|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay Imre a gyulai emlékhely-avatáson (1.rész)
|
1989. augusztus 22., kedd - Emlékünnepséget tartottak keddden Gyulán a negyvennyolcas honvédsereg tisztjeinek 140 évvel ezelőtti itteni fegyverletételének évfordulója alkalmából. A városháza dísztermében megrendezett emlékülést Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja nyitotta meg.
Pozsgay Imre az 1849 augusztus 22-i gyulai honvédtiszt-lefegyverzésre emlékező tudományos előadásokat bevezetve először sokak nevében kérdezett: most már az lesz a mi sorsunk, hogy vereségeink helyszínén gyülekezzünk, ott méltatással, s merengéssel elrévedezzünk múltunkon, és aztán önsajnálattal összeomoljunk saját mindennapi gondjaink előtt? Nem hiszem - mondotta Pozsgay Imre -, hogy ez a magyarság sorsa, de illő dolog emlékeztetőül is, figyelmeztetésül is megjárni vereségeink helyszínét. Amikor fejet hajtunk - mondotta -, ez nem a szégyentől van, hanem a hősök iránti tiszteletből. De mit kezdjünk oly szapora számban előforduló vereségeinkkel? - kérdezte ismét a szónok. Tisztán kell látnunk, hogy vereségeink legtöbbje nem a nemzeti megszégyenülés, hanem a nemzeti dicsőség helyszíne, mert vereségeink legtöbbje nem bukás volt. Oly korban, amikor a heroizmus jutalma a vereség, maga a kor alacsony és alkalmatlan arra, hogy a kezdeményezők szellemét vigye tovább - állapította meg Pozsgay Imre. 1849-ben is a kor, a minket körülvevő Európa és a nagyhatalmi zsarolás voltak alacsonyrendűek. Erkölcsileg, szellemileg az volt az európai tett, amit a magyarság kezdett, s az volt az Európa-ellenes, amit az akkori nagyhatalmi koalició ellenünk elkövetett. Ezért fontos - folytatta Pozsgay Imre - a 140 évvel ezelőtti gyulai eseményekre emlékezni, az Aradra vezető út egyik keserves állomásán elidőzni, mert erre az erkölcsi többletre figyelmeztet. Figyelmeztet a honvédő szellem erkölcsi értékére, arra, ami az igazi magyar katonának mindig tulajdonsága volt. Különösen azóta, hogy a reformkor, a nemzeti megújulás gondolata ráébrésztette ezt a nemzetet arra, hogy problémáink megoldása a politikára tartozik, a nemzet biztonságának megőrzése pedig a katonákra. (folyt.köv.)
1989. augusztus 22., kedd 18:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|