|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Munkagödör
|
Most már pontosan tudjuk, hogy mit tartanak a szomszédok a kormány szombati döntéséről, amely szerint javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, kérve, hogy mentse fel a Bős-nagymarosi beruházás folytatását jelentő kötelezettsége alól. Egyszerűbben szólva: felfüggeszti a vízlépcső építését. Nem lehettek illúzióink afelől, hogy mind a csehszlovák, mind az osztrák partnert hidegen hagyja az érzelmek hullámverése, amely végül is áttörte a gátat és elsősorban nem a nagymarosi, hanem a pesti Dunaszakaszon, a Parlamentnél. A kártérítés, a kötbér, egyáltalán a visszalépés anyagi következménye kiszámítható volt, minthogy ennél lényegesen kisebb jelentőségű szerződések esetében is biztosítják magukat az anyagi következményekről az érintettek. Veszteségünk tehát forintban, koronában és schillingben is megfogalmazható. A Nagymarosnál tátongó gödör azonban nemcsak a táj arculatában okozott kárt, hanem pénzben ki nem fejezhető veszteséggel is megterheli a kormányt. Ez elsősorban a közvélemény félretájékoztatásából ered. Tény, hogy nem a mostani miniszterelnök aláírása van az eredeti okmányon, s bizonyos szempontból nem is lényeges, hogy ki írta alá azokat eredetileg, itt és most, a halmozódó szociális problémák közepette azonban számolni kénytelen az erkölcsi hitelvesztéssel is az ország vezetése. Hiszen még a biztonságról adott korábbi nyilatkozatokat is ma már másképpen fogalmazzák meg a szakemberek. Sőt, azt is megtudhattuk a beruházás kormánymeghatalmazottjától, hogy: "Az 197O-es évek végén közismert volt, hogy a beruházásokkal foglalkozó banki vezetőként mennyire elleneztem ezt a nagyberuházást...már akkor látszott, hogy egy ilyen lassan megtérülő, hatalmas befektetésre nincs elegendő pénze az országnak. Az 1971-ben megkötött magyar-csehszlovák államközi szerződést követően néhány évvel már egyre többen ismerték fel mindezt. Magyarország 1981-ben a leállást kezdeményezte.." Ez az utóbbi mondat valószínű nagyon fontos információ lehetett volna annak idején. Akkor, amikor a közvélemény jószerivel egyebet sem hallott, mint azt, hogy milyen előnye és haszna származik az országnak ebből a műből. Zavarba ejtő ez az őszinteség azok ismeretében, hogy Bős-Nagymaros krónikái 1981-ben és utána a leállás kezdeményezőit nem a hivatalos Magyarország képviselőiben jelölték meg. (folyt.)
1989. május 17., szerda 11:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|