|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Felcím: Interjú Gejza Vilcekkel Főcím: "Kiváncsi vagyok, hogy mit akarnak Magyarországon"
|
- Ön a Rude Pravót és a pozsonyi Pravdát tudósította. Lejárt a megbízatása. Mennyi ideig volt itt? G.V.: Ez volt a második periódusom. 1971-1976 között öt évig voltam Magyarországon, mint tudósító, majd 1985-ben visszajöttem és négy évet töltöttem itt. - Meglehetősen különböző időszakokról van szó. G.V.: Az utóbbi négy év sokkal nehezebb volt. Én egy más országból mentem el és egy más országba jöttem vissza. Annak idején Budapest nagyon kellemes hely volt. Közel is van, egy víkendre nyugodtan haza lehetett ugrani, egyszóval jutalomhelynek számított. Most már nem így van, rettenetesen sok a munka. - Nem irígyli az utódját? G.V.: A sok munka ellenére nagyon irígylem. Most dől majd el, hova vezet mindez. Ugyanis a felgyülemlett problémák szükségszerűen indulatokat is kiválthatnak. Kezelhető lesz-e, ha igen hogyan? Ezek rettentően érdekes kérdések. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak Magyarországon, szocializmust, vagy nem Ha szocializmus, akkor mi az? Ez most fog eldőlni és éppen akkor nem leszek itt. - Mit csinál majd otthon? G.V.: Egy évem van még a nyugdíjig, de remélem, hogy az után is dolgozhatok. A régi rovatomnál, a propandarovatnál fogok tevékenykedni. Fel tudom használni az itteni tapasztalataimat is. Magyarországon a sajtóban, a tévében igen egyértelműen nyilvánosságra jutnak a vélemények, nem csomagolják sztaniolba a mondanivalót. Ennek előnyeit kihasználom majd otthon is, bár tisztában vagyok az őszintesség veszélyeivel is. - Tesz különbséget amikor a Rude Pravónak, illetve a pozsonyi Prvadának küld tudósítást? G.V.: A Rude Pravónak 16 külföldi tudósítója van. Az írásával mindegyik szeretne bekerülni a lapba, és mindegyik úgy véli, hogy ami az ő országában történik, az a legfontosabb. A bratislavai Pravda valamivel nagyobb terjedelemben tudja közölni az anyagaimat. A szlovákiai olvasók jobban ismerik Magyarországot, mint a csehországi olvasók. (folyt.)
1989. június 7., szerda 12:49
|
Vissza »
|
|
Interjú 2.
|
Ők akkor jutnak el Magyarországra, amikor Jugoszláviába, vagy Bulgáriába mennek és átutaznak az országon. Vagy akkor, amikor a Balatonra jönnek két hétre. A szlovákiai olvasó átjár a szomszédba. Őt nem is lehet átejteni. Vigyázni kell, mert különben azt mondhatja; mit írsz te itt nekem, tegnap voltam Győrben és tudom, hogy mi az igazság - Mi szerint súlyozza a témáit? G.V.: A legnagyobb gond a bőség zavara. Ha egyfajta kenyér van a boltban, az nem okoz problémát, ha nyolc fajta van, akkor az már gond. Ugyanígy az információbőséggel is ilyen bajok járnak. Az MDF képviselője azt állította, hogy 18 halott volt a magyar-román határon. Ha én ezt a horgot bekapom, akkor lejáratom magam a csehszlovák olvasók előtt. Szerencsére kivártam a vizsgálati eredményt és csak arról adtam hírt. Ebből pedig azt a tanulságot szűrtem le, hogy nem lehet az első hallásra hitelt adni valaminek. Főleg a cseh, de a szlovák olvasók többsége is elsősorban műszaki értelmiségiekből áll. Ezek olyan emberek, akiket az adatok érdekelnek. Nekik hiába mondom azt, hogy valami jó vagy rossz. Adatokat is kérnek. A magyar lapokban dúló vitakampányokat azért nehéz tálalni a cseh olvasónak, mert ő nem erre kíváncsi. Például a hévizi tó körül is sokféle vélemény hangzott el. Namármost, hogyan írjak róla? Egy biztos, én akkor fogom meggyőzni olvasóimat arról, hogy a magyar kormány döntése jó döntés volt, amikor leállíttatta a bauxitbánya üzemelését, ha megkérdezem, mennyi bauxit maradt a bányában, ez milyen értéket képvisel, és ezzel szemben milyen értéket képvisel a tó. Meg is kérdeztem, de erre már választ nem tudtam kapni. Úgyhogy ezt nem írtam meg. - Lehetséges azonban az olvasó érdeklődését felkelteni egy bizonyos téma iránt? G.V.: Igen, a bauxit fontos téma nálunk is. A szlovákiai alumíniumipar a magyar bauxitszállításokon áll vagy bukik. Nagyon érdekel a nyergesújfalui viszkozagyár sorsa is. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a Haldex az egyetlen közös vállalatunk évtizedek óta. Mindkét országnak szerintem érdeke a közös vállalatok létesítése, mégsem történik semmi. Ezért kerestem érveket arra, hogy miért lenne jó, ha közösen felépülne ez a viszkózagyár. (folyt.)
1989. június 7., szerda 12:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú 3.
|
Az igazgató nagyon szépen megkért, hogy ne írjam meg a dolgot, mert úgy fog tűnni, hogy ő a sajtó útján akarja előtérbe helyezni az érdekeit. Aztán mégis megírtam, nem az ő, hanem egy éppen itt járt csehszlovákiai küldöttség információi alapján. - Mit tart szem előtt, amikor a témákban szelektál? G.V.: Engem azért küldtek ide, hogy próbáljam a két ország együttműködését propagálni. Két olyan országról van szó, amelyben igen könnyű ellentétet szítani. Rettentően könnyű, elég egy kis szikra és fellángolnak az ezer éve gyülemlő ellentétek. Aszerint válogatok, hogy a téma ne adjon támadási felületet sem az egyik, sem a m ásik félnek. - Mit tehet az újságíró azért, hogy tárgyilagosan tudjon írni? G.V.: Ha a Népszabadság megírt valamit, az korábban szentírás volt. Ma a Népszabadás ezt írja, holnap a Magyar Nemzet mást ír, az alternatívok pedig kiadnak egy közleményt, amiben mindezt cáfolják. Most akkor melyiknek higgyek? Utána kell járni. Nincs mindíg erre idő. A téma holnapután lekerül a napirendről. Nem így, ha egy téma állandóan napirenden van. Ilyen állandó téma Gabcsikovo-Nagymaros. Ezt a kérdést 35 éve csinálom. Éppen 35 éve annak, hogy az újságírásban dolgozom. Nekem az első újságírói feladataim közé tartozott ez a téma. Először akkor írtam Gabcsikovo-Nagymarosról, amikor a Csallóközben próbafúrásokat csináltak, hogy a talaj elbirja-e. Még akkor szó sem volt semmiféle egyezményről, már akkor írtam az első riportot az előkészületekről, tervekről. És azóta a nyakamon maradt ez a téma. - Feltételezem, hogy annak idején nem volt ekkora nyilvánossága? G.V: Én nagyon meglepődtem azon, hogy Magyarországon nem írtak róla. Mondom én már 15-20 évvel ezelőtt írtam az építkezésről nagyriportot, kisriportot. Annak idején, amikor ritkán találtam a magyar lapokban erre vonatkozó adatokat, akkor elmentem a vízügyi hivatalba, közöltem, hogy kíváncsi vagyok erre, meg arra. Minden további nélkül megkaptam az információkat már 10-15 évvel ezelőtt is. - Így most már csak ismételni tudja önmagát, vagy van új a nap alatt? G.V.: Az építkezés olyan katasztrofálisan soká tart, hogy felnőtt egy generáció, amelynek fogalma sincs a kezdetekről. Nagyon kíváncsi vagyok arra az ellenzőre, aki tudja, hogy a vizierőmű miért épül? (folyt.)
1989. június 7., szerda 12:51
|
Vissza »
|
|
Interjú 4.
|
A válasz az, hogy a "sztálinista megalománia torzszülötte." Ez nem érv. Az eredeti cél az volt, hogy a Dunát szabályozni kell ezen a szakaszon. A magyar parlament még 1895-ben hozott egy törvényt, amely ezt a szabályozást előírta. A monarchia felbomlott és akkor nem tudták megcsinálni, s valamikor meg kellett oldani hogy a Csallóközt és a Kisalföldet ne öntse el a víz, s ezáltal megvédjék a termőtalajt. - Az újságíró a tényekkel tárja fel az igazságot. A mai helyzetben mennyire segítették elő a különböző orgánumok, hivatalok az ön munkáját? G.V.: Egyszer sem fordult elő, hogy engem valahova ne engedtek volna be, vagy amit kértem, azt ne igyekeztek volna megadni. Nem voltak tabuk előttem. Amikor itt nem írtak a vízlépcsőről, akkor én magyar forrásból kaptam anyagot. Kérni kell. Nekem az az érzésem, hogy itt az újságírók nem járnak a dolgok után. Van egy vélemény, azt megírják, de nem járnak utána, nem kérdezik meg. Nekem az az érdekem, hogy igazat írjak. És ennek utána kell járni. Felcím: David Lewis, a Reuter tudósítója: Főcím: "A glasznoszty még nem jutott el mindenhová" - Vonzó feladat a Reuter tudósítójának Magyarországról tudósítani? D.L.: Nagy kihívás ez számomra. Ami most itt történik az fontos. Történelmet csinálnak. Meg kell próbálnom írni róla. 1988 óta, amikor magnyílt Budapesten az iroda, egyszerre kell azt vezetnem, és főtudósítónak lennem. Ez nehéz munka. Korábban, Londonban egy újságírócsapatnak voltam a tagja és amikor befejeztem a munkát hazamentem, néha még hétvégém is volt. Most itt, Magyarországon én vagyok a felelős a hírekért. Késő estig dolgozom, a hétvégeken is. Több a munka, mint amennyit meg tudok egyedül csinálni. Sok olyan dolog van, amit szeretnék megírni, ha lenne rá elég időm. Rengeteg téma vár az előjegyzési naptáramban: ipar, turizmus, kultúra, vidéki utazások, stb... Sajnos a valóság az, hogy alig tudok elszakadni Budapestről. - Egyéb panasz? D.L.: Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám a nyelvet. Gyakran nagyon fontos a pontos jelentést, a nüansznyi eltéréseket is ismerni. A magyarok nagyon ritkán mondanak valamit egyenesen, körülményesen beszélnek. Ha valakit kritizálnak, akkor ezt sohasem teszik direkt módon. Persze a politikusok nyelvéről beszélek. A Reutert elsősorban a vezető politikusok megnyilatkozásai érdeklik. Bár változnak az idők, de sokszor ma is csak célzások vannak. (folyt.)
1989. június 7., szerda 12:52
|
Vissza »
|
|
Interjú 5.
|
Nem beszélnek egyenesen. Egyik szerkesztőm egyszer azt mondta, hogy mindíg vegyem figyelembe amikor írok, hogy megértsenek az egyszerű emberek, ezt úgy mondják angolul, hogy a tejesembernek is meg kell értenie. Ami ma Magyarországon történik, az nagyon összetett dolog. Sok mindent kell hozzá ismerni, a hátteret is, hogy az ember megértse. A túlságos egyszerűsítés nem mindíg jó, mert akkor lehet, hogy nem írunk igazat. - Hol volt korábban tudósító? D.L.: 1981-ben kezdtem a Reuternél. Egy gyakornoknak nálunk a hírügynökségnél mindenhez kell értenie, minden témáról kell írnia. Az első tudósítói posztomra Bonnban már egy év múlva, 1981-82 között kerültem. Majd ismét otthon, Londonban dolgoztam. 1986-ban Bécs következett. Ekkor hat hétre átjöttem Magyarországra is. És ahogy az események felgyorsultak egyre gyakrabban kellett átjönnöm ide. Végül pedig ésszerűbbnek és gazdaságosabbnak tűnt megnyitni Budapesten az irodánkat. - Munkája során milyen nehézségekbe ütközik? D.L. Gyakran nehéz olyan politikust, vagy hivatalos személyt találni, aki válaszolni tud a kérdésemre. - Ez nemzetközi jelenség? D.L. Igen, de itt különösen igaz. Részben azért, mert a magyar újságírók egészen mostanáig nem mertek feltenni egyenes kérdéseket. A múltban a magyar újságírók elfogadták a nem kielégítő válaszokat is a politikusoktól. A politikusok így azt hiszik, bármit mondhatnak anélkül, hogy a kérdésre válaszolnának. Az egyes minisztériumokra is ez a jellemző. Gyakran azt mondja a minisztériumi szóvivő - ha van -, hogy nem tudja a választ, vagy nem mondhatja meg. A glasznoszty tehát még nem jutott el mindenhová. Ha például egy tüntetéskor felhívom az illetékes intézményt, jogom lenne megtudni, hányan tüntetnek, vagy akár mondjanak egy becsült adatot. És ne azt mondják, hogy várjam meg mit ír az MTI. Jól tudjuk, hogy az MTI amiről tudósít, abból sokat kihagy, nem mindent ír meg. - A Reuter tudósítója itt nagyon népszerű, talán észrevette. Odahaza is ilyen népszerű? D.L. Nem csak Angliának írok. Gyakorlatilag a világ többi részén is olvassák a híreimet. Így például Amerikában vagy Ázsiában. Van újságkivágásom a saját anyagaimról kínai, japán és amerikai lapokból. De tudatában vagyok annak is, hogy engem itt Magyarországon is olvasnak. A Magyar Nemzet gyakran idéz az írásaimból. Ez persze nem azért van, mert én személy szerint fontos vagyok, inkább a kérdéseimet használják fel, amelyeket egyébként ők nem tettek volna fel. (folyt.)
1989. június 7., szerda 12:53
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|