|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (39. rész) - Méray Tibor
|
- Az a Nyugat, amelyik 1956 előtt elnökeinek és külügyminisztereinek hivatalos nyilatkozataiban a felszabadításnak, a kommunizmus visszagöngyölítésének, a szakadék széléig sodrásának a politikáját hirdette a magyarok felé és nemcsak a magyarok felé, amelyik 1956-ban rádióján keresztül uszított a túlságosan mérsékelt Nagy Imre ellen, a végveszély bekövetkeztekor hagyta, hogy ne a kommunizmus, hanem mi zuhanjunk a szakadékba, a kisujját sem mozdította értünk. Az a nyugat, amelyik az utóbbi két évtizedben királyok, királynők, államelnökök, miniszterelnökök látogatásai vagy meghívásai alkalmával melegen szorongatta annak a kezét, aki Nagy Imre és minden 1956-os mártír kivégzésének legfőbb budapesti felelőse volt, s amelynek gazdasági szakemberei versengve tömték e garázda vezetésnek a zsebébe a dollármilliókat, megfeledkezve azokról az elemi biztosítékokról is, amelyeket saját, legegyszerűbb állampolgáraitól is megkövetelnek, arról, hogy kinek adják a hiteleket, van-e rájuk fedezet és mire használják fel őket, az a Nyugat elgondolkodhatnék azon: vajon csupán a magyar nép adósa-e neki, nem adósa-e ő is valamelyest ennek a népnek? - Nincsenek túlzott illúzióink. Tudjuk, hogy a világhatalmak vetélkedéseiben, a világbankok hideg könyveiben nincs olyan rovat, hogy hála, és kevés a súlya ennek a 301 kopjafának is. De a nyugati vezetőknek is tudniuk kell, hogy országaik nagyvonalúsága nélkül nem lesz itt virágzó gazdaság és virágzó gazdaság nélkül nem lesz igazi és tartós demokrácia. Maguknak is segítenek, ha nekünk segítenek. - Szóljon utolsó szavunk arról, azokról és azokhoz, akikről s akikhez elsőként kellett volna fordulnunk. Emlékezzünk Nagy Imrénéről, született Égető Máriáról, erről a nagyszerű asszonyról, akit nem fakósága, hanem erős egyéniségével együttjáró, s vezető körökben olyannyira szokatlan szerénysége tett jóformán láthatatlanná férje mögött, aki egy életen át állt töretlenül mellette, és haláláig hordta érte a gyászt, s akinek a ma temetendők özvegyei közül egyedül nem adatott meg, hogy megérje ezt a napot. Ha van túlvilág, akkor Maca néni ma ott van, ahol mindig is volt: a férje, Imre bácsi oldalán. Emlékezzünk Jánosi Ferencre, aki református lelkészként kezdte pályáját, s aki igazából sosem volt politikusi alkat; akit azért kevertek bele Nagy Imre perébe, mert a veje volt, aki főként azért sínylődött évekig börtönben, lett ott olyan beteggé, hogy fiatalon, alig néhány évvel élte túl a szabadulást. S hadd forduljak hozzátok, Zsóka, Imre bácsi egyetlen leánya, János, Zsóka férje és Maca néni támasza a magányban, és felétek, unokák, Kati és Ferkó, akiket még akkor láttam, amikor a nagyapjuk büszkén sétáltatta őket, (folyt. köv.)
1989. június 16., péntek 19:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|