 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Politikai vitafórum Egerben - Horn Gyula előadása (2. rész)
|
A téma élénk érdeklődést váltott ki a hallgatóságból, s többen
bővebb tájékoztatást kértek a külügyminisztertől, mindenekelőtt 1956
nemezetközi összefüggéseiről. Az átfogó elemzésre váró kérdéskört
röviden összefoglalva Horn Gyula hangoztatta: a nemzetközi tényező
október 23-tól végig jelen volt az események menetében. (Nem is
beszélve arról, hogy 1956 előtt a magyar vezetés tagjainak
kiválasztását Moszkvában és nem Budapesten döntötték el.) Nagy Imre
október 30-tól folyamatosan kapcsolatban volt a Magyarországon
tartózkodó szovjet vezetőkkel, köztük Andropov nagykövettel. Minden
külpolitikai lépését - beleértve a Varsói Szerződésből való kilépést
és a semlegesség kihirdetését - velük egyeztette. Mindabban, ami
november 4-e után történt ugyancsak óriási szerepe volt a nemzetközi
tényezőknek, s nemcsak a Szovjetunió külpolitikájának, hanem
mindenekelőtt a többi szövetséges magatartásának. Mint ismeretes
Románia csapatokkal kívánt résztvenni a rendteremtésben, a többiek
pedig fizikai leszámolást követeltek a felkelés résztvevőivel
szemben. Összességében ,,nagyon kemény visszhangja,, volt mindazon
próbálkozásoknak, amelyekkel Kádár János, illetve a magyar
pártvezetés a magyar sajátosságoknak megfelelő útra kívánt térni.
Kivétel nélkül minden ország - talán Jugoszláviát leszámítva -
elutasította a magyar modell érvényesítésének lehetőségét.
Gyakran teszik fel a kérdést, s a mostani fórumon is
megfogalmazódott: nem túl gyorsak-e a változások, egyáltalán
kellenek-e ilyen radikális lépések. Horn Gyula álláspontja szerint
egy életképtelennek bizonyult rendszer esetében, egy olyan
országban, amely az elmúlt évtizedek során a 24. helyről a 48-ra
szorult vissza a ,,világranglistán,,, értelmetlen a gyors átalakulás
szükségességét megkérdőjelezni. A valódi kérdés, miként hajthatjuk
végre a radikális megújulást egy esetleges robbanás veszélyét
felidéző szélsőségek kiszűrésével. Ez olyan nagyszabású nemzeti
feladat, amely világviszonylatban is párját ritkítja.
A jelenlegi magyarországi történések valóban gyorsnak tűnhetnek,
amennyiben a korábbi álmos tempót vesszük alapul. Ugyanakkor - Horn
Gyula határozott álláspontja szerint - a politikai reform még mindig
nem eléggé erőteljes ahhoz, hogy gyökeres, érdemi változtatásokat
hajtsunk végre a gazdaságban. Az átfogó politikai megújulás nem
odázható el, mert a tapasztalatok szerint éppen a politikai rendszer
hiányosságai, hibái, a politikai szférát érintő reformok hiánya
vezettek a társadalom válságához. (folyt.köv.)
1989. május 22., hétfő 20:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|