 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Pedagógusnapi gondolatok
|
Nem tudok most virógcsokrokat emlegetni, meghatott hálát
tolmácsolni gyerekek és szülők nevében - annak ellenére, hogy nem
fogyott el a sok szép virág és a hála sem. Nem fogyott el, s tudják,
biztosan tudják, érzik ezt a tanítók, óvónők, tanárok ma is. És a
gyerekek virágainak örülni is tudnak, s egészen biztosan örülnek a
köszöntő szavaknak akkor is, ha esetleg ügyetlenre sikeredik a
szeretet és hála kifejezése.
De egy kinyomtatható "dolgozat" írójaként ezer - mondhatnám:
terhelő - szempont nehezedik tollamra, zavarban vagyok, mert tudom -
nem tehetek úgy, mintha nem tudnám -, hogy az idei pedagógusnapon
eleve fenntartással olvassák a hivatalos köszöntőket az ünnepeltek.
Tudok olyan iskoláról is, ahol úgy döntött a tantestület, hogy nem
tartják meg a pedagógusnapot, ezzel is kifejezésre juttatva:
elhatárolják magukat ama felettesek elismerésétől, akik "ide
juttatták" az oktatásügyet, a pedagógusokat.
Kedves pedagógusok, kedves - hálistennek még önérzetes -
tanítók, tanárok, kisgyerekeinket becézgető óvónők
Mindannyiunknak
el kell határolnunk magunkat - s ha botorkálva is, de azt tesszük -
mindazoktól, akik "ide juttattak" bennünket. Az országot, a
társadalmat.
Nem hiszem, hogy Németh Lászlót bárki sztálinistának,
vulgármarxistának vagy akár csak hurráoptimistának mondhatná,
pedagógiai elvei annál inkább helytállóak ma is. Idézem néhány
mondatát - s előre megmondom: 1960-ban írta:" ... A legjobb módszer,
az anyag leggondosabb tálalása is múló erőfeszítés, ha a tanuló nem
küzd meg érte, s nem nagy, személyes érdek enyvezi oda az agyába.
Ennek az érdeknek az állandósítása, igazolása viszont nemcsak tanuló
és tanár dolga, hanem a társadalomé. Írni-olvasni mindenki megtanul,
mert a mindennapi élet megköveteli, az azonban, amit egy
szenvedélyes pedagógus példákban s ismeretekben rátukmál,
szétmorzsolódik, ha a társadalom követelményeivel szemben kell
tartania".
Két bekezdéssel odébb ezt írja Németh László A pedagógus hite
című tanulmányában: ... társadalmunkban mindinkább csak egyféle
igazi tekintély van: az alkotó, a szellemi. A vagyongyűjtés
lehetősége megszűnt, akinek túl sok pénze van, inkább gyanús, mint
tiszteletet ébresztő... Olyan társadalomban élünk, ahol az embernek,
még szűk körben is, valódi tiszteletet csak teljesítmény, s
kiválóság szerezhet. (folyt.)
1989. június 1., csütörtök 10:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|