 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (45. rész) - Forgács Ferenc
|
Miután a végére értek a kivégzettek névsora felolvasásának,
,,1956 minden hősi halottja és mártírja,, előtt tisztelegtek. A
fáklyatartók minden fáklyát kioltottak, majd az ismeretlen
forradalmár üres koporsóját Nagy Imre koporsója mellé vitték. Itt
Forgács Ferenc (Politikai Foglyok Szövetsége) mondott először
beszédet.
- Búcsúzni jöttünk a nemzet mártírjaitól, akik életüket áldozták
fel a magyar szabadságért és a hazáért. Az 1956-os forradalom fénye
bevilágította nemcsak hazánkat, hanem az egész világot is. Öröm és
kétségek között élt a nemzet, de sajnos az öröm rövid ideig tartó
volt. A forradalmat brutálisan felszámoló sztálini gépezet nem
ismert kegyelmet. Harminchárom év választ el bennünket a véres,
tragikus eseményektől. Ma is elevenen él bennem börtönéveim napja,
és a halálos cellákban eltöltött 11 hónap, ahol mindnyájan vártuk
kivégzésünk napját.
- Ez idő alatt nem egy drága barátomnak voltam utolsó utitársa,
akiknek, átötelve őket, mondtam egy utolsó isten hozzádot. Egy sem
volt köztük gyáva. Mindegyik bátran ment élete utolsó útjára,
ahonnan soha többé nincs visszatérés. Mindnyájan elbúcsúztak
szeretteiktől, és fennhangon kiáltották a rideg börtönfalak között
döbbentesen ható szavakat: a hazámért halok meg
Mártírhalált halt
bajtársaim szavai hagyatékként maradtak ránk, melyek köteleznek
bennünket, elsősorban arra, hogy méltó búcsút vegyünk tőlük. Búcsút
vegyünk a Nagy Józsefektől, a Szabó Lajosoktól, Bárány Jánosoktól,
Angyal Istvánoktól és Szirmai Ottóktól és a többi sok száz magyar
kivégzett bajtársunktól. A ránk maradt utolsó hagyaték másodsorban
kötelez bennünket e búcsúperceinkben arra, hogy azt az örökséget,
amit nekünk átadtak, tovább folytassuk, és vigyük mindaddig, míg
hazánk egy közös kibontakozás reményében újra nem lesz teljesen
független és szabad. Itt, az emlékmű alapköve előtt, a Magyar
Politikai Foglyok Szövetsége nevében esküszöm, hogy folytatjuk a
veletek közösen megkezdett utat. Kérem a jó istent, adjon számotokra
örök békét ebben a 301-es parcellában, ahol a hóhérkezektől
megszabadulva jeltelen sírokban álmodjátok örök álmotokat a
szabadságról és a nemzetről. Ígérjük, hogy a szabadságban újraépülő
nemzet mindig őrködni fog békés álmotok felett. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 20:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|