozott levélváltása már egyértelművé tette, hogy mindkét fél részéről megvan a készség a kapcsolatok magasabb szintre emelésére. A tárgyalások első fordulóján sikerült több fontos részletet tisztázni. Más részletkérdések még tisztázásra várnak, s e célból várhatóan vatikáni küldöttség utazik Budapestre, egy vagy két hónap múlva. A magyar-vatikáni diplomáciai kapcsolatok 1945-ben szakadtak meg, amikor Angelo Rotta nunciust a szövetséges ellenőrző bizottság, gyakorlatilag a szovjet kormány kiutasította. (A magyar fél ezért most a kapcsolatok ,,helyreállításáról,, beszél, s nem felvételéről.) Ami utána történt, köztudott: a Mindszenty-per, a katolikus egyház ellen az ötvenes években hozott számos korlátozó rendelkezés, a rendek, iskolák bezárása, majd az újabb per, Grősz József kalocsai érsek ellen, mélypontot eredményezett. A mostani fordulat azonban nem előzmény nélküli. A kapcsolatok újjáépítése nem mostanában kezdődött. Az Osservatore Romano szeptember 15-én figyelemre méltó módon emlékezett meg a negyedszázaddal ezelőtt, 1964-ben aláírt magyar-vatikáni részleges megállapodásról. A Szentszék részéről annak aláírója Agostino Casaroli, aki a Vatikán ,,külügyminisztereként,, akkoriban kezdte türelmes apró lépésekkel egyengetni az egyházi állam és a szocialistáknak nevezett kelet-európai országok kapcsolatait a katolikus egyház helyzetének javítása céljával. A magyar kormánnyal kötött megállapodás az első jogi aktus volt e téren - a vatikáni ,,keleti politika,, nyitánya. (folyt.) 1989. november 24., péntek 16:46
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Magyar-vatikani kapcsolatok (2.rész)
Ez a megállapodás - húzta alá az Osservatore - ,,kiküszöbölte a kölcsönös bizalmatlanságot, gyümölcsöző párbeszédet indított el, fokról-fokra, apró lépésenként javítva a viszonyt a magyar állam és az egyház között,,. Eredményeként a magyar katolikus egyház ma jelen van a társadalomban, egyházmegyéi élén ,,törvényes pásztorok,, - a pápa és a magyar kormány egyetértésével kinevezett püspökök állnak. A kis lépések politikája hasznos volt a Vatikán mai megítélése szerint is, az eltelt 25 év pozítivan értékelendő. Történt előrelépés a vallásoktatásban, a papok anyagi feltételeit illetően és sok más téren. Mindent összevetve: Magyarországon az elmúlt 25 évben jobb volt a katolikus egyház helyzete, mint bármely más szomszédos országban (Ausztriát leszámítva persze). Ugyanakkor a magyar kormányzat ebben az időben egyáltalán nem óhajtott diplomáciai kapcsolatokat, és az óvatos puhatolózások alkalmával rendszeresen kitért a kérdés elől. A ,,kis lépések,, kompromisszum eredményei voltak, kölcsönösen hasznos ,,kis engedmények,,. A diplomáciai kapcsolatokat, a pápai nuncius állandó jelenlétét azonban már nagyobb, és szükségtelen engedménynek ítélte az Egyházügyi Hivatal, amely állandó ellenőrzést tudott gyakorolni az egyházak fölött. Mára a helyzet alapvetően megváltozott. A Magyar Köztársaság jogállammá válik, ahol a vallásszabadság alapvető, garantált emberi jog, és nem tolerancia, nem ,,kis engedmények,, kérdése. A Vatikánban pedig nagyon figyelik, és pontosan érzékelik ezt a változást. Azt is tudják, hogy ebben az új helyzetben már mások az egyház számára is a körülmények és a feltételek. Nem apró engedményeket kell kialkudni a kommunista kormányzattól, hanem a demokratikus jogállamban törvényes biztosítékokkal szavatolni az egyház(ak) helyzetét, működési feltételeiket. A vallásszabadság ugyanis nem abból áll, hogy a templomok nyitva vannak, és aki akar, vasárnap mehet misére. A helsinki okmányt aláíró Vatikán államfője, II. János Pál pápa több ízben kifejtette, hogy alapvető emberi jognak tekinti a vallásszabadságot. A vallás gyakorlása nem jelenthet hátrányos megkülönböztetést senkinek, létezhessenek rendek, egyházi iskolák (amelyeket az államnak ugyanúgy kell támogatnia, mint az állami iskolákat, hiszen adófizető állampolgárok gyermekeit oktatják ezekben is). Az országgyűlésben készülő lelkiismereti és vallásszabadsági törvény garantálhatja mindezt, s azt is, hogy a megszüntetett egyházügyi hivatal ellenőrző, beleszóló tevékenységét nem folytatják. Az egyházi kinevezések a jövőben nem alku függvényei. (folyt.) 1989. november 24., péntek 16:47
Vissza »

	Magyar-vatikáni kapcsolatok (3.rész)
A Vatikán úgy látja, hogy az új helyzet minderre reményt nyújt, és éppen ezért emelhetők magasabb szintre a magyar állam és a Szentszék kapcsolatai. Az új törvény elfogadása és a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása, ha formailag nem is, tartalmilag nagyon is összefügg. Lengyelországgal ez már megtörtént a nyáron. Jelenleg egyfajta konvenciót, keretmegállapodást készítenek elő, amely a fenti elvek szerint szabályozná az egyház és az állam viszonyát. S valószínű, hogy ilyen keretmegállapodás a magyar-vatikáni kapcsolatokban is születhet. Ennek kidolgozása és aláírása azonban már a pápai nuncius feladata lehet, még II. János Pál 1991. őszén esedékes magyarországi látogatása előtt. +++ Magyar Péter (Róma), MTI-Panoráma 1989. november 24., péntek 16:48
Vissza » A hírhez kapcsolódik »