|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
- Kerekasztal-beszélgetés - 7. folyt.
|
Na most én azt gondolom, hogy ez a fajta eszközreform, ez tulajdonképpen jellemző arra a kommunista nemzedékre, amelynek Kádár János tagja volt, és amely igazán nem reformista eszmékkel kezdte a pályafutását, és amely a kommunista eszmékért áldozatokat vállalt, az életét is kockáztatta. Ez a nemzedék csak kiegyezni tudott a magasabb életszínvonalra, békén hagyásra, normális életviszonyokra vágyó néppel, mert nem ezt tekintette magas erkölcsi ideálnak. És ez az a pont, ahol szeretnék némiképpen vitatkozni mind Vass Lászlóval, mind Tőkés Rudolffal. Nem vagyok egészen biztos abban - de mondom csak nem vagyok biztos benne, lehet hogy ez nem így van -, hogy itt egy igazi erkölcsi hanyatlásról beszélhetünk az elmúlt években Magyarországon, és hogy a korrupció a legsúlyosabb örökség, amelyet a kádárizmus ránk hagyott. Én azt hiszem, hogy az, amit korrupciónak nézünk, sokszor egész egyszerűen az igen becsületes állampolgár módszere arra, hogy kijátssza az abszurd bürokráciát, és az állami beavatkozás túlsúlyát a társadalmi és a gazdasági életben. Most ez időnként valódi korrupcióval párosul. És sajnos a határok a két dolog között elmosódnak, ezért vagyok bizonytalan az ítéletemben. De azt hiszem, hogy a korrupció és az erkölcsi értékekben történő elbizonytalanodás, az egyrészt általános modernizációs tünet, és nem specifikus feltétlenül erre a kommunista félreformra, alig-reformra. Másrészt pedig azt hiszem, hogy az, amit az utóbbi másfél évben láttunk Magyarországon az a fegyelmezettség, józanság és demokratikus közakarat, amely tulajdonképpen a habozó párt akarata ellenére kikényszerítette a demokratikus fordulatot -, ez igenis nagyon szépet mond a magyar közerkölcsről, nagyon dícséri a magyar nemzet politikai bölcsességét és erkölcsi ítéletalkotásra való képességét. Tehát én ebből a szempontból némiképp optimistább volnék mint tisztelt vitafeleim. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|