 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
- Vélemények Kádárról - 3. folyt.
|
Az jut eszembe, amit megcsinálhattunk volna, amit meg kellett
volna csinálnunk, s amit nem csináltunk meg, mert nem volt módunk
rá, az eltékozolt évtizedekre, az elvesztegett életünkre gondolok.
Nem vigasztal, hogy utolérte a múltja, hogy fény derült árulásaira
és hitszegésére, hogy a büntetéstől való félelem őrületében töltötte
utolsó éveit, hogy megérte Nagy Imre és a többi kivégzett temetését.
Nem vigasztal, mert ez nem teszi jóvá az elszenvedett veszteségeket.
- Felolvassuk Solt Ottilia szociológus véleményét:
- Ritkán érhettük meg, a kommunista világbirodalom alattvalói,
hogy kommunista vezéreink politikai bukása megelőzte biológiai
halálukat. Most egy ilyen ritka pillanat tanúi lehetünk.
Kádár János legalább négyszer halt meg az elmúlt, valamivel több
mint két évben, hiszen az első, kicsi halála talán akkor következett
be, amikor a társadalmi szerződésben a beszélő csoport beírta, hogy
Kádárnak mennie kell és erre a kijelentésre nem dőlt össze a világ.
A második halála annál az értekezletkor következett be, amikor
menesztették főtitkári funkciójából. A harmadik halála az elnöki
tisztségből való felmentésekor, negyedik halála pedig Nagy Imre
újratemetésének napján. Ez a végső halál, ez talán már az ötödik
halál.
Mit tagadjam, én nem siratom ezt az öregembert, bár méltatlan,
hogy bizonyos elégtételt érezzünk, amiért eltávozott közülünk.
Remélem, hogy hamar a hátunk mögött tudjuk történelmünknek azt a
korszakát, amit az ő neve fémjelzett, és amin nem volt semmi, de
semmi szeretni való. Attól félek, hogy méltatlansága ellenére még
generációkon keresztül érezzük a kezenyomát a társadalmunkon, és
attól is félek, hogy körülöttünk még a szomszéd országokban számos
hozzá hasonló öregember ragaszkodik görcsösen a hatalomhoz és
okozhat mérhetetlen károkat a társadalmának és az egész térségnek.
(folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|