Rendszerváltás és az MTI

	Végső búcsú Kádár Jánostól - Grósz Károly búcsúbeszéde (1. rész)
1989. július 14., péntek - A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Grósz Károly búcsúbeszédét, amely az MSZMP székházában hangzott el. Keretet később adunk. x x x Tisztelt gyászoló munkatársaim Elvtársak A gyászmenet rövidesen elindul útjára. Elkíséri végső nyughelyére drága halottunk, Kádár János elvtárs koporsóját. Honfitársaink - kommunisták és pártonkívüliek, ateisták és vallásos emberek, idősek és fiatalok - külföldi barátainak és tisztelőinek sokasága, eddig közel 60 ezer ember személyesen rótta le kegyeletét a ravatalnál. Megrendítő, s egyben felemelő volt látni azt az eleven emberi láncot, amely méltóságteljes várakozásával, egy szál virággal, vagy egy főhajtással adózott mindaz előtt, amit az utóbbi három évtizedben Kádár János jelentett nekik, s egybe hitet tettek pártunk politikája, a szocializmus ügye mellett. Hiszem, hogy még többen vannak határainkon belül és kívül, akik nem lehettek itt, de velünk együtt gyászolnak. Ez az általános és széles körű, önkéntes és szívből jövő tiszteletadás nem képes ugyan megszüntetni a magyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagságának mélységes fájdalmát, nem pótolhatja a mérhetetlen veszteséget, de elviseléséhez erőt és vigasztalást ad. A gyász komorságát emlékezéssé szelidíti. Mindennapi küzdelmeink folytatására figyelmeztet. Azt már most is tudjuk, hogy távozásával hazánk történelmének jelentős korszaka zárult le. Hiszem, hogy azzal tiszteljük meg méltóképpen Kádár János elvtárs politikusi életművét, ha az ő neve által fémjelzett korszak tanulságaival is őszintén, tárgyilagosan szembenézünk. Csakis így tudjuk megőrizni és teljes gazdagságában kibontakoztatni a benne rejlő sok-sok értéket. Arany János Széchenyi emlékezetére írott sorait méltán idézhetem ennél a ravatalnál: ,,Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl. Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad, s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik ... ,, (folyt.köv.) 1989. július 14., péntek 16:16
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Végső búcsú Kádár Jánostól - Grósz Károly búcsúbeszéde (2. rész)
Közvetlen munkatársai nevében búcsúzom Kádár János elvtárstól. A pártmunkások - alkalmazottak, adminisztratív és technikai dolgozók, beosztottak és tisztségviselők - búcsúját tolmácsolom. Mindazokét, akiknek az a páratlan szerencse jutott osztályrészül, hogy vele együtt, egyidőben, a közelében dolgozhattak. Mindenekelőtt ebben a házban, de szélesebb értelemben mindenütt, ahol a pártmunkások az ő szellemében, hivatástudattól vezéreltetve szolgálták a szocializmus ügyét, a magyar nép boldogulását. Emlékezzünk most együtt Kádár Jánosra, a kommunista vezetőre, az emberre Idézzük fel a személyiségéből messze sugárzó erkölcsi példát Legyünk követői a munka mindenekfölötti tiszteletében. Ne feledjük soha az erre vonatkozó szavait: ,,... a szocialista erkölcsi követelmények között - mondotta - én első helyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen segédmunkásig.,, Tegyük életünk vezérlő elvévé a közösség szolgálatát, a társainkért érzett felelősséget. Amit ő egyik beszédében úgy fejezett ki, hogy ,,mindannyian személyes ügyeinken túltekintve élünk.,, Tanuljunk tőle szerénységet és emberi önérzetet, ,,tiszta szigorúságot,, és figyelmességet, bizakodást és fegyelmet, elvhűséget és a kompromisszum-alkotás bölcsességét, egymás iránti bizalmat és türelmet, hazaszeretet és internacionalizmust. Munkatársait nem kényeztette az elismerés szóvirágaival, de bízott bennük és az irántuk érzett megbecsülését kifejezésre juttatta. A hetvenedik születésnapján így válaszolt az üdvözlésekre: ,,Hálás vagyok az elismerő szavakért, amelyeket a munkámról mondottak. Ehhez azt szeretném itt is hozzáfűzni, hogy sohasem egyedül dolgoztam, mindig másokkal együtt. S ha már az én munkámat méltatják, akkor köszönetet mondok mindazoknak, akik e munkát segítették és segítik.,, Köszönettel mi tartozunk. Büszkék vagyunk rá, hogy munkatársai, segítői lehettünk. (folyt.köv.) 1989. július 14., péntek 16:18
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Végső búcsú Kádár Jánostól - Grósz Károly búcsúbeszéde (3. rész)
Tiszta eszményeit magunkkal visszük. Küzdelmét a szocialista Magyarországért tovább folytatjuk. Az utókor teszi majd mérlegre az általunk és a vele megélt évtizedeket. De azt már ma is tudjuk, hogy napjaink mély átalakulása nem így menne végbe, ha közelmúltunkban nem lettek volna a mába is érvényes értékeink. Ne formailag, hanem szellemiségében maradjunk hűek e párt alapító tagjának és első vezetőjének hitvallásához. Megrendülten búcsúzunk Kádár Jánostól. Emlékét megőrizzük (MTI) 1989. július 14., péntek 16:19
Vissza » A hírhez kapcsolódik »