Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › október 18.
1989  1990
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak

"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:

Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?

"... számolni kell az olajválság Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni. Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van ezeken a tárgyalásokon."

Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (1. rész)

1989. július 14., péntek -

A Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Nyers Rezső
búcsúbeszédét, amely a Kerepesi temetőben hangzott el. Keretet
később adunk.

    x x x

    Tisztelt Gyászolók
Elvtársak
Honfitársaim


    Búcsúznunk kell Kádár Jánostól.

    A magyar nemzet kiváló, nemzetközileg elismert államférfiától
szakít el bennünket a kérlelhetetlen sors. A szocializmus
eszméjéért, a demokráciáért küzdők sorából hiányozni fog egy
nagyszerű küzdőtárs. Hiányozni fog a politikai élet élvonalából egy
csendes szavú, meggondoltan beszélő, egyszerű életet élő vezető, aki
az emberekért élt, akinek gondolkodásában a nagybetűvel kezdődő
,,Ember,, fogalma uralkodott.

    Korszakos jelentőségű emberek ritkán születnek. Kádár János
közéjük tartozott. Neve elválaszthatatlanul összefonódott a
magyarság ügyének és a nemzetközi haladásnak a szolgálatával. A
gyász pillanatában mély fájdalommal és őszinte tisztelettel hajtunk
fejet emléke előtt. Porai hamarosan a sírba szállnak, lénye azonban
kitörölhetetlenül megmarad nemzeti emlékezetünkben.

    Teljes életet élt, életének 77 esztendejébe sok minden
zsúfolódik össze: életre szóló találkozások és fájdalmas elválások;
kiemelkedő sikerek, látványos eredmények és zátonyra futott
próbálkozások; élete nélkülözéssel kezdődött, üldöztetéssel
folytatódott, majd eljutott a társadalmi felemelkedésig, a
nemzetközi nagyrabecsülésig. Sokakhoz hasonlóan mélyről érkezett a
társadalomformáló, politikusi életpályára. A gyökereket, az akaratát
sok minden tette sok alkalommal próbára, de nem szakadt el elveitől,
éltető erőként őrizte magában.

    Az egykori Csermanek János nyíladozó értelmű gyerekként is
mindig a jót igyekezett kiválogatni a világ dolgaiból. A
nevelőszülőknél az egyszerű emberséget a nehézség prizmáján át is
optimistán felfogó bölcsességet, a munkában megkérgesedett tenyér
simogatásának gyöngédségét leste el, és fogadta magába. Humánus
gondolkodása, világlátása, az egyszerű embert mindenek fölé emelő
tisztelete egy Somogy megyei kis faluban ivódott porcikáiba. Később
felnőtt fejjel visszatekintve az emberré válásról így emlékezett:
,,Hatéves koromig egy kis Somogy megyei faluban nevelkedtem, amely
petróleumlámpával világított, szalmatetős, zsupfedeles házakból
állott. Sárba ragadt fészek volt, de ez volt az én világom, ott
minden teremtett lelket, minden fát, bokrot, dombot és patakot
ismertem. (folyt.köv.)


1989. július 14., péntek 18:32


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (2. rész)

Számomra Somogy, s az ismerős tájak szinten szülőföldemnek
számítanak, mert a világra eszmélés, az emberek és környezetük, a
haza megismerésének döntő idejét töltöttem ott.,,

    Az emberiesség lényegének e korai felismerésében rejtőzött a
Kádár Jánost haláláig elkísérő, töretlen életfilozófia. A tanoncévek
alatt, majd később a munkáséletben a megélhetésért küszködés idején
is tisztában volt azzal, hogy az ember sorsa a madáchi értelemben
vett küzdelem, a szüntelen harc a sors kihívásai ellen. Ám a
nélkülözés legnehezebb pillanataiban is ott pislákolt a láng a
szívében. A gyökereket a tanonctársak, a sportban a
labdarúgómeccseken és sakkcsatákon vetélkedő barátok segítették
szárba szökkenni. De mindenekelőtt és kiváltképpen egy jobb világért
egyesülő mozgalom, amelyről élete végéig vallotta: ,,a mozgalom
nevelt, formált engemet,,.

    Az ifjúmunkások mozgalmában indult hosszú politikai pályája
1931-ben. Hamar a saját bőrén megtanulta, milyen szívós kitartást,
egyenes gerincet és fegyelmet kíván az illegális kommunista
mozgalom. Egy hónappal később letartóztatta a politikai rendőrség,
nem utoljára. A börtönből 1932-ben szabadult, de 1935-ben ismét
letartóztatták. Két évre ítélték.

    A negyvenes évek elejétől a legális Szociáldemokrata Pártban is
működött, miközben részt vett az illegalitásban lévő Kommunisták
Magyarországi Pártjának az újjászervezésében; 1942-től a párt
Központi Bizottságának tagja, 1943-tól titkára. Még abban az évben
megalakította a Békepártot, amely a második világháború elvadult
közegében fontos kommunista kísérlet volt a nemzeti összefogást
szolgáló népfront megteremtésére.

    Az ország német megszállása után - 1944 áprilisában -
megkísérelte, hogy a határon illegálisan átjutva, a jugoszláv népi
hadsereg segítségével kapcsolatot teremtsen a Szovjetunióban élő
magyar kommunista vezetők és az itthon működő Központi Bizottság
között. A magyar-jugoszláv határon elfogták, s bár kilétét sikerült
eltitkolnia, kétévi fegyházbüntetésre ítélték. Onnan megszökött,
majd Budapesten folytatta az illegális munkát, az antifasiszta
ellenállási mozgalom egyik irányítójaként.

    A háború vérzivatara után megvalósíthatónak látta azt a világot,
amelyért küzdött. A népi demokrácia esztendeiben, az újjáépítés
idején irányító, vezető posztokon tapasztalta, micsoda hatalmas,
gigantikus alkotó erő rejlik az emberekben. (folyt.köv.)


1989. július 14., péntek 18:33


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (3. rész)

Tudta, hogy a gyengeség, a gyarlóság, az önzés hajlama, a
kicsinyesség ördöge is bennünk rejtőzik, s ha engedünk neki, az
bizony előjön. De bármennyire is gyarló az ember, a közösségi eszme
a kezdetektől benne van gondolatvilágában. Halálig vallotta
létjogosultságát, szükségességét annak, hogy a szocializmus
emberarcú, a lehetőségekhez képest igazságos és szabad társadalom
legyen, amelyben a legkülönbözőbb világnézetű emberek otthonra
találnak.

    Bizakodó, a küzdelmet soha fel nem adó ember volt Kádár János.
Alig több mint két esztendeje, a 75. születésnapján alkalmából
rendezett parlamenti fogadáson mondta válaszbeszédében:
,,Javíthatatlan optimista vagyok, mondják rólam. Igen, ilyen vagyok,
ilyen a világnézetem, ezt diktálják az élettapasztalataim. Mindig,
minden helyzetben bizakodtam, hogy lesz ez még másképp, jobban is. S
ezen nem változtatok a jövőben sem.,, De ezt a jövőt akkor már
szűkre szabta számára a sors.

    Mi mindnyájan, akik gyászolni gyűltünk egybe, valljuk, hogy
Kádár János egyszerre volt a XX. század második felének jelentős
magyar politikusa, évtizedekig kiemelkedő államférfi, az eszméjéhez
mindhalálig hű pártvezető, aki szolgálatként fogta fel munkáját.
Szolgálatként az emberért, a népért, a pártért. Amikor 1951-ben
hamis vádakkal letartóztatták, személyében is érzékelte a
sztálinizmus torz valóságát, embertelenségét, szívében örökre
elfordult attól.

    Pontosan tudta, hogy a világ összetetten bonyolult. Három
esztendővel ezelőtt az NBC News televíziós társaság riporterének
kérdéseire az 1956-os tragikus eseményekről mondta: ,,Magyarországon
akkor anarchikus viszonyok voltak, amelyekben sok elem keveredett.,,
,,Mi a korábbi visszaélések ellen is voltunk, a fegyveres fellépés
ellen is, olyan küzdelmet kellett indítanunk, hogy a korábban
előfordult visszásságok ne térjenek vissza és a rendszer szocialista
maradjon.,,

    Kádár János az 1956-os tragikus események után a kompromisszumok
robotosaként hirdette meg: ,,Aki nincs ellenünk, az velünk van.,,
Ezzel a bibliai utalással fejezte ki, hogy politikai fordulatot
indít el. A konszolidáció sikerei révén olyan személyiséggé
növekedett a nemzetközi politikában, s korántsem kizárólag a
munkásmozgalomban, akinek a véleményét nem lehetett figyelmen kívül
hagyni.

    Illyés Gyula közelmúltban közzétett naplójegyzetében ezt írta
egy baráti találkozásról: Lent a fordulónál megáll a kocsi; Kádár
lép ki belőle, jön felém integetve. Hová fordult a világ? (folyt.)


1989. július 14., péntek 18:34


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (4. rész)

S a nemzeti vetélkedés? Kádár azt válaszolja: ,,Megtesszük, amit
lehet.,, Azután nyomatékkal: ,,S ahogy lehet.,, Rákosiék korában a
kötelező vezéri szó így hangzott: ,,nekünk mindent lehet; minden úgy
lesz, ahogy mi akarjuk.,, S az a mi - ki volt? Egy isten ködkép egy
csupa köd Sínai-hegyen. Kádáréknál a közhangulat: a földön járnak,
ahogy lehet. Ezek Illyés akkori keresetlen szavai.

    Jól tudjuk, hogy az új létrehozása együtt jár a régi, az elavult
lebontásával. És a régiben sok a tabuként tisztelt, a
megváltoztathatatlan dogmának hitt. Sokat kell megszüntetni ahhoz,
hogy sok újat teremthessünk. A sokféleség elismerése nem gátja,
inkább garanciája annak, hogy az új jó lesz. Kádár János a párbeszéd
híveként igyekezett megnyerni a társadalom különböző rétegeit. Az
állam és az egyház közötti viszony rendezése vagy a művészeti
alkotószabadság hatvanas évekbeli ívelése igazolta: mindenkinek van
helye ebben a hazában, s mindenki alkotó energiájára szükség van a
jövő társadalmának építésében.

    Most amikor meghalt, a hivatalokban, a külképviseleteinken
képeket kerestünk róla. Nem találtunk. Kádár János irtózott
személyisége előtérbe tolásától, mindvégig szerény, egyszerű ember
maradt. Ilyennek tisztelte, ezért is tisztelte az ország. 1986
nyarán a külföldi sajtó kérdésére ezt válaszolta: ,,Engem soha sem
érdekelt a rang, bizonyos értelemben a népszerűség sem. Véleményem
szerint bárki, aki azt gondolja, hogy történelmet csinál, ostoba
ember. Mindenkinek el kell végeznie a saját feladatát. Ha ez a
történelem része lesz, hát legyen.,,

    Kádár Jánosban a hazai és a nemzetközi közvélemény azt a
politikust tisztelte, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a
helsinki folyamat elindításában és következetes képviseletében, a
kelet-nyugati párbeszéd kibontakoztatásában. Értékes, gyümölcsöző
kapcsolatokat épített Magyarország számára a hazánktól keletre és
nyugatra, északra és délre fekvő földi tájakon, ezt nem lehet eléggé
nagyra értékelni.

    A magyar kommunisták úgy emlékeznek Kádár Jánosra, mint aki a
nemzeti megbékélés érdekében mindig kész volt a megegyezésre. Nem
feledkeznek meg a hatvanas, hetvenes évek Magyarországáról, amikor
hazánkat - lehetőségeinkkel és korlátainkkal együtt is - a megújulás
előfutáraként tartotta számon a nemzetközi és a honi közvélemény.
Küzdelmes élete számunkra intelem is egyben: ismernünk kell
történelmünket és tisztelnünk kell értékeinket, mert enélkül nem
őrizhetjük meg önbecsülésünket. (folyt.köv.)


1989. július 14., péntek 18:35


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (5. rész)

Igaz ez akkor is, ha ma az ország nehéz helyzetben van. Mai
problémáink jórésze a múltban gyökerezik, kevéssé kidolgozott
koncepciókhoz, félig megvalósított elképzelésekhez, néha
tévhitekhez, néha féligazságokhoz és félelmekhez kötődik. A
korszaknak azt a részét téves ítéletek, kurdarcok is tarkították. A
hibákat beismernünk, a tanulságokat megszívlelnünk kell. Minden új
dolog születése nehéz és felelősségteljes dolog. Magyarország
elindult egy úton még Kádár János idejében és korszakában. Olyan
úton, amelyen előtte senki sem járt, s amelynek kitaposása
egyáltalán nem könnyű, áldozatokkal is járó küzdelem.

    Most párbeszédben áll az egész ország. A jövőért aggódó
eszmecseréket vitákat fel kell hogy tudjuk váltani a személyes
ambícióktól függetlenül, a közös sors vállalásán alapuló, a nemzet
felemelését szolgáló összefogással.

    Tisztelt Gyászolók


    Személyemben is búcsúzom Kádár Jánostól, meghatottan, szomorúan.
Több mint negyven esztendeig voltunk politikai fegyvertársak a
társadalmi haladásért folyt küzdelemben. Együtt vettünk részt a
kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítésében Nagybudapesten.
Együtt küzdöttünk a kritikus időszakban a Rákosi vezetés és a
dogmatizmus ellen. Együtt dolgoztunk sokáig a reformokért. Egy
bizonyos ponton különváltunk a változások méreteinek, módszereinek
és ütemének kérdésében, de sohasem az eszmében és a fő irányban.
Meditálva, sokszor vitázva, de mindig egymásra is figyelve jártuk
ugyanazt az utat. Most érzem mennyire igaz: ha hozzánk közel álló
társunkat veszítjuk el, saját énünkből is hiányozni fog valami.

    De vallom, hogy nemcsak nekem, hanem az egész országnak
hiányozni fog. Korszakos munkásságával olyan politikát képviselt,
amely az embereket a haza felemelkedése érdekében nem elválasztani,
hanem összefűzni akarta. Olyan nemzeti közmegegyezésre törekedett,
ami termékenyítő energiát adó, a gyümölcsöző együttműködést, a
számára mindenekfelett tisztelt egyszerű, dolgos embert, a munkást,
a parasztot, a művészt, az értelmiségit, a politikust szolgálta.
Rokonszenves, bölcs, szerény egyéniségére nagy szükség lenne ma is.

    Az életben már nem, de emlékezetünkben és szívünkben még sokszor
leszünk együtt halott barátunkkal, elvtársunkkal.

    Kádár János barátunk, elvtársunk, honfitársunk, búcsúzik tőled a
párt, búcsúzik tőled a nép
Nyugodjál békességben
Isten veled,
János
(MTI)


1989. július 14., péntek 18:36


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD