Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › október 18.
1989  1990
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak

"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:

Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?

"... számolni kell az olajválság Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni. Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van ezeken a tárgyalásokon."

Felcím: Interjú Gejza Vilcekkel Főcím: "Kiváncsi vagyok, hogy mit akarnak Magyarországon"

- Ön a Rude Pravót és a pozsonyi Pravdát tudósította. Lejárt a
megbízatása. Mennyi ideig volt itt?

    G.V.: Ez volt a második periódusom. 1971-1976 között öt évig
voltam Magyarországon, mint tudósító, majd 1985-ben visszajöttem és
négy évet töltöttem itt.

    - Meglehetősen különböző időszakokról van szó.

    G.V.: Az utóbbi négy év sokkal nehezebb volt. Én egy más
országból mentem el és egy más országba jöttem vissza. Annak idején
Budapest nagyon kellemes hely volt. Közel is van, egy víkendre
nyugodtan haza lehetett ugrani, egyszóval jutalomhelynek számított.
Most már nem így van, rettenetesen sok a munka.

    - Nem irígyli az utódját?

    G.V.: A sok munka ellenére nagyon irígylem. Most dől majd el,
hova vezet mindez. Ugyanis a felgyülemlett problémák szükségszerűen
indulatokat is kiválthatnak. Kezelhető lesz-e, ha igen hogyan? Ezek
rettentően érdekes kérdések. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak
Magyarországon, szocializmust, vagy nem
Ha szocializmus, akkor mi
az? Ez most fog eldőlni és éppen akkor nem leszek itt.

    - Mit csinál majd otthon?

    G.V.: Egy évem van még a nyugdíjig, de remélem, hogy az után is
dolgozhatok. A régi rovatomnál, a propandarovatnál fogok
tevékenykedni. Fel tudom használni az itteni tapasztalataimat is.
Magyarországon a sajtóban, a tévében igen egyértelműen
nyilvánosságra jutnak a vélemények, nem csomagolják sztaniolba a
mondanivalót. Ennek előnyeit kihasználom majd otthon is, bár
tisztában vagyok az őszintesség veszélyeivel is.

    - Tesz különbséget amikor a Rude Pravónak, illetve a pozsonyi
Prvadának küld tudósítást?

    G.V.: A Rude Pravónak 16 külföldi tudósítója van. Az írásával
mindegyik szeretne bekerülni a lapba, és mindegyik úgy véli, hogy
ami az ő országában történik, az a legfontosabb. A bratislavai
Pravda valamivel nagyobb terjedelemben tudja közölni az anyagaimat.
A szlovákiai olvasók jobban ismerik Magyarországot, mint a
csehországi olvasók. (folyt.)


1989. június 7., szerda 12:49


Vissza »


Interjú 2.

Ők akkor jutnak el Magyarországra, amikor Jugoszláviába, vagy
Bulgáriába mennek és átutaznak az országon. Vagy akkor, amikor a
Balatonra jönnek két hétre. A szlovákiai olvasó átjár a szomszédba.
Őt nem is lehet átejteni. Vigyázni kell, mert különben azt
mondhatja; mit írsz te itt nekem, tegnap voltam Győrben és tudom,
hogy mi az igazság


    - Mi szerint súlyozza a témáit?

    G.V.: A legnagyobb gond a bőség zavara. Ha egyfajta kenyér van a
boltban, az nem okoz problémát, ha nyolc fajta van, akkor az már
gond. Ugyanígy az információbőséggel is ilyen bajok járnak. Az MDF
képviselője azt állította, hogy 18 halott volt a magyar-román
határon. Ha én ezt a horgot bekapom, akkor lejáratom magam a
csehszlovák olvasók előtt. Szerencsére kivártam a vizsgálati
eredményt és csak arról adtam hírt. Ebből pedig azt a tanulságot
szűrtem le, hogy nem lehet az első hallásra hitelt adni valaminek.
Főleg a cseh, de a szlovák olvasók többsége is elsősorban műszaki
értelmiségiekből áll. Ezek olyan emberek, akiket az adatok
érdekelnek. Nekik hiába mondom azt, hogy valami jó vagy rossz.
Adatokat is kérnek. A magyar lapokban dúló vitakampányokat azért
nehéz tálalni a cseh olvasónak, mert ő nem erre kíváncsi. Például a
hévizi tó körül is sokféle vélemény hangzott el. Namármost, hogyan
írjak róla? Egy biztos, én akkor fogom meggyőzni olvasóimat arról,
hogy a magyar kormány döntése jó döntés volt, amikor leállíttatta a
bauxitbánya üzemelését, ha megkérdezem, mennyi bauxit maradt a
bányában, ez milyen értéket képvisel, és ezzel szemben milyen
értéket képvisel a tó. Meg is kérdeztem, de erre már választ nem
tudtam kapni. Úgyhogy ezt nem írtam meg.

    - Lehetséges azonban az olvasó érdeklődését felkelteni egy
bizonyos téma iránt?

    G.V.: Igen, a bauxit fontos téma nálunk is. A szlovákiai
alumíniumipar a magyar bauxitszállításokon áll vagy bukik. Nagyon
érdekel a nyergesújfalui viszkozagyár sorsa is. Azon egyszerű oknál
fogva, hogy a Haldex az egyetlen közös vállalatunk évtizedek óta.
Mindkét országnak szerintem érdeke a közös vállalatok létesítése,
mégsem történik semmi. Ezért kerestem érveket arra, hogy miért lenne
jó, ha közösen felépülne ez a viszkózagyár. (folyt.)


1989. június 7., szerda 12:50


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú 3.

Az igazgató nagyon szépen megkért, hogy ne írjam meg a dolgot,
mert úgy fog tűnni, hogy ő a sajtó útján akarja előtérbe helyezni az
érdekeit. Aztán mégis megírtam, nem az ő, hanem egy éppen itt járt
csehszlovákiai küldöttség információi alapján.

    - Mit tart szem előtt, amikor a témákban szelektál?

    G.V.: Engem azért küldtek ide, hogy próbáljam a két ország
együttműködését propagálni. Két olyan országról van szó, amelyben
igen könnyű ellentétet szítani. Rettentően könnyű, elég egy kis
szikra és fellángolnak az ezer éve gyülemlő ellentétek. Aszerint
válogatok, hogy a téma ne adjon támadási felületet sem az egyik, sem
a m ásik félnek.

    - Mit tehet az újságíró azért, hogy tárgyilagosan tudjon írni?

    G.V.: Ha a Népszabadság megírt valamit, az korábban szentírás
volt. Ma a Népszabadás ezt írja, holnap a Magyar Nemzet mást ír, az
alternatívok pedig kiadnak egy közleményt, amiben mindezt cáfolják.
Most akkor melyiknek higgyek? Utána kell járni. Nincs mindíg erre
idő. A téma holnapután lekerül a napirendről. Nem így, ha egy téma
állandóan napirenden van. Ilyen állandó téma Gabcsikovo-Nagymaros.
Ezt a kérdést 35 éve csinálom. Éppen 35 éve annak, hogy az
újságírásban dolgozom. Nekem az első újságírói feladataim közé
tartozott ez a téma. Először akkor írtam Gabcsikovo-Nagymarosról,
amikor a Csallóközben próbafúrásokat csináltak, hogy a talaj
elbirja-e. Még akkor szó sem volt semmiféle egyezményről, már akkor
írtam az első riportot az előkészületekről, tervekről. És azóta a
nyakamon maradt ez a téma.

    - Feltételezem, hogy annak idején nem volt ekkora nyilvánossága?

    G.V: Én nagyon meglepődtem azon, hogy Magyarországon nem írtak
róla. Mondom én már 15-20 évvel ezelőtt írtam az építkezésről
nagyriportot, kisriportot. Annak idején, amikor ritkán találtam a
magyar lapokban erre vonatkozó adatokat, akkor elmentem a vízügyi
hivatalba, közöltem, hogy kíváncsi vagyok erre, meg arra. Minden
további nélkül megkaptam az információkat már 10-15 évvel ezelőtt
is.

    - Így most már csak ismételni tudja önmagát, vagy van új a nap
alatt?

    G.V.: Az építkezés olyan katasztrofálisan soká tart, hogy
felnőtt egy generáció, amelynek fogalma sincs a kezdetekről. Nagyon
kíváncsi vagyok arra az ellenzőre, aki tudja, hogy a vizierőmű miért
épül? (folyt.)


1989. június 7., szerda 12:51


Vissza »


Interjú 4.

A válasz az, hogy a "sztálinista megalománia torzszülötte." Ez
nem érv. Az eredeti cél az volt, hogy a Dunát szabályozni kell ezen
a szakaszon. A magyar parlament még 1895-ben hozott egy törvényt,
amely ezt a szabályozást előírta. A monarchia felbomlott és akkor
nem tudták megcsinálni, s valamikor meg kellett oldani hogy a
Csallóközt és a Kisalföldet ne öntse el a víz, s ezáltal megvédjék a
termőtalajt.

    - Az újságíró a tényekkel tárja fel az igazságot. A mai
helyzetben mennyire segítették elő a különböző orgánumok, hivatalok
az ön munkáját?

    G.V.: Egyszer sem fordult elő, hogy engem valahova ne engedtek
volna be, vagy amit kértem, azt ne igyekeztek volna megadni. Nem
voltak tabuk előttem. Amikor itt nem írtak a vízlépcsőről, akkor én
magyar forrásból kaptam anyagot. Kérni kell. Nekem az az érzésem,
hogy itt az újságírók nem járnak a dolgok után. Van egy vélemény,
azt megírják, de nem járnak utána, nem kérdezik meg. Nekem az az
érdekem, hogy igazat írjak. És ennek utána kell járni.

    Felcím: David Lewis, a Reuter tudósítója:

    Főcím: "A glasznoszty még nem jutott el mindenhová"

    - Vonzó feladat a Reuter tudósítójának Magyarországról
tudósítani?

    D.L.: Nagy kihívás ez számomra. Ami most itt történik az fontos.
Történelmet csinálnak. Meg kell próbálnom írni róla. 1988 óta,
amikor magnyílt Budapesten az iroda, egyszerre kell azt vezetnem, és
főtudósítónak lennem. Ez nehéz munka. Korábban, Londonban egy
újságírócsapatnak voltam a tagja és amikor befejeztem a munkát
hazamentem, néha még hétvégém is volt. Most itt, Magyarországon én
vagyok a felelős a hírekért. Késő estig dolgozom, a hétvégeken is.
Több a munka, mint amennyit meg tudok egyedül csinálni. Sok olyan
dolog van, amit szeretnék megírni, ha lenne rá elég időm. Rengeteg
téma vár az előjegyzési naptáramban: ipar, turizmus, kultúra, vidéki
utazások, stb... Sajnos a valóság az, hogy alig tudok elszakadni
Budapestről.

    - Egyéb panasz?

    D.L.: Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám a nyelvet. Gyakran nagyon
fontos a pontos jelentést, a nüansznyi eltéréseket is ismerni. A
magyarok nagyon ritkán mondanak valamit egyenesen, körülményesen
beszélnek. Ha valakit kritizálnak, akkor ezt sohasem teszik direkt
módon. Persze a politikusok nyelvéről beszélek. A Reutert elsősorban
a vezető politikusok megnyilatkozásai érdeklik. Bár változnak az
idők, de sokszor ma is csak célzások vannak. (folyt.)


1989. június 7., szerda 12:52


Vissza »


Interjú 5.

Nem beszélnek egyenesen. Egyik szerkesztőm egyszer azt mondta,
hogy mindíg vegyem figyelembe amikor írok, hogy megértsenek az
egyszerű emberek, ezt úgy mondják angolul, hogy a tejesembernek is
meg kell értenie. Ami ma Magyarországon történik, az nagyon
összetett dolog. Sok mindent kell hozzá ismerni, a hátteret is, hogy
az ember megértse. A túlságos egyszerűsítés nem mindíg jó, mert
akkor lehet, hogy nem írunk igazat.

    - Hol volt korábban tudósító?

    D.L.: 1981-ben kezdtem a Reuternél. Egy gyakornoknak nálunk a
hírügynökségnél mindenhez kell értenie, minden témáról kell írnia.
Az első tudósítói posztomra Bonnban már egy év múlva, 1981-82 között
kerültem. Majd ismét otthon, Londonban dolgoztam. 1986-ban Bécs
következett. Ekkor hat hétre átjöttem Magyarországra is. És ahogy az
események felgyorsultak egyre gyakrabban kellett átjönnöm ide. Végül
pedig ésszerűbbnek és gazdaságosabbnak tűnt megnyitni Budapesten az
irodánkat.

    - Munkája során milyen nehézségekbe ütközik?

    D.L. Gyakran nehéz olyan politikust, vagy hivatalos személyt
találni, aki válaszolni tud a kérdésemre.

    - Ez nemzetközi jelenség?

    D.L. Igen, de itt különösen igaz. Részben azért, mert a magyar
újságírók egészen mostanáig nem mertek feltenni egyenes kérdéseket.
A múltban a magyar újságírók elfogadták a nem kielégítő válaszokat
is a politikusoktól. A politikusok így azt hiszik, bármit mondhatnak
anélkül, hogy a kérdésre válaszolnának. Az egyes minisztériumokra is
ez a jellemző. Gyakran azt mondja a minisztériumi szóvivő - ha van
-, hogy nem tudja a választ, vagy nem mondhatja meg. A glasznoszty
tehát még nem jutott el mindenhová. Ha például egy tüntetéskor
felhívom az illetékes intézményt, jogom lenne megtudni, hányan
tüntetnek, vagy akár mondjanak egy becsült adatot. És ne azt
mondják, hogy várjam meg mit ír az MTI. Jól tudjuk, hogy az MTI
amiről tudósít, abból sokat kihagy, nem mindent ír meg.

    - A Reuter tudósítója itt nagyon népszerű, talán észrevette.
Odahaza is ilyen népszerű?

    D.L. Nem csak Angliának írok. Gyakorlatilag a világ többi részén
is olvassák a híreimet. Így például Amerikában vagy Ázsiában. Van
újságkivágásom a saját anyagaimról kínai, japán és amerikai
lapokból. De tudatában vagyok annak is, hogy engem itt
Magyarországon is olvasnak. A Magyar Nemzet gyakran idéz az
írásaimból. Ez persze nem azért van, mert én személy szerint fontos
vagyok, inkább a kérdéseimet használják fel, amelyeket egyébként ők
nem tettek volna fel. (folyt.)


1989. június 7., szerda 12:53


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD